asroma.hu
Megjött. Megünnepeltük. Büszkélkedtünk. Alakult. Botladoztunk. Reménykedünk. Reménykedjünk?
Tudtuk, hogy ő több mint edző. De csak hittük, hogy tudjuk mivel jár az ittléte. Igyekszem magam függetleníteni a José jelenségtől, mert a Kakasülő nagyon nem erről szól. Nézzétek el nekem, ha nem mindig sikerül. Mesterünk fél éve regnál Rómában, így közel félszezonnyi tapasztalatunk van róla. Nem sok. Nem véletlenül volt néma a Kakasülő az elmúlt időszakban. Egy-egy meccsből messzemenő következtetéseket egy új edzőnél nincs értelme levonni. Még egy olyan rutinos mesternél is természetes a hónapokig tartó útkeresés, mint Mourinho. És ő láthatóan keresgél. Az eddig lejátszott 27 tétmeccsünkön minimum 4 alapfelállást és azok számtalan variációját láttuk a csapatunktól. Tudjuk, hogy a keret nem feltétlenül olyan, mint amilyet megálmodott. Nem is szeretnék mérleget felállítani, de azt érdemes megnéznünk hol tart Mourinho Romája jelenleg. És kezdjük azzal, amivel Itáliában kezdeni illik, a védekezéssel.
Papírforma szerint 4231-es rendszerben indítottuk az évet. Cristante és Veretout volt a két DM, Pellegrini előttük gyakorlatilag szabadon játszhatott. A Hellas elleni bajnokiig működött is a dolog, hála Lorenzo fantasztikus formájának. Előre játékban kreatív volt és sosem látott hatékonysággal dolgozott, védekezésben pedig Abrahammal nagyon jó párt alkottak. Erről bővbben itt: https://asroma.hu/hir/mourinho_a_kakasulorol/1630766884
A Bentegodiban ugyan volt egy rossz negyedóránk, látszódtak rések a pajzson, de nagyon még akkor sem aggódtunk. A debri is inkább egyéni hibákon és egy érthetetlen kétgólos bírói döntésen ment el, játékban nem voltunk rosszabbak a merdánál. A mester is maradt a bevált szerkezetnél. Allegri pedig volt olyan rutinos, hogy ezt kihasználja.
De Juve gólról akkor sem teszek be képet, ha tanulságos. Higgyük azt, hogy De Sciglio beadása pontatlan volt vagy Moise Kean melléfejelte… Spongyát rá, de eljött a váltás ideje, mert a repedések megjelentek, a norvég fagy pedig szét is feszítette a szerkezetet. A november így már egy háromvédős rendszerrel köszöntött ránk. Felírhatjuk 3142-nek vagy 3412-nek, de mindkét verzió a 352-nek az árnyalata, így egyszerűbb, ha ennél maradunk. Mi volt José válasza a széleken keletkező üres területekre? Az 5 védő. Merthogy védekezésben a Venezia elleni meccsünk óta egy nagyon zárt, nagyon visszavont 532-t játszunk. A 3 belső védő, Karsdorp és a Vina-El Shaarawy páros éppen aktuális tagja szépen feláll vonalba, előttük pedig a 3 középpályás. De ezen is alakított kicsit a szükség.
A vonalak közötti terület nem nagy, de ötös védővonalnál ez az egyik leginkább támadható szektor. Volt is bajunk belőle.
A válaszunk a vonalak közti területek problematikájára Cristante visszább vonása volt. Ő az utóbbi meccseken folyamatosan belép erre a területre és így visszább kell húzódnia Lincolnnak vagy Zaniolonak is.
A kisebb területnek köszönhetően a csatárokkal kimozgó CB-k helyét és könnyen veszi át Vina vagy Karsdorp, ritkábban Cristante. Kockázatos ez a helycsere, de meglepően hatékonyan műveljük.
Vina és Karsdorp is meglehetősen gyors és aktív védekezésben, így pont illenek ebbe a szerepkörbe. Spinazzola már sokkal kockázatosabb lesz.
Itt tartunk most. Látható, hogy Mourinho egyrész nem tud kibújni a saját bőréből (mély, sok emberes védekezés, kockázatminimalizálás), másrészt folyamatosan változtat. Nem is húz hülyeségeket, de hiába rakosgat ide-oda embereket, módosít a pozíciókon, ha más típusú játékosai, más karakterei vannak, mint amilyenekre vágyik. Ha kifejezetten csak a védekezést nézzük, akkor Pellegrini szereplét a felpasszok levédekezésében, a középső passzsávok zárásában sem Mkhitaryan, sem Veretout nem tudja megoldani. Vagy épp Mancini nagyon jó védő pozícióban, de a kimozgásai rettenetesek. És sajnos nem is tűnik úgy, hogy javulnának. Lásd Sampdoria gól előtti szöglet:
Az ellenfeleink érezhetően támadják a Mancini előtt lévő területet. Jelenleg nincs is jó megoldásunk erre, de meglepne ha januárban nem jelentkezne valami módosítással Mourinho. Mert azt nem lehet a szemére vetni, hogy ne próbálkozna, de vannak dolgok, amik egyelőre(?) nem működnek.
A proaktív focit kedvelők például villámgyorsan leszoknak majd a meccseink nézéséről, mert ezt a fogalmat törölte Mourinho a repertoárunkból. Egy 8 perc kivételével támadáskényszerben lejátszott hazai Sampdoria meccsen képesek vagyunk 14-es PPDA-t hozni, azaz átlagosan 14 passz után megtámadni az ellenfelet, de ez is hiperaktív letámadás volt az Inter elleni 38-as mutatóhoz képest.
Személyes véleményem, hogy a legnagyobb problémánk a letámadás teljes hanyagolása. Így nincsenek rövid pályás akcióink, nincs igazi eszközünk arra, hogy egy rosszul induló meccsbe önműködően belenyúljon a csapat.
Persze nem lenