A Sassuolo elleni mérkőzés elemzése az emberhátrány miatt mindenképpen érdekességeket tartalmaz.

Pedrot bírom. Emberhátrányos játékot már rég láttunk a csapattól. Most csak a Kakasülő kedvéért intézett nekünk közel egy órácskát. Mi a jófejség, ha nem ez? Nézzük, hogy működött.

 

De kezdjük az elején. Hidegrázós volt a gondolat, hogy De Zerbiék, ugyanúgy 4231-gyel jönnek, mint a Nápoly. Kicsit bíztam benne, hogy Fonseca kitalál valami kisebb módosítást ez ellen. Tévedtem. Ugyanúgy álltunk fel ahogy szoktunk: 3421, ami védekezésben 5221. A sérültjeink helyén Villarral és Kumbullával. Totál papírforma. Egy pillanatfelvételt azért megér:

Változás mindösszesen annyi volt a korábbiakhoz képest, hogy most többnyire Pedro lépett hátra, Mkhitaryan maradt a helyén. Hogy ez az örmény múlt heti védőprodukciója miatt alakult így vagy a Veretout-Villar csere miatt, azt nem tudom. Inkább az utóbbira tippelnék. Villar érezhetően mélyebben játszik, mint Veretout.

Veretout a Fiorentina ellen

Villar a Young Boys ellen:

Persze most még közelebb játszott a védőkhöz, de a kiállítás miatt ezt a hőtérképet felesleges lenne nézegetni. Azt viszont nem lehetett nem észre venni. hogy milyen elképesztő mennyiséget futott. Ha levesszük a sétát és a sprintet az összmozgásból, akkor Villar 8,22km-e messze a legtöbb a mezőnyből. A futógép Locatelli is csak 7,93-ig jutott, de csapaton belül Cristante a második majd egy kilométerrel lemaradva (7,35km). A srác tényleg egy perpetuum mobile. Ehhez képest az 55 labdaérintés kifejezetten kevés. Úgy tűnik a társak kevésbé bíznak benne, mint Pellegriniben.

Érdekes egyébként az ő összehasonlításuk. Hasonló poszt, de két teljesen eltérő feladatkör és karakter. Villar dolga, hogy folyamatos passzopció legyen, Pellegrinié pedig most az volt, hogy a lehető leggyorsabban érjünk fel a Sassuolo kapujához. Villar 91%-os pontossággal passzolt, Lorenzo csak 67%-kal. Durva különbség. Akkor Villar ennyivel jobb volt? Nem egészen. Sőt pont Pellegrini lett a meccs embere. Az össz passzolt távolságuk is nagyon hasonló (701m Villar, 706m Pellegrini), ebből viszont Pellegrini több, mint 30%-ban előrefelé passzolt, Villar pedig csak 18%-ban. A poszton egyébként a meccs előtt 25% volt az átlagos progresszív passz arányunk, azaz teljesen nyilvánvaló, hogy ezen a meccsen Pellegrini dolga az volt, hogy a lehető leggyorsabban találjuk meg merre van az előre. Jól állt neki.

Mivel a pálya közepe rendkívül sűrű volt, a szélen próbáltuk megtalálni ezt az előrét. Igen, szélen, nem pedig a széleken. A támadójátékunk ugyanis a szokottnál is jobban megborult. Spinazzola oldalán futott a támadásaink 46%-a, Karsdorpén pedig csak 24%. A kapuralövéseink közül pedig mindössze 1 indult jobbról.

A támadójátékunk így ma szög egyszerű volt. Íme:

Spinazzola kis túlzással végig egyenes vonalban közlekedett, mégsem tudták megfogni. Oké, ha a levédekezés Berardi dolga, akkor ezen sokat nem kell csodálkozni. De ki hallott már olyat, hogy valaki a legjobb támadóját védekezteti az ellenfél egyik legveszélyesebb játékosán??! Paulo?

A rosszul kifejelt labdát Pedro lőtte el nagy helyzetben. És hogy ne legyen felesleges Berardi loholása, a kipattanót ő szerezte meg és ekkor rúgta őt mellbe Pedro az első sárgájáért. Majdnem ezzel a csodás védekezésével döntötte el a meccset.

Az egész pályás támadójátékunk már az első félidőben is mindösszesen ennyi volt. Spinazzola (és ritkán) Karsdorp elindult, ha Berardit és Bogát le tudták rázni. Ezekből többnyire beadás következett, ritkábban pedig szűk területen játék Mkhitaryannal vagy Pedroval. Középen próbálkozni teljesen felesleges volt.

A képen látható passz is labdavesztéssel és Sassuolo kontrával folytatódott. A pálya közepén, a saját térfelünkön 70 labdaérintésünk volt. A támadó térfél ugyanezen részén már csak 31. A centrum ott már zárva volt.

Érdekességképp ugyanez az ellenfélnél 103 illetve 110 labdaérintés. Pedig mi is igyekeztünk a szélekre terelni a játékot. 10 emberrel nyilván nehezebb.

 

Védekezésben még ennyi változás sem volt a korábbi meccsekhez képest. Szerencsére a Sassuolo azért nem Nápoly. Sem egyéni képességekben, sem agresszivitásban. A legnagyobb különbség a szélsővédőik mozgásában volt. De Zerbi alapfelállásként csak a DM-ek vonaláig engedi őket előre. Így Mkhitaryannak és Pedronak kicsit több ideje volt kiérni rájuk, mint a múlt héten.

