asroma.hu
A vasárnapi sörmeccs-jellegű találkozót veséztük ki a Kakasülőről.
Sztáredzőt találtunk! Nuno Campos parádés másfél meccset hozott. Conte, Pirlo vagy épp Ronald Koeman ráncai tovább mélyülhetnek, mert a mozambiki gigászunk árnyékából kilépő Campos-szal újabb potenciális esélyes van a posztjukra. Ők izgulhatnak, nekünk pedig rég volt ilyen nyugodt meccsünk. Akinek a 15. perc után 80 fölé ment a pulzusa, az sürgősen keresse fel a kardiológusát!
Pedro eltiltása és Smalling felépülése jelenthetett két kérdőjelet a kezdőnkkel kapcsolatban. A spanyol Vinnie Jones imitátort Pellegrini helyettesítette, lehetővé téve ezzel azt is, hogy a múlt héten összehasonlított Villar-Veretout párost együtt lássuk a csapatban. Az angol pedig átmenetileg maradt a padon. Mivel a Bologna is ugyanúgy 4231-gyel állt fel, mint az előző két ellenfelünk, így nagyon variálni nem kellett a játékunkon. A Bologna szerkezete ráadásul a névleges formáción kívül is majdnem tökéletesen kopizta Gattuso Napoliját.
Szerencsére egyéni képességekben és főleg sebességben meg sem közelítették az ő szintjüket. Még az örményünk is kiért a szélsőjére, pedig folyamatosan a centrumból indult. AM-DM helycserék most nem voltak, mert Villar soha nem megy fel, Veretout és Pellegrini pedig nagyon hasonló karakter, így felesleges lett volna a cserélgetésük. Ennek előnye, hogy Mkhitaryannak nem is kellett az AM-eken védekezni, elég volt a fullbacket figyelni. Megoldotta.
A mi játékunkban arra a változásra fókuszáltam, hogy a lendületből dolgozó, kaput direktbe támadó Pedro helyén mi lesz Pellegrini feladata. Mert ő azért nagyon másból él. Szerencsére ezt Fonseca…. akarom mondani Campos is belátta. Tudjuk le gyorsan ezt a szálat, mert más érdekesség nem igen akadt ezen a meccsen.
Nézzük a jobb oldali középpályás párosunk hőtérképét most, illetve egy hasonlóan könnyű meccsen:
Két dolog szembetűnő:
- a sokkal kevesebb labdaérintés
- a leszűkült játékterület
A játékunk nagyon sokat gyorsult. A labdabirtoklást sebességre cseréltük. A 38 perc labdabirtoklásunk (Parma ellen), 22 percre csökkent. A 8%-os sprint arány pedig 9,5%-ra nőtt. Most 30,3 passzonként jutottunk el lövésig, korábban ez 37,2 passz után következett. Ebbe a trendbe tökéletesen illeszkedett Pellegrini. Imád dirketbe játszani, előre passzolni. Pedro inkább labdát cipel és röviden passzol és persze kevésbé vertikálisan, mert sokkal magasabbról indítja a passzait. Pellegrini játékpercenként 2,2 métert passzol az ellenfél kapuja felé, Pedronál ez csak 1,4 méter. Ezek a hatalmas különbségek, ráadásul úgy alakultak ki, hogy a második félidőben már nem akartunk mindenáron (?) támadni. Első félidős statisztikát sajnos nem találtam. De egyértelmű, hogy a feljebb tolt Lorenzoval gyorsult a játékunk, ezért volt teljesen esélytelen Mihajlovics taktikája a rutinos, de borzalmasan lassú Polival, Silvestrivel, Daniloval. És még mielőtt felrónátok a túlzott Pellegrini imádatot, szeretném jelezni ez kicsit sem arról szól, hogy a Pedro-Pellegrini cserével sokkal jobb lett a csapat. Soha nem tudjuk meg mi lett volna Pedroval. Lehet 8-at rúgunk. Kizárólag arra koncentráltam, hogy mi változott ezzel a cserével: kevesebb labdaérintés, nagyobb sebesség. Pedig egy lassabb, passzosabb játékos váltott egy gyalogkakukkot. Néha furcsa a focilogika. Az pedig színtiszta mázli, hogy pont most jött szembe egy kifejezetten lassú védelem.
De lássuk hogyan nézett ez ki a pályán.
Az első három gólunkat kockáztam ki. Közös bennük, hogy a Bologna védelem serie b-s szinten se teljesített. Egész magasan kezdtek védekezni, de ezért, plusz a helyezkedési hibák miatt, rengeteg területünk volt. A Bologna volt az első ellenfelünk, aki már a pálya közepén le akarta zárni a széleket, ezért a szélsőinket nem csapázták, hanem magasan megtámadták. Köszöntük szépen.
