Mivel a meccsek zárt kapusak, így mi sem tudtunk felülni a Kakasülőre egy ideje, most viszont sikerült belógnunk a Lazio elleni derbire!

Fonseca és a csapat megragadta az utolsó esélyt, így hál' istennek nem úgy maradhat meg az emlékezetünkben az idei szezon, hogy egy nyamvadt rangadót sem sikerült megnyerni. Lehet vitatkozni rajta, hogy mit ért ez a győzelem, de számomra a Lazio verés mindig ünnep. Szívesen ültem fel a kakasülőre és néztem végig újra a meccset.

 

Fonseca az elmúlt 3 találkozónkon már látott 4231-ben, a kis Inzaghi pedig a náluk szokásos 352-ben küldte pályára a csapatát. Simone szerencsére beleragadt ebbe a sémába, ami Correa nélkül elég döcögősen működik. A 18,5 milliós Muriqi méltán pályázik a szezon legrosszabb igazolása címre, így öröm volt látni a kezdőcsapatukban. És öröm volt azt is látni, hogy a mi csapatunk milyen simán állt át az EL visszavágó óta erre a négyvédős rendszerre. Az Inter ugyan másnaposan is elvert bennünket, de azon a meccsen sem játszottunk alárendelt szerepet. A derbin leginkább arra fókuszáltam, hogy mitől jobb ez a 4231, a korábbi 3421-nél.

Védekezésben egyértelmű volt a házifeladat. Lazzari és Lulic üres területre történő beindulásait kellett megakadályozni. Szerencsére Fonsecában is élénken éltek az előző derbi megaláztatásainak emlékei. A matek itt a 4 védő ellen szól, hiszen a 3421 labda nélkül igazából 5221. Öt védővel pedig sokkal jobban lehet területet zárni, mint néggyel. Szerencsére a létszám kevesebbet számít, mint a védekezési séma.

A teljes hátsó négyesünknek tilos volt kilépni a védővonalból. Így hiába rohangált be közéjük Milinkovic-Savic, nem tudta kihúzni a belső védőket és Bruno Peres is mindig pozícióban várta Lazzarit. A futóbolondjuknak így csak a vonal mellett volt helye, a kapu felé direktbe nem indulhatott.

A védekezésünk kulcsfigurái Bruno Peres, El Shaarawy és Cristante voltak. Az első kettő azért, mert a koncentrált és fegyelmezett védőmunka elég távol áll az alapmentalitásuktól, Cristante pedig azért mert egy fajta deffenzív free-roll szerepben játszott. Az ő feladata volt az üres emberek felvétele és a tizenhatosunk előterébe vezető passzsávok levédekezése. Mindezt 20-tól 60 méteres sávban. Az ő szerepén érződött leginkább, hogy még kiforratlan az év végére elővett 4231. Ekkora területen lehetetlen hiba nélkül mozogni. Hibázgatott is Cristante, de nem túl látványosakat és szerencsére a Lazio sem volt éles.

A többieknek viszonylag egyértelmű feladata volt. Pellegrini figyelt Lucas Leivára, Darboe Luis Albertora.

Azzal, hogy az ék mögött most 3 emberünk volt egy sorban, a két szélső AM sokkal közelebb tudott helyezkedni az oldalvonalhoz, azaz a felfutó szélsőkhöz. Ugye korábban a védő ötös előtt ötszögben állt fel az első védelmi vonal. Mutatom a különbséget:

A Napoli ellen ebből kaptuk az első gólt

Egy ugyanilyen „középső védő passzol a szélsőnek” szituáció most:

Majd egy 3 passzos átforgatás után:

Nem beszélünk nagy különbségekről, de az a 2-3 méter is rengeteget jelent. Ezzel megszűnt az az állandó fáziskésés, amivel Mkhitaryan, Pedro vagy El Shaarawy a 3421-es rendszerben lecsúszott a felpasszokról.

Cserébe persze a két középső védőnk egy az egyben védekezett a két támadón, de mind fizikálisan, mind sebességben meg tudták oldani. Pedig az Ibanez-Kumbulla csere sok jót nem ígért, de Mancininek és Kumbullának is nagyon jó meccse volt. Oké, lássuk be, ha Correa van pályán, akkor a két viszonylag lassúbb védőnknek sokkal több gondja lett volna. Az egyetlen komoly hibapontunk egy Lazzari szóló volt, ahol befelé verte meg Perest, de Karsdorp nagyon jól lépett be az embere elé. Az Ibanez labdavesztést követő Luiz Alberto ziccert nem számolom, mert azt egyértelmű szabálytalanság előzte meg.

A széleket tehát jól megoldottuk, Lucas Leivát szinte teljesen levette a pályáról Pellegrini, így maradtak a hosszú indítások, de egy Milinkovic-Savic kilépés kivételével ezek sem jelentettek gondot. Mindösszesen 4 beadása volt a Lazionak. Meglepően stabilan védekeztünk az első félidőben. Olyan ügyesen oltotta ki egymást a két csapat, hogy az összesen 3 kaput eltaláló lövésből a kettő merdást szabálytalanság előzte meg, a mi egyetlen lövésünk pedig gól lett.

Egy klasszikus tranzíciós játék hozta meg a vezetést. Sok ilyenünk volt a szezonban, mert ha valamiben erős Fonseca, akkor ebben az. Nyitásként Karsdorp adta el a labdát a saját térfelünkön. A traktorosok vérszagot fogtak és megindultak előre, de Immobile valami egészen reménytelen passzal próbálkozott, amit Mancini blokkolt és a rendezetlen védelemre indulhattunk 80 méterről.

Dzeko lassú. Dzeko önző. Dzeko balhés. Dzeko kihagyja a helyzeteit. Mind a négy igaz. De sajnos jelenleg sincs a Roma keretében egyetlen olyan támadó sem, aki ebből a helyzetből ennyit kihozott volna. Lassan, de pont jó helyre mozgott. Lassú, de pont úgy állt be Acerbinek, hogy az nem fért a labdához. És megtalálta Mkhitaryant. Ez a gól nem jött volna létre, ha nincs Dzeko….

…és nincs Fonseca, mert fafejűség lenne elvitatni a portugáltól, hogy a tranzíciós támadáshoz baromira ért. Ahogy megvolt a labda, automatikusan indultak a mozgások. Egy játékos a vonal mellé, egy be a félterületre és aki még bír érkezzen a hosszún. A labda útja is mindig ugyanaz. De hiába ismert a kotta, ha megfelelő sebességgel és pontossággal csináljuk, akkor majdnem levédekezhetetlen.

Az örményünknek mostanában nem voltak jó meccsei. De érdemes megnézni honnan ért fel 12mp alatt. A harmadik képen még a labda mögött van. Jár a pacsi neki is.

A második félidőben jött Santon Bruno Peres helyett. Az üzenet egyértelmű és a húzás is tökéletesen bejött. Lazzarinak momentuma sem volt az egyetlen védekezni is tudó szélsővédőnk ellen.

A támadásszervezésünkről sajnos csak néhány mondatot érdemes írni, mert valami koncepcióféle volt, de működő rendszer nem. A két középső védő közé többnyire Darboe lép hátra. Előttük egy sorral Karsdorp és Bruno Peres a vonalon, Cristante középen. Ez duplán jó, mert Darboe messze a leglabdabiztosabb középpályásunk, Cristante pedig gyakrabban juthat el lövésig. A tengelyben mozgó 3 emberünk (Darboe, Cristante és Pellegrini) persze vertikálisan néha helyet cserél, de az alapfelállás ez volt.

A pozíciós játékunk fókusza az ő tengelyük. Első opció a tizenhatos előterében helyezkedő támadókkal kényszerítő kezdeményezése vagy az ő kiugratásuk. Nem állítom, hogy egy rettentő korszerű stratégia, de szezonvégi kényszermegoldásnak elmegy. A szerkezetváltás ugyanis nem a szervezett támadójátékunk javítását célozta. Egész egyszerűen kezdeni kellett valamit a tragikus védekezésünkkel és ez csak a támadásaink rovására volt megoldható. Mert ugye nem lehet egyszerre felnőttfilmezni és szűzen maradni…

A szélre csak másodszándékkal kerül ki a labda, de Spinazzola távollétében ez nem is nagy gond.

A koncepció nekem tetszik, de a hibapont itt jön. Sajnos jelenleg Mkhitaryan az egyetlen olyan játékosunk, aki direktben a kapu felé mer/tud labdát átvenni. Ez pedig édeskevés. Rengeteg a visszapassz, az alibi megoldás. Sokkal bátrabb játék kell a centrumban Pellegrinitől, aki tudja ezt, csak épp előrefele formán kívül játszik hetek óta. Reméljük, hogy El Shaarawy visszanyeri a dinamikáját és leginkább bízzunk Zaniolo visszatérésében. A támadópotenciál adott a középpályán, csak rég láttuk ezt a pályán testet ölteni. Amíg a Lazio ki nem nyílt, nagyon kevés sokpasszos támadásunk jutott el helyzetig.

Mindenestre jár a taps Fonsecának, mert végre egy rangadón az történt, amit eltervezett. Bejött a felállás, bejött a területek zárása, működött a kockázatmentes játék és jó döntés volt El Shaarawy kezdőbe jelölése is. Sőt még a cseréi is ültek. Köszönjük a maestronak ezt a szép búcsúajándékot.

De ennél is értékesebb ajándék Darboe felfedezése. Igazgyöngy a srác. Döbbenetes statisztikákat hoz és bár az Inter ellen könnyűnek találtatott (leginkább szó szerint), de ordít róla a potenciál. Nyugodt, technikás és bátor. No meg persze fáradhatatlan, de ez alaphangon járt a génjeihez. Pellegrini, Zaniolo, Spinazzola, Ibanez, Darboe, Veretout, Mancini és a téli Villar nagyon jó alap egy újjáépítéshez. Persze Mourinho nem feltétlen tömi tele az aktuális csapatát fiatalokkal, de a jelenlegi szintünkön ezek a srácok olyan értéket és minőséget képviselek, akiket használni, építei kell. Mellettük van számos jó kiegészítő emberünk (Karsdorp, Cristante, Calafiori, Mayoral), van pár veteránunk, akiket vagy megtartunk vagy nem és lesz pár visszatérőnk (légyszi, légyszi, légyszi Florezni!!!!). Nem feltétlenül vágyom rá, hogy Jorge Mendes telehordja a keretünket a kuncsaftjaival. Hiszem, hogy Mourinho működni fog ezzel a kerettel is Olaszországban. Úgyhogy alig várom hogy megválthassam a jövő évi bérletemet a kakasülőre!

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Kakasülő, Lazio, Serie A