asroma.hu
Eljött a Kakasülő rovatunk első része, a hétvégi Genoa elleni bajnoki elemzése.
Genoa-Roma, a kakasülőről
A meccs nagy kérdése az volt, hogy a dzekotalanított csapattal is maradunk-e a dzekos játéknál, vagy próbál valami mást kitalálni edző bá?
A szokásos 3-4-2-1-gyel kezdtünk, amiben az a szép hogy szinte soha nem 3421. Támadásban inkább 3241, védekezésben pedig 5221, de ez úgyis csak játék a számokkal.
A VÉDEKEZÉS
Nagyon ritkán pressingeltünk és akkor is maximum 5 emberrel. A középső harmadban állt fel Mayoral, Pedro, Mkhitaryan, Pellegrini és Veretout ötszög alakban. A két szélső „középpályásunk” visszalépett a CB-kel egy vonalba.
A cél egyértelműen a centrum uralása, a játék szélre kényszerítése. Ezt erősítendő a középrepasszoknál Mancini és Ibanez is messze kilépett a védővonalból a labdás/leendő labdás emberre. Meg is volt az állandó létszámfölény. Cserébe a széleken egy az egyben (pontosabban 3 a 3 ellen) védekeztünk, de sikerült szűkíteni a területet, nem tudtak mögénk kerülni. Szerencsére a Genoa alapfelállásból középen próbálkozik, így alig volt helyzetük. Egymás után 2-3 nagyon szép egyéni megoldás kellett (volna) a védelmünk megbontásához. Criscitonak szerencsére kifejezetten rossz meccse volt, Biraschi meg nem az a szint. Ezt belátta az ellenség is, így inkább hosszú indításokkal próbálkoztak, ami nekünk nyert ügy, mert mindhárom középső védőnk gyors. Scamacca jól mozgott, de ennek ellenére viszonylag nyugodt félidőnk volt.
Gondunk csak a kilépő CB helyére történő beindításból lehetett és volt is. A Genoa gól előtti pillanatok.
Itt minden oké:
Mancini rossz döntést hoz. Otthagyja az emberét és nem ér ki a labdásra. Ha odaér, agyonrúgja, de úgy lemaradt, hogy még arra sem volt esélye. Közben Ibanez is elbambul és későn lép vissza Smalling mellé, így nem tudja felvenni a második éket (akit igazából nem ék, de szándékosan állt át néha 4321-ről 4312-re Maran).
Zajcnak két opciója is van a továbbpasszra. Mivel egyérintővel oldotta ő is meg, így nem volt időnk visszarendeződni.
Létszámban faszán megvagyunk, de hiába, ha két emberről is lecsúsztunk. Egy rossz döntés és 3 gyors passz. Ennyi kellett a bekapott gólhoz. Intő jel.
Perceken belül jött egy nagyon hasonló helyzet, amit Scamacca spiccel elrúgott keresztbe. Látszott, hogy két ék ellen sokkal nagyobb figyelem kell ezeknél a kilépéseknél. Fonseca gyorsan reagált.
A Mayoral-Cristante cserével nem csak az változott, hogy az örményünk ment be középre hamis kilencesnek, hanem sokkal fontosabb volt, hogy védekezéskor Cristante lehorgonyzott a védők és a középpályások között. Így nem ötszögben álltak fel a védő ötös előtt, hanem 1-3-1 bontásban. A kép ugyan támadás közben készült, de itt is látni Cristante pozícióját.
Hogy ez mennyire jó megoldás, azt a következő meccseken fogjuk látni, mert tegnap a Genoa a végén már megadta magát. Nagyon nem tesztelték az új felállásunkat.
A TÁMADÁS
Az egészpályás támadásunk alapvetően két sémára épült. Az első, leggyakrabban játszott (dzekos) variáció szerint Pedro vagy Miki visszalép, ezzel kihúz egy CM-et, de a labda nem felé megy, hanem Lorenzonak vagy Veretoutnak.
Ők gyakorlatilag azonnal ívelnek Mayoralra, Mkhitaryan és Perdo a két félterületen elindul kapu felé.
Mayoral feladata lett volna, hogy eléjük tegye a labdát, vagy megtartsa és lejátssza valamelyik szélre. De Mayoral …. hagyjuk. Ebből sokat nem kaptunk. Pedig elég egyszerű séma, gyors, direkt. A jól fejelő, erős éken kívül minden adott hozzá.
Ami viszont végig működött, az a centrum sűrítése. Ez a játék is a két DM-től indul, de az egyik középső védőnk is mindig feljött egészen a támadótérfél közepére (szélen vagy a félterületre), hogy ezzel egy középpályást lekössön. Pedro és Mkhitaryan bemozog középre, ezzel kicsit beljebb húzzák a szélső védőket. A folytatás attól függ, hogy Pellegrini/Veretout mennyire érzi kizárva a szélsőinket. HA indíthatóak, akkor első szándékból nekik megy a hosszú labda,
ha blokkolják a passzsávokat vagy rajtuk marad a védő, akkor középen indítunk kényszerítőt, mert itt létszámiksz lesz a tizenhatos előterében.
Az első verzió végeredménye az örmény bombája, amit szerintem Perin sem tudja hogy tolt ki, a második akciónál pedig Mayoral került ziccerbe és rúgott egy majdnemtaccsot. Persze sok próbálkozásunk elakadt, de rendezett játékhelyzetből folyamatosan ezek a mozgások indultak.
Rengeteg hosszú labdánk volt és sok gyors támadásuk. Így jött ki 18 lövés, 50% alatti labdabirtoklással. Ha Mayoral helyett Scamacca játszik nálunk, akkor 17 milkával vagyunk beljebb és 2-3 góllal előrébb. Mayoral egyelőre arra jó, hogy nosztalgiával gondoljunk Dzekora. De félre a negatív gondolatokkal. Sima meccs volt, működött a játékunk, bár a digis kommentátor srác komoly Genoa fölényt hallucinált a második félidőben, én igazából egy percig sem izgultam.
Lehet ebben segített az is, hogy felvételről láttam a meccset és tudtam az eredményt
Forrás: https://asroma.hu
