Mögöttünk az első mourinhos szezon, kupa került a vitrinbe, dübörög a mercato, de már csak pár nap van hátra a Salernitana elleni szezonnyitóig. Ideje szétnézni a kakasülőről, hogy honnan jövünk és hová tartunk.

1. rész: 4-2-3-1

José tavaly egy kockázatmentes és papírformaszagú 4231-gyel indította a szezont. Az alapcsapat a sérülések miatt Rui Patricio - Karsdorp, Mancini, Ibanez, Vina - Cristante, Veretout – Zaniolo, Pellegrini, Mkhitaryan – Abraham volt. Papíron valóban így voltunk a legerősebbek és jöttek is az eredmények. A támadójátékunk ugyan akadozott (ezzel a felállással egyszer sem ment az xG-nk 3 felé), de a bodoi megaláztatásig fenntarthatónak tűnt a nyitókoncepció.

A kulcs persze nem a felálláson volt, hanem már kezdet kezdetén a Mourinho szemléleten. Rendkívül intezíven játszottunk, sok sprinttel, sok helyváltoztatással, bátran keresve és felvállalva a párharcokat… és meglepően prokatívan, támadó szellemben.

Nézzük, hogy a keretünk hogyan illeszkedne ehhez a felálláshoz a következő szezonban.

Rui Patricio – Celik, Mancini, Smalling, Spinazzola – Pellegrini, Matic – Zaniolo, Dybala, Zalewski – Abraham, illetve a cserék Svilar – Karsdorp, Kumbulla, Ibanez, Vina – Cristante, Diawara – El Shaarawy, Wijnaldum, Afena-Gyan– Shmurodov. Két teljes sor Calafiori, Tripi, a sérült Darboe és az erősen távozóban lévő Kluivert nélkül, ami azért egyrészt mutatja, hogy a keretünk már most megfelelően mély, másrészt pedig előrevetíti, hogy Tiago Pintonak elsősorban az eladással/kölcsönadással lesz munkája. Wijnaldum persze sokkal inkább kezdene egy ilyen felállásnál, mint Matic, de a Donyeck elleni meccsen beleszerettem a Matic-Pelle duplaszűrőbe. Hadd legyek ennyire szubjektív :)

Egy másik véleményes pont a jobbhátvéd poszt. Azt gondolom, hogy 4 védős felállásnál egyértelműen a most érkezett törökünké kell legyen. Védekezésben sokkal nagyobb területet kell bejátszani, ami Karsdorppal életveszélyes. A 4231-es rendszer megoldaná azt a problémát is, amitől a leginkább tartok: hogy lesz egyszerre pályán Spinazzola és Zalewski? Ha nem így állunk fel, akkor ők váltótársak lesznek, ami azért elég nagy luxus és hosszútávon semmiképp nem jó. Persze átmehetnének jobbra is, de ott Celikkel és Karsdorppal pont megvagyunk, ráadásul két egymást elvileg tökéletesen kiegészítő játékossal. Nem hiszem, hogy Mourinho ilyesmiben gondolkodna (oké, tudom, hogy igazából semennyire nem gondolkodik 4231-ben, de a Spina vs Zalewski kérdés bármilyen felállás esetén kérdés lesz).

Mi lehetne a játékunk? Ugyanaz, ami tavaly év elejeén, megspékelve egy Dybalával és egy sokkal labdabiztosabb DM párossal.

A centrumban lenne a 4 labdaügyes játékosunk és Matic. A játékkapcsolatuk nagyon jónak tűnik. Keresik az egyérintőket. Dybala és Zaniolo is szívesen lép vissza. Húzzuk feljebb a szélsővédőket ezzel a mozgással. Nyissunk területet a szélen.

Közvetlenül megjátszhatók és egész biztos szoros őrizetet kap mindkét srác. Élhetnénk vele. Dybala ebből a szempontból hatalmas upgrade Mkhitaryanhoz képest, mert a visszamozgó örményt általában nem követték.

De egy magasabban védekező csapat ellen a Zalewski hátralép, Pellegrini a helyére, Spinazzola előre mozgással is könnyen terület nyerhető a szélen.

Matic visszalépésével 3 védős felépítés is játszható, ami lehetővé teszi a belső védők feljebb lépését.

Ha Spinazzola és Zalewski egyszerre pályán lehetne rommá játszatnám a bal oldalunkat. Mindketten gyorsak, jól cseleznek, szívesen egy-egyeznek és látnak is a pályán. Nyilván nem kell ötleteket adni Mourinhonak, csak érdekes eljátszani a gondolattal, hogy a Spinazzola, Zalewski, Pellegrini, Dybala, Zaniolo ötössel olyan kreativitás, egy-egyező képesség és sebesség kerülhetne így pályára, amit nehezebb lenne megállítani, mint népnemzeti Forintunk elértéktelenedését.

Persze egy ilyen felállással rengeteg kockázat is járna, de Matic és Pellegrini agya, a szélsőink közül a leghatékonyabb védőjátékra képes Zalewski és a Karsdorpnál eggyel jobban védekező Celik talán együttesen meg tudná oldani a tavaly folyamatosan összeomló 4231-es csapatvédekezésünket. Ennél mondjuk valószínűbb, hogy Zalewski kárára Wijnaldum kerülne csapatba vagy DMbe, vagy Dybala-Wijnaldum-Zaniolo formációba a támadók közé. A védekezésünk így még hatékonyabb lehetne. Remélem lesz olyan szakasza a szezonnak, amikor José ad egy esélyt ennek a felállásnak.

2. rész: 3-5-2

Vissza a múltba. A Milan vereség, majd a norvégok elleni hazai iksz után váltani kellett. Jött a 352, ami eleinte működni látszott (Genoa, Zorya és Torino verés), de jött a szezon egyik legcsúfabb veresége az Inter ellen. Patricio – Mancini, Smalling, Kumbulla – Ibanez, Mkhitaryan, Cristante, Veretout, Vina – Zaniolo, Shomurodov volt a kezdőnk ezen az estén. Mentségünkre szóljon, hogy Pellegrini, Abraham és Karsdorp sérültek voltak.

Szörnyű meccs, nyomasztó emlék, de a csapat 3 talán legfontosabb embere hiányzott, így borítékolható volt a vesszőfutásunk. Idén azért lényegesen bátrabban néznék egy Inter meccs elé ugyanezzel a rendszerrel. Patricio – Mancini, Smalling, Ibanez – Karsdorp, Wijnaldum, Pellegrini, Cristante, Spinazzola – Dybala, Abraham. Veretesebb névsor szó se róla. Padon? Svilar – Tripi, Kumbulla, Vina – Celik, Bove, Matic, Diawara, Zalewski – Zaniolo, Shomurodov. Itt még lazábban megvan a két kezdő (Fáraó, Afena, Kluivert még innen is kimaradt), de visszaköszön Tiago Pinto egyetlen maradék házifeladata, az ötös számú középhátvéd beszerzése. Nekem mondjuk Tripi bőven megfelelne ebben a szerepkörben, de edzőbá’ rutinos védőt akar, úgyhogy kapni is fog.

És mi az ami elsőre beugrik erről a csapatról és formációról? Tökéletes letámadó felállásunk lehetne, megszüntetve azt a nagy hiányosságunkat, amit tavaly a rangadóink jelentős részén nyögtünk.

A felkészülési meccseken játszottuk is ezt az 5 emberes pressinget elég agresszívan és gyakran. Persze nagyon más egy Sunderland vagy Portimonense ellen emberkedni, tudva azt is, hogy teljes sort cserélünk majd. Nagyon bízom benne, hogy letámadásból többet kapunk idén, mint az elmúlt évben. A védőink persze Ibanez kivételével nem gyorsak, pontosabban lassúak, de a zárt védelmek ellen a tranzíciós játék az egyik legegyértelműbb kulcs, ahhoz pedig elengedhetetlenek a gyors labdaszerzések, vagy külföldiül mondva a pressing.

És mire hasonlíthat még ez a 352-es felállás? Allegri Juventusára, arra amelyikben berobbant Dybala. Mandzukic=Abraham, Pogba= Pellegrini, Marchisio=Cristante, Khedira=Wijnaldum és persze Dybala=Dybala.

Szépen megtalálhatóak a párhuzamok nem csak posztban, hanem karakterben is. Kijöhetne belőle nálunk is egy 24 gólos, 9 gólpasszos szezon az argentinnak és az sem lenne nagy baj, ha csinálnánk mi is egy 24 meccs/ 23 győzelmes sorozatot év végén.

A szezon legfontosabb meccsén egyébként Mourinho vissza is nyúlt ehhez a rendszerhez, mert az EKL döntőben Mkhitaryan sérülése után Zaniolo egyértelműen második ék volt, a centrumban pedig Oliveira, Pellegrini és Cristante helyezkedett hol 2 szűrővel, hogy pedig eggyel felállva attól függően, hogy mekkora volt a hollandok nyomása.