Próbáltunk szűken helyezkedni, a Sassuolo pedig próbálta minél jobban széthúzni a mezőnyt és emiatt nem ritkán minden támadójuk lesen helyezkedett. Ez két dolog miatt volt fontos hadszintér. Egyrészt ha távol vannak a védők a DM-ektől, akkor sokkal nagyobb hely nyílik meg amikor kilépnek rásegíteni a felpasszt kapóra. Ezeknek a területeknek a lefedése pedig az egyik legnagyobb problémánk. Másrészt De Zerbiék rövid labdákkal, sok passzal építkeznek. A liga 15 legtöbb rövid passzát indító játékosa között 4 Sassuolo játékos is van (Locatelli minden mennyiségi passzmutatóban listavezető). A rövidpasszos játékhoz pedig hely kell, ezért próbáltálták széthúzni a mezőnyt. Ezt viszonylag jól megfogtuk, mert átlagosan 50 méteren tudtunk védekezni 22m „hosszú” csapattal. Összehasonlításképp a Nápoly ellen 41 méteren, a Milan ellen 44-en bekkeltünk vagy például a Genoa ellen 49 méteren, de 29 méteres hosszú csapattal. Ezek baromi nagy különbségek. Az ára az volt, hogy alig volt nálunk a labda. A félidő utolsó negyedórájában például 65-35% volt nem ide a labdabirtoklás, de nem is ez okozott egyre nagyobb diszkomfortot benne, hanem az hogy amikor nálunk volt a zsuga, akkor a birtoklásunk 71%-a saját térfélen történt.

A mezőnyfölény ellenére szerencsére csak ilyen helyzetecskéik voltak:

Mkhitaryan itt nem feltétlenül hibázott, mert volt embere. Spinazzola viszont érthetetlenül messze helyezkedett.

A játék hasonló, mint amit a Napoli n+1-szer megcsinált. Az egyik szélső CB-t elhúzzák Cristante-ról, akivel egy az egyben marad az ék, mert a másik CB-t leköti egy támadó, így senki nem tud besegíteni. A nagy különbség, hogy a Sassuolo támadónak ezeket az indításokat direktbe gólra kellene váltani, mert nem igazán volt lehetőség a 16os előterében kombinációs játékra. Berardi majdnem mindig visszafele vagy keresztbe mozog, ellentétben Insignével és Lozanoval, akik a kaput támadták.

A kifejelt labdát ugyan Locatelli veszélyesen lőtte el, de ez már esetleges folytatása volt az akciónak. A fő szándékot még úgy is levédekeztük, hogy Ibanez elbambult.

Összeségében a Sassuolo mezőnyfölénye ellenére inkább úgy alakult az első félidő, ahogy Fonseca tervezhette. Egyetlen dolog csúszott csak félre, de az nagyon. A sárgák. Mármint nem az ázsiai kisebbség, hanem a lapjaink. Ibanez hibájából kapott Villar, Karsdorpéból Kumbulla, amit utána Kumbulla Pedronak törlesztett, mert a spanyol második lapja előtt ő adott el egy labdát. A tétet Fonseca emelte azzal, hogy levonulás közben kiállíttatta magát. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy a hiánya jót is tett a csapatnak… és az akarok lenni, úgyhogy mondom.

A második félidő elején 3 perc alatt láttunk mindent, ami az azt követő 45ben történt sokszor ismételve. Mutatom:

1. A védő ötszögből rombusz lett és kicsit mélyebben állt fel:

 

2. Edző bá székfoglalóst játszott

3. Spinazzola futott

4. Berardit percenként ültette seggre az épp vele szemben álló.

5. Kevés labdabirtoklás, sok lövés. Emberhátrányban 10 kapuralövéssel zártuk a félidőt.

6. Pellegrininek nagy meccse volt. Az 5 kulcspassz és a 8 lövéssel végződő akcióindítás is római szezoncsúcs. A fordulóban is a legtöbb (3-mal ill 6-tal követik, azaz bőven a legtöbb).

Fura meccs volt. Első látásra úgy éreztem, hogy lefociztak minket a kiállítás előtt és csak akkor tudtunk jól játszani, amikor elillant a győzelmi kényszer. Visszanézve viszont már sokkal inkább úgy láttam, hogy végig az folyt a pályán, amit mi akartunk (mínusz Pedro pirosa). Az emberhátrányos játékunk rendkívül hatékony volt. A 88. percben engedtük először kapura lőni az ellenfelet. Elég nagy a hype De Zerbi és a Sassuolo körül. Azt hiszem én is felültem ennek. Nyilván nem véletlen Guardiola bókja vagy a Barca meghívása, de ezen a meccsen semmit nem láttam abból, amiért nagyra tartják (oké, voltak fontos hiányzóik). Bár az idei Barcelona szintjét így is túlteljesítették, mert gólt legalább nem kaptak :). Extrát mi sem hoztunk, de 10 emberrel ez nem is reális elvárás. Egy meglehetősen alacsony színvonalú meccsen, 50 perces emberhátrányban is jóval közelebb álltunk a győzelemhez. De sajnos erre is csak egy pont jár. A Napoli előzött, a Lazio majdnem utolért. Kezdünk lecsúszni, mint Szájer Józsi az ereszen. De szerencsére visszakapaszkodni több esélyünk van. Például jövő héten a Bologna ellen. Nézzük együtt a kakasülőről!

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Kakasülő, Sassuolo