asroma.hu
Elvileg nem akartunk Kakasülővel jelentkezni az unalom elkerülése végett, azonban F.Totti újdonságokat vélt felfedezni a mérkőzésen.
A kupameccs után kevés dologban voltam olyan biztos, mint a szombati győzelmünkben. A 90. perc után pedig még biztosabb voltam benne, hogy megint elcsesztük. Szóval volt néhány tévedésem az elmúlt napokban. Mint ahogy volt néhány változás is a játékunkban. Nézzük mi látszott a kakasülőről.
A kupafiaskó óta eltelt 4 nap arra semmiképp nem elég, hogy valami merőben új játékban reménykedjünk. Úgy ültem le a tévé elé, hogy ha a védekezésünk legnagyobb problémájára valami megoldásfélét látok és jön a 3 pont, már elégedett leszek. Aztán egész más miatt voltam elégedett.
A védekező alapfelállásunk 532-re változott. Mayoral és Perez nagyon gyakran egymás mellett helyezkedett és mögöttük is vonalban álltak fel Pellegriniék.
Érdekes volt, hogy míg Karsdorp mindig kilépett, ha a vele szemben játszó szélsővédő labdát kapott (akár a támadótérfél közepéig felment), Spinazzola viszont inkább a szélsőtámadót játszó Gyasival mozgott, a felfutó Dell’Orcora Pellegrini ügyelt. Labda nélkül Karsdorp sokkal magasabban helyezkedett, mint Spinazzola. A holland így sokkal többet is mozgott (a lecseréléséig 9,8km vs 9,2km) labda nélkül, míg labdával pont megfordult az arány (329m vs 138m). Egyértelműen a támadásra pihentettük Spinazzolát. Nem véletlen, hogy az átlagos sprint sebessége neki lett a legmagasabb az egész mezőnyből. A Spezia ellen ezt meg lehetett tenni.
A Spezia célja nem meglepő módon a Spinazzola mögötti terület megjátszása volt. A jobb-bekk Dell’Orco gyakorlatilag szélsőt játszott, ami egy 433-as rendszerben igen agresszív húzás. Villar, Pellegrini és Ibanez is folyamatosan balra tolódva védekezett, így ezt a területet egész jó zártuk. Főleg Pellegrini szerepe volt feltűnő és ezért volt fontos, hogy az 532-es védekezésnél kicsit hátrébb tudott helyezkedni, mint 4221-nél vagy 5131-nél tehette volna. Érezhető volt, hogy megint itt dől el a meccs. Mivel a Spezia sok kockázatot vállalt (eredmény nélkül), benne volt a levegőben, hogy mögéjük tudunk kerülni a balszélen.
A 8. percben már kaptunk is egy kis ízelítőt belőle, hogy mi várható a pálya ezen részén.
Hatalmas népsűrűség, felborult szerepek és folyamatos rohanás.
Carles Perez nem tudott/akart kapura lőni, így ez az akció elhalt, pedig szépen játszottuk.
A védekezésünkben tehát a felső ötös helyezkedése, Spinazzola mélyebb és statikusabb pozíciója volt a két kisebb módosítás.
Amire sajnos még nem találtunk megoldást, az Ibanez folyamatos kimozgása a felívelések előtt. Villar és Veretout fejjátéka is gyengeközepes, így kell valaki aki le tudja fejelni a visszalépő támadókra, vagy támadó középpályásokra ívelt labdákat. Ha Cristante nincs pályán, akkor ez a valaki Ibanez. Azzal, hogy Spinazzola mélyebben játszott labda nélkül, nem volt akkora szabad terület, de így is egy az egyben kellett védekeznünk, ha a brazil belsővédőnket kicsalták és mögé íveltek.
Ha ezt fogjuk folyamatosan játszani, akkor vagy a védő ötös és a középpályások közötti távolságot kellene szűkíteni vagy Ibaneznek kell folyamatosan jó döntéseket hoznia. Különben meccsenként egy-két helyzetet adunk az ellenfélnek.
A támadójátékunkban is volt két apróbb és egy komolyabb módosítás. A két apróbb a pályán lévők eltérő készségeiből adódott. Nem volt Mancini, így Ibanezre bízta Fonseca a védővonalból történő támadásindítást. Szerintem sokkal jobb ebben a brazil. Remélem, ha visszatér Mancini, akkor is Ibanez dolga marad. A másik apróság, a már korábban látott Mayoral-Dzeko váltás. A spanyolra nem ívelünk labdát. Őt vagy indítjuk, vagy a lábára rúgjuk. Lényegesen nehezebb, amit a 25/51-es találati arányunk is „szépen” mutat. De a hatékonyságával szerencsére nem volt baj.
Ezeknél a személyhez kötött dolgoknál sokkal fontosabb volt, hogy elhagytuk végre a középhátvédek oldalvonal melletti magasra mozgatását. Azaz nem volt „Villar vissza, Ibanez fel” vagy „Veretout vissza, Mancini fel” őrület labdakihozataloknál. Ha a DM-ek vissza is léptek a védők közé, Ibanez és Kumbulla kimozogtak az oldalvonalak mellé, de nem indultak el felfelé. Így labdavesztésekkor nem nyíltak hatalmas üres területek a védőharmadunk szélein. A támadásépítéshez segítséget a szélsőink nyújtottak, akik ilyenkor aszimmetrikusan helyezkedtek. Mindig az lépett vissza, akinek az oldalán visszajött labdáért Veretout vagy Villar. Így támadásban maradt a 3241-es felállás, de „kettő” nem a két DM volt, hanem az egyik DM és az egyik szélső. Az első gólunk is így indult:
Ha tudod hol sebezhető az ellenfél, akkor rettentő egyszerű játék tud lenni a foci.
Nem kellett 4 védőt kicselezni vagy 2 méter magasan elollózni egy labdát. Ezt a mozgást és gólunkat megelőző két passzt (Spinazzola indítása, Pellergini beadása) a Serie A játékosok 95%-a pont ilyen jól meg tudja oldani. Lorenzo sebessége sem extra. Annyi kellett a ziccerhez, hogy pont akkor és pont azt csinálták, amit elterveztünk. Halálos, mint a novicsok. Számtalan ilyen akciónk volt még. Többnyire Mayoral mozgott ki Dell’Orco helyére (most is ott volt, csak lesen, így hagyta Pellegrininek a labdát).
Vicces volt, hogy a gólt követő támadásunk kopipészt volt. Spinazzola egyből indít, Pellegrini befut az üres baloldalra, csak a beadását Karsdorp nem jól lőtte el. És a harmadik gólunk is gyakorlatilag ugyanígy esett.
Ez ugyanúgy megtervezett és tökéletesen végrehajtott játék volt, mint az első gólunk.
Ha csak ezt a két támadást nézzük illetve a 4 rúgott gólt, akkor azt gondolhatnánk, gördülékenyen ment az előre foci. Nem igazán. Sőt volt valami oroszrulett szerű a játékunkban azzal együtt is, hogy Spinazzola hátrébb helyezkedett és a CB-k sem nyomultak fel a vonal mellett.
A következő képregény első két kockája a második gólunk közvetlen előzményeit mutatja, az utolsó két kocka pedig a Spezia második góljának előzményeit.
Ugyanazt csináltuk és ugyanazt csinálta az ellenfél is, mindkét esetben. Az első szituációból gólt rúgtunk, a másodikból gólt kaptunk. És ez nem azon múlt, hogy Veretout jobban fejel, mint Carles Perez. Kizárólag a szerencsén múlt. A letámadást mindkét esetben baromi rosszul viseltük, a térfelünk közepét üresen hagytuk. Egy Spezia ellen nem szabadna, hogy ilyesmin múljon a 3 pontunk.
Továbbra is rettentően idegesítő, hogy nincs védekezni tudó szélsővédőnk, így Spinazzolának előnynél is pályán kell maradnia. Ő pedig védekezésben egész biztos hibázik párszor. Oké, ha nincs pályán, akkor nincs a 93. percben eufória sem. De valószínűleg a 90.-ben sincs letargia.
Szintén dühítő, hogy a belsővédőink kilépései meccsenként 4-5 alkalommal is félresikerülnek. Kumbulla ebben különösen gyenge, mert fiatal kora ellenére a fordulékonysága egy tehervonatéval vetekszik.
Az ellenfél a Spezia volt. Egy kiscsapat. Azt hiszem Szaniszló Csabitól olvastam, hogy a kupakieséssel csak el akartuk hitetni velük, hogy jobbak, mert akkor tuti meglesz a bajnokin az… iksz. Jót röhögtem rajta. És egy hangyaf@sznyira voltunk az iksztől. A Spezia önbizalomépítésétől annyira sem. Ők tényleg elhitték, hogy egyenrangú ellenfelek. Végig nyugodtak voltak. A 92. percben is tartották a vonalakat, nem mentek vissza sündisznóba. Ezért volt helye Veretoutnak és Cristanténak felpasszolni és ezért tudott Spinazzola a védőik mögé kerülni, ezért voltunk létszámfölényben a kapu előtt. Ez is kellett a győzelemhez. De hosszabb távon lehet előrébb lennénk egy mostani nullnullal, amit 89 percen át 10 emberrel védekezve értek volna el ellenünk. Mert ez azt mutatná, hogy nagyobbak, erősebbek vagyunk…. voltunk. Leszünk?
De félre a baljós gondolatokkal. Meccset nyerni bárki ellen jó. Ezt a hosszabbításban tenni pedig még jobb. És még ennél is sokkal jobb volt ilyen boldognak, felszabadultnak látni a srácokat.
Ez az ünneplés sok mindent elárult és még több dolgot elfeledtetett. A képsorokat látva én már nem hiszek a széthúzó öltözőben, az akaratgyenge játékosokban, a mentális összeomlásban. Ezt az akaratot, érzelemdús hozzáállást kell csak feltenni a pályára, nyakon önteni egy működőképes taktikával és akkor remélhetjük, hogy fog még 10 emberrel védekezni ellenünk egy Spezia…
Forrás: https://asroma.hu