Nézzünk bele egy kicsit ebbe a meccsbe idei szemüvegen keresztül. A gólunk szép volt, de nekem jobban tetszett a gólpasszt megelőző 20 másodperc. Többet elárul Mourinhoról, mint maga a gól. A hollandok szereztek labdát, letámadunk így a kapus 31:02-nél hosszan indít. Rohanunk vissza, de Smalling tisztáz. Oda-vissza labdaszerzés, azaz tranzíciós helyzet. Érdemes ránézni, hogy mennyire rendezett a mi formációnk és mennyire a Feyenoordé 6 másodperccel a kapus indítása után!

A holland védővonal úgy ahogy megvan, de onnan felfelé őskáosz. Nálunk mindenki úgy tartja az előírt pozícióját, mint Bayer Zsolt a Békementben. A bal oldali akció ugyan elakad, de a Feyenoord középpályások még 20 mp-vel később sem vették fel az embereiket, így a védő nélkül érkező Pellegrini pont annyira zavarja meg Traunert, hogy elszálljon a feje fölött a labda. A többit Nicolo intézte.

És nézzünk egy példát arra, hogy hogy váltogatják a centrumban Pellegriniék a pozíciójukat.

6 másodperc múlva helycserékkel, de ugyanolyan rendezett a védekezésünk.

Ehhez a játékhoz is tökéletes a keretünk. Dybala még jobb hamis kilences is, mint Zaniolo volt, az pedig nem is kérdés, hogy a Wijnaldum-Oliveira csere milyen pluszt ad a centrumban. A holland, ha hozza a két évvel ezelőtti formáját, akkor labdával és labda nélkül is tökéletes puzzle. Egyszemélyben pótolja a labdát felhozó Mkhitaryant és a folyamatosan a vertikális passzokat kereső Veretout úgy, hogy mindkettőnél jobban védekezik. És baromi okos játékos ő is. Valószínű ez volt a kulcsszó, mikor Mourinho középpályásokat választott. Matic, Pellegrini, Wijnaldum… Vágó István is elismerően csettintene.

Van 3 olyan középső középpályásuk, akik AM és DM poszton is kiemelkedők (igaz Cristante esetében az AM posztnál egészen az Atalantás időkig kell visszanyúlnunk emlékeinkbe). Mourinho szabadon játszathatja velük a tavalyi „vetésforgót”.

A játékosaink olyan variábilisek itt, hogy gyakorlatilag mindegy hogy Cristante, Pellegrini, Wijnaldum, esetleg Matic marad mélységi szervezőnek. A visszalépő csatárt nem feltétlenül tudja követni a védője, mert az előre forgó középpályásunk pozícióban tartja.

A védőknek így folyamatosan több passzopciójuk lehet és a pálya közepén is létszámfölényben lehetünk. A stabil labdabirtokláshoz tökéletes környezet. Persze ez nem feltétlenül Mourinho stílusa, viszont én bírnám :)

Másik lehetőség az építkezésre, ha a csatárok nyújtani próbálják a pályát. Ha le tudnak kötni 4 védőt, akkor a vonalak között egész biztos komoly területek nyílnak. Tehát a 4231 mellett az 352 is számtalan esélyt kínál, de nézzük mit játszottunk ezeken kívül tavaly.

3. rész: 3-4-2-1

A Juve és a Milan elleni back to back zakó megrengette Mourinho bizalmát a 352-ben. Egyfajta pánikreakcióként visszanyúlt a 4231-hez, de utána szerencsére végleg letette a voksát a 3 védő mellett. Először 3412-et próbáltunk, kevés sikerrel és az Inter elleni újabb vereség után átálltunk 3421-re. A vicces, hogy egy peremember (Volpato, Afena-Gyan helyére beszállva) hozta a megoldást, akivel először álltunk fel így a Verona meccs utolsó fél órájára. Utána a felépülő Zaniolo vette át az egyik AM posztot. Pellegrini mindig a másik pozíciót Lincoln mögött. Ez persze egy meglehetősen deffenzív felállás, igazi mourinhos, mert védekezésben fixen 5 védő áll vonalban, plusz Cristante figyeli a vonalak közötti területet, de a szezonunk innen jó pályára állt. A legösszeszedettebb meccsünk szerintem a Leicester City elleni hazai 1-0 volt, ahol a Patricio – Mancini, Smalling, Ibanez – Karsdorp, Cristante, Oliveira, Zalewski – Zaniolo, Pellegrini – Abraham 11 kezdett. A Leicester 4231 és 433 között billegett, amit kiválóan használtunk ki.