Először azt hittem Silvestri hozott egy hülye döntést, ez okozta a gólt, de utána 2 percenként hozott egy ugyanilyet. Ez bizony rendszer volt.
A Bologna a kicsit szélesebb védekezéssel egyből helyet is adott a középső támadásainknak. A labdaérintéseink száma a támadótérfél közepén most kicsit sem csökkent (ugye ez volt az a mutató, ami a Sassuolo ellen feleződött a félpályát átlépve). Egy ilyen helyzetből jött a második gól:
Tomiyasut sajnáltam. Elég hülyén nézett ki, ahogy Pellegrini előtt steppelt, mert kilépnie nem szabadott, azt pedig tudta, hogy ha elmegy mellette a labda, akkor abból baj lesz. Őt azért figyeltem kicsit jobban, mert jelenleg mindösszesen öt olyan 23 évnél fiatalabb belső védő van a Serie A-ban, akik stabil kezdők: De Ligt, Bastoni, Romero (a Genoából), Tomiyasu és Kumbulla. Mikor az albán-olaszt kiválasztottuk nyáron, eléggé húztam a szám, mert a japánt szerettem volna. Vasárnap nem erősödött bennem ez az érzés, bár a Bologna védői közül így is ő tűnt a legéletképesebbnek.
Az első és a harmadik gólunk nyitóképe, szerepelhetne egy „hány különbséget látsz a képeken?” játékban:
A negyedik gólunk a szezon talán legszebb összjátéka után született, az ötödiknél pedig Karsdorp döntögette a bőrszín és a gyorsaság korrelálásának tabuját. De igazából egyik sem számított már. A 15. percben véget ért a meccs.
De hogy ne csak a szépre emlékezzünk nézzünk meg egy olyan védekezési problémát, amiből volt gondunk a Genoa illetve a Parma ellen és egész biztos lesz a jövőben is. A feltolt szélsőink miatt minden középpályás labdavesztésünk oroszrulett. Hiába van 3 védőnk hátul (általában egy támadóval), ha az meg tudja tartani a labdát, komoly gondjaink lehetnek. Olyasmik, mint a második percben most hétvégén. A két DM zárt ki Mkhitaryanra a bal oldalon. Labdát is szereznek, amiből jön egy hosszú passz Palacio felé.
Ilyen sikeres visszatámadása a vezetés megszerzése után már nem volt a Bolognának. Persze ehhez az is kellett, hogy legalább az egyik szélsőnk megmaradjon a támadóik vonalában. De az alapjátékunk szerint feljebb kell helyezkedniük, hisz így tudunk létszámikszes területeket kialakítani a széleken. Ha nem tudunk rövid csapattal játszani, hatalmas területek nyílnak meg labdavesztések után.
Csapatjáték szempontjából az egyik legeseménytelenebb meccset játszottuk a Bologna ellen. Tudom, hogy rengeteg a hiányzójuk (Orsolini, Samsone, Santander, Skov Olsen), de igazából csak Schouten kiesése érintette a közvetlen védekezést. Ráadásul ő lehet akkor sem kezdett volna ha egészséges, mert Poli tavaly még előzte a posztrangsorban. Szóval a hiányzók ellenére inkább azt gondolom, hogy Mihajlovic csúnyán benézte ezt a védekezési formát. Meg akarta fogni az elmúlt hetekben mindig működő bal oldali támadójátékunkat, de ez nem sikerült, viszont cserébe területet adott át a pálya közepén. Dupla bukó. Olyan feladatott osztott DM-ekre és a középső védőkre, amit ellenünk képtelenek voltak legalább közepes szinten megoldani. Így nem kellett extra senkitől. Az alapjátékunkkal gázoltuk le őket. A Pellegrini-Veretout-Villar hármas védekezésben szinte hibátlant hozott, támadásban pedig Dzekoval, Mkhitaryannal és Spinazzolával kiegészülve hatalmas minőségi fölényben voltunk.
Talán kijelenthető, a mezőny közepét és végét lendületből vernünk kell és többnyire verni is fogjuk. A mérleg nyelvét sajnos már évek óta nem a középcsapatok elleni idegenbeli meccsek jelentik. Túl nagyra nyílt az olló. A mezőny ezen részét az élcsapatok oda-vissza verik. Kellenek a rangadón elért győzelmek!
Gyakorlásnak és önbizalomszerzésnek mindenesetre jók az ilyen meccsek, amikor a legnehezebb Palacio copfjának látványát elviselni. Megbocsájthatatlan az a fejszerkezet. Szerencsére a kakasülőről alig észrevehető.
Jövő héten torinói csapatot verhetünk. Ugyan nem azt a bizonyost, de ettől még szurkoljunk együtt a srácoknak. Forza!
Forrás: https://asroma.hu
