Képes elemzés a Zebrák elleni meccsről

Annyi minden történt ezen a hétvégén, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Legyőztük a bundásokat, a rabruhásokat, az utált riválist, az elmúlt öt év bajnokát és a Bajnokok Ligája döntősét...és mindezt egyetlen mérkőzésen!

Ahogyan a felvezetőben is már írtam, nagyon fontos mérkőzés volt ez, a bajnokság végső elszámolásakor nagyon jól fog jönni a Juve ellen megszerzett 3 pont. A hétvége számunkra másik nagyon fontos meccsén a Torino gyanúsan könnyedén megadta magát a Nápolynak, így a tabellán továbbra is mindössze 1 pont az előnyünk a déliek ellen, de a hátralévő két, relatív könnyebb mérkőzésen már jó eséllyel megtudjuk tartani a hőn áhított 2. helyet.

A meccsen két komoly hiányzónk volt Dzeko és Strootman személyében, de hála a Mester megálmodott taktikájának és a játékosok remek kivitelezésének, ez nem okozott gondot. Nézzük is hogyan alakult az összecsapás:

 

A Mister azt találta ki, hogy mind labdabirtoklásban, mind pedig védekezésben túltöltöttük a bal oldalunkat. Emerson és El-Shaarawy is szeretnek a vonal mellett játszani, és a hamis kilences poszton játszó Perotti is ebbe az irányba mozgott ki legtöbbször. Ennek köszönhetően a másik oldalon nagyobb terület szabadult fel Salah előtt, aki rendszerint jobb szélről indult be a szellősebb, középső területre. Ezért láthattuk azt is, hogy Rüdiger sokszor üresen tudta kapni a labdát – sajnos ki is jött, hogy Ő eredetileg nem szélső- hanem belsővédő, ebből adódóan a beadásai nem voltak túl sikeresek. Védekezésben viszont annál fontosabb szerepet játszott, mert az Ő oldaláról indult Mandzukic, aki ellen mindenképpen kellett egy harcos, fizikális ember. Védekezésben további előny volt, hogy a túltöltött bal oldalon nem volt helye az egyébként igen veszélyes Cuadrado-Lichtsteiner párosnak kontrákat vezetni.

A zebrák vezetést jelentő gólját megelőző pillanat látható a képen. Nagyon szépen kirajzolódik, hogy a védővonalunk beesik. Higuain ezért nem volt lesen és a gólt szerző Lemina is ennek köszönhetően tudott beszaladni a védő és középpályás vonalak közé. Nem akarom bántani Faziót, mert egész évben kiválóan teljesít, de sajnos itt a behátrálással nagyot hibázott. Félve attól, hogy a nála gyorsabb argentin csatár lefutja, inkább behátrál lesre állítás helyett, ezáltal a sárgával csíkozott terület (amit eredetileg be passzok ellen szűkíteni kéne a védők és középpályások vonalainak közel helyezkedésével) megnyílik. Sturaro van olyan jó játékos, hogy beívelje Fazio mögé a labdát, Lemina pedig semmi mást nem csinált, mint beszaladt a szabad területre. Ez lényegében fegyelmezetlenségi hiba, szerencsére végül nem került sokba és nem is volt belőle sok ilyen a mérkőzésen.

A második félidőre váltottunk, átálltunk egy hagyományosabb 4-2-3-1-re. Perotti átment a jobb oldalra, ezzel egyidejűleg pedig Salah lett a center. A 2. és 3. gólunk is lényegében ennek köszönhető. Azzal, hogy mind a két szélre tettünk veszélyes embert, a Juventus védelmét szélesebbre húztuk, volt is helye a Fáraónak megcsinálni egy befelé cselt és a lövést. Nainggolan is az egymástól kissé távolabb helyezkedő védők közé futott be, hogy egy jól helyezett lövéssel beállítsa a végeredményt.

Az utolsó kép már arról az időszakról készült, amikor Grenier váltotta Perottit és átálltunk egy kvázi 4-3-3-0 felállásra. Gyönyörűen látszik, hogy itt már megvan a magasra tolt, egyenes védelmi vonal. Mindenkinek le van osztva, hogy kire figyel. Rüdiger Mandzukicot, Emerson Cuadradot, De Rossi Dybalat, Nainggolan pedig Pjanicot zárja el a labdától. Ez olyannyira sikeresen működött, hogy a zebráknak nem is sikerült komolyabb ziccert kialakítania már a folytatásban.

Azt gondolom ezen a mérkőzésen nem csak a csapat, de Spalletti is közel hibátlanul teljesített. Az első perctől kezdve jól működött a kitalált taktika és a mérkőzés közben is többször jól nyúlt bele, szervezte át a csapatot. Egyetlen dolgot tudnék neki hibaként felróni, Totti mellőzését. Ezt is csak nagyon csöndben teszem hozzá, mert racionális indokokat nézve semmi létjogosultsága nem lett volna az Ő hosszabb pályára lépésének, igazából csak a gyermeki, érzelmektől fűtött rajongás mondatja velem, hogy jó lett volna futballozni látni az Öreget.

Végezetül pontozás helyett egy két szóban, hogy milyen benyomásom volt a játékosainkról meccs közben:

Szczesny: a biztos pont

Rüdiger: túlmozgásos „ügyefogyi”, de családtag

Manolas: főnix, aki újra szárnyal (?)

Fazio: „rutin-róka”

Emerson: a meglepetésember

De Rossi: egy világklasszis homályos visszhangja

Paredes: a trónkövetelő

Salah: a futóbolond

El-Shaarawy: a tehetséges, de kiforratlan „kisöcsém”

Nainggolan: perpetuum mobile/ örökmozgó

Perotti: szamár a szürke ködben

Grenier: új fiú az osztályban

Juan Jesus: aki nem sokat tud, de azt mindig

FRANCESCO TOTTI: RÓMA ÖRÖK CSÁSZÁRA

 

Forrás:

Címkék: AS Roma, Juventus, összefoglaló, taktika