A pálya közepét feláldoztuk, hogy a széleken tudjunk mögéjük kerülni. Mancini vagy Ibanez labdát vezetve feljebb mozog, amivel kicsalta az angol középső középpályásokat a labda oldalára.

Ha megfelelő tempóban tudtunk átforgatni a túloldalra, akkor ott 4 a 3 ellen támadhattunk elég nagy területeken. A meccset ugyan egy rögzített helyzet döntötte el, de azért érdemes felidézni a játékunkat, mert a Tottenham és a Shakhtar elleni felkészülési meccsünkön is nagyon hasonló volt az építkezésünk. 4 védős felállások ellen ez hatékony módja lehet a támadásszervezésnek.

Itt jobbról forgatunk két gyors passzal át balra, de az angolok nagyon szépen lekövetik a súlypontáthelyezést.

Ami nagyon biztató, hogy minőségben és összeszokottságban léptünk előre annyit, hogy nem feltétlenül szükséges az ellenfél hibája egy helyzet kialakításához. Itt is jött egy nagyon szép passz Zalewskitől, majd egy kényszerítő Zaniolo és Abraham között, aminek a vége egy elég komoly (kimaradt) ziccer lett.

A Shakhtar meccs egy érdekesebb változást hozott a Spurs-höz képest. Az asroma.hu fórumon SPQR fórumtársunk hívta rá fel a figyelmet, hogy Vina vagy elfelejtette bevenni a nyugtatóját, vagy Mourinho kérésére volt hiperaktív. Hol a félterületet támadta, mint Guardiola szélsővédői, hol pedig vonal mellett nyomult fel.

Nem tudom mennyire szólt ez a hiperagresszív támadójáték a szerény képességű ellenfélnek, de még így is annyira meglepett, mintha Németh Szilárd holnap bejelentené, hogy átáll a vegán kosztra. Ilyen támadójátékot Mourinhotól én még nem láttam. Reméljük nem ez volt az utolsó kellemes meglepetés, amit José szerzett idén nekünk. És a szimmetria miatt legyen mára ez az utolsó kép, mert gyakorlatilag ugyanazt a felállást produkáltuk, mint az első képen a tavalyi Salernitana meccsen.

 

Szóval akkor mit látunk idén a kakasülőről? Feltehetően a 3. részben taglalt 3-4-2-1-gyel kezdünk Salernóban. De ahogy azt már korábban is írtam, ezek csak számok és jelek a papíron vagy épp a monitoron. A lényeghez csak icipicit visznek közelebb. A formációnál sokkal fontosabb lesz a meccsekhez való hozzáállásunk, a stílusunk vagy ha nagy szavakat akarok használni akkor az identitásunk. Lesz-e végre konstans pressing? Akarunk-e labdát birtokolni? Milyen gyorsan akarjuk befejezni az akcióinkat? Mennyire mélyen szeretnénk védekezni? Hová állítjuk a csúszkát a hosszú labdák és a rövid passzok skálán? Stb.

A fentiek fogják meghatározni, hogy pályán tartható-e egyszerre Dybala és Zaniolo, illetve Zalewski és Spinazzola. Kiderül az is, hogy José ki tud-e bújni a saját bőréből. Dybala hozzáadott értékét sem a formáció fogja befolyásolni, hisz nyújtott már klasszis teljesítményt mindhárom felállásban. Az is csak 10 hónap múlva derül ki, hogy tényleg „megnyertük-e” a nyári mercatot, mint ahogy azt mindenhol olvasni, hallani. Rengeteg a nyitott kérdés. Talán még soha ennyi nem volt olyan szezonkezdetkor, amikor nem egy új edzővel futottunk neki az ismeretlennek. De az előjelek minimum biztatóak. A cikk írása közben gyakorlatilag nem találtam olyan játékrendszert, amihez papíron ne lenne jó a keretünk. Nem csak sokan vagyunk, hanem jók is. Sokoldalúak, harcedzettek és a tavalyi szezon valószínűleg a kishitűséget is kiűzte az Olimpicoból… már amikor nem a merda játszik benne. Rég nem tapasztalt bizsergető érzéssel ülhetünk fel a kakasülőre vasárnap. Olyan célok is reálisnak tűnnek, amelyeket nem mondunk ki. De tudom, hogy tudjátok, hogy tudják! Szezonra fel!

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Kakasülő