Igaz, hogy ma forduló van, de azért még érdemes felülni a kakasülőre, és visszatekinteni a hétvégi bajnokira.

BÚÉK mindenkinek! A 10 meccsmentes nap épp elég volt ahhoz, hogy kicsit feltöltődve várjam az első idei találkozónkat. Ráadásul egy régi ismerőst üdvözölhettünk a másik kispadon. Kicsit csalódtam is, hogy a jó öreg Claudio nem talált ki semmi trükköt ellenünk. Az idén megszokott 4-4-1-1-gyel jöttek, mi pedig (és valljuk be az lett volna az igazán meglepő, ha nem így történik) szintén kopiztuk a Benevento meccs óta megszokott 3-4-2-1-es formációt. Spinazzola és Calafiori hiányában Bruno Peres került a bal oldalunkra, de ennél aggasztóbb volt a szakadó eső. A gyors játékunkat az időjárás legalább annyira zavarta, mint a Ranieri által alaposan megtervezett Samp védekezés.

Fonseca egy apró változtatást hozott a játékszervezésünkbe. A Villar-Veretout páros egyik tagja a szokottnál is mélyebben lépett vissza.

A jövő héten majd kiderül, hogy ez Ranierinek szólt, vagy egy új koncepció első szárnypróbálgatását láthattuk. Mindkettőt el tudom képzelni.

Az első verzió szerint, a Sampdoria mélyen meghúzott két párhuzamos védővonalát, így próbáltuk kicsit kimozgatni. A Thorsby-Ekdal belső párosból az egyik mindig kilépett, de vagy Verre zárt vissza a helyükre vagy nem léptek olyan magasra, hogy mögöttük terület nyíljon. Hamvába holt ötlet volt azt hinni, hogy Claudio mester ennél nagyobb mozgásteret ad a középpályásainak.

Ha nem az aktuális ellenfélnek szólt ez az apróbb módosítás, akkor valószínűleg annak köszönhetjük, hogy a Pedro-Pellegrini cserével 3 szervezőnk is van a középpályán. Őket távolítja el kicsit ez a mozgás egymástól és ad némi plusz muníciót (Ibanezt vagy Mancinit) a szélsőjátékunknak.

A szélső CB-k labdaérintései a Cagliari ellen

A szélső CB-k labdaérintései a Sampdoria ellen

Megnőtt a szélsőbelső-védőink labdaérintéseinek száma és átlagos magassága is. Plusz Ibanez a harmadik, Mancini pedig az ötödik legtöbbet futotta a csapatból. Persze ekkora mintából felesleges következtetéseket levonni. Papíron mindketten alkalmasak kicsit offenzívabb játékra, de komoly ellenfelek ellen azért tartanék a középpályán elpasszolt labdáktól. Nem játszottuk folyamatosan ezt, de a labdakihozatalaink közel harmada így indult. A következő hetekben kiderül, hogy mi Fonseca szándéka.

Apróbb sikereink az első félidőben inkább abból adódtak, hogy Pellegrini teljesen szabadon mozoghatott. Ranieri középpályásai nem tudták/nem tudhatták lekövetni a mozgását, ami elsősorban a merev területvédekezés korlátaiból fakadt. Ha visszalépett nem követte senki, vagy ha belépett a folyamatosan Dzekot figyelő Colley és a Karsdorpot kontrolláló Auguello közé, akkor volt területe passzolni, ritkábban még lövőhelyzeteket kialakítani is. Ebből adódott Mkhitaryan kiugrása és majdnem 11-ese is:

Ha Pellegrini nem indított, akkor érkezett, mint az első negyedóra végén egy gyors visszatámadásnál.

Karsdorp labdája pontos, ami némileg meglepő és egyben előre is vetíti a szép végkifejletet… ami viszont csak közel egy óra múlva jött el. De maradjunk a 15. percnél.

Szép támadás volt, mert itt még engedte a pálya talaja. De a helyzet egyre fokozódott.

A második félidőben hosszú támadásokat már nem igazán vezettünk. Egyrészt a pálya közepe borzalmas volt, másrészt a Sampdoria is jobban visszaállt. Pontrúgások, lecsorgók után veszélyeztettünk. Érezni lehetett a csapaton az akaratot. A pálya viszont lerövidült, így megszűntek a helycserék, próbáltuk a széleket használni és ívelgetni. Sajnos úgy nehéz, hogy ha a balszélsőd totál jobblábas, a jobbszélsőd pedig ugyan gyors, de pontatlan. Szerencsére Bruno Peresnek és Karsdorpnak is összejött egy-egy pontos beadás. A brazilét Dzeko előkészítése után megint csak Pellegrini lőtte mellé, a hollandé viszont +2 pontot ért.

Az önmagában csoda, hogy a vendégek legnagyobb helyzete után közvetlenül összehoztunk kereken 30 jó passzt a rommá ázott pályán. Közel két percet volt nálunk egyhuzamban a labda. Ebből az utolsó 2 mp és 2 passz így nézett ki:

A Samp játékosok ekkor már baromi fáradtak voltak. Ezen a mély talajon is több, mint 11km-t futottak átlagban, amivel rendesen ránk is vertek. Fejben még egyben voltak, de rendszeresen később érkeztek a kipattanókra, illetve lemaradoztak az emberekről. Éltünk vele, de ehhez kellett az imádott-utált bosnyákunk klasszis megmozdulása. Ha ez nincs, könnyen az Olimpico sarába ragadhatott volna két pontunk.

A védekezésünk szerencsére csak az utolsó percekre esett szét, így sikerült megúszni kapott gól nélkül. A meccs végi védőmunkánkra felesleges magyarázatot keresni. Magamban letudtam annyival, hogy mi vagyunk a Roma. De korábban is látszottak kisebb repedések a pajzson. A szokásosak. 

A genoaiak támadójátéka ugyan alig létezett (4 lövés, amibők kettő talált kaput; az első 75 percben összesen 14 támadás), de megint volt bajunk a középsővédős kilépésekkel. A nagyon korai Smalling sárga és 20. percben leadott két Q lövés is ennek volt „köszönhető”. A sárgát kockáztam ki:

Számomra nem látható csapatvédekezési hiba, mégis 5mp alatt eljutottunk egy ellenfél térfelén elvégzett szabadrúgás után oda, hogy a teljes közvetlen védelem egy az egyben játszik. Ilyenkor pedig minden hiba fizet. Smalling ezért is indul úgy ki Verre után, hogy ha nincs meg a labda, akkor jöhet a lap. Jött. A középső védős kilépegetéseink sajnos nagy százalékban végződnek így. Ebben mindenképp fejlődni kell, mert a sárga + továbbfutó akció dupla büntetés. Ráadásul ilyenkor minden ellenfelünk szinte egyből vakon beteszi a kilépő emberünk mögé a labdát, ami azonnali gólhelyzet, ha pontosa a passz és jó ütemű a kilépés.

Jobb napjain Candreva ebből gólpasszt ad, Quagliarella pedig mosolyogva gólt lő. Szerencsénkre a jobb napjaikat már messze maguk mögött hagyták. Meccsenként mindig van egy-két ilyen hibánk. Most megúsztuk, de folyamatosan rezeg a léc. És ha már rezgő léc… Könyörgöm ne hagyjuk Bruno Perest utolsó embernek szögleteknél. Védekezni nem tud, cserébe viszont komoly labdaeladási potenciállal bír.

Letudtunk egy újabb kötelezőt, a szokott kottából. Azt látni lehet, hogy az ellenfeleink védekezése erősen a Nápolyt másolja Fonseca 3421-es felállása ellen. Dzeko kap egy fizikális személyi edzőt 90 percre és még pluszban egy közelről figyelő szempárt. A szélsővédőket nem hagyják nagyon középre húzni (főleg nem a jobb oldalit), a támadótérfelünk közepén pedig 3 emberrel veszik fel a beindulókat és terelik az oldalvonal felé a játékunkat. Elől persze nagy különbségek vannak, mert a gyengébb ellenfelek nem mernek olyan magasan letámadni és nem is feltétlenül 6 emberrel teszik, de séma nagyjából adott a játékunk ellen. Szerencsénkre olyan csapat azért elég kevés van a bajnokságban, amelyik hiba nélkül őrzi középen a bosnyákot úgy, hogy a szélsővédők ebbe nem segítenek be. Valamint a középpályáról fel tudják venni Mkhitaryant és pluszban elzárják Pellegini elől a passzsávokat. A támadójátékunk tényleg csak egy fasza jobb futónyira (és egy egészséges Spinazzolára) van a középcsapatok által foghatatlantól. Tiago Pinto reméljük talál egy ilyen szélsőt majd nekünk. Javaslom kezdje a keresgélést Párizsban.

Hét közben vár ránk egy Crotone, aztán jön két meccs, ahol bizonyíthat Fonseca. A Nápoly és az Atalanta ellen nem sikerült, de most megpróbálhatja az Inter és a merda ellen újra. Reménykedjünk és közben adjunk hálát az égnek, hogy Paulo a kedvenc csapatunk edzője, nem pedig az ejtőernyős oktatónk.

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Kakasülő, Sampdoria, Serie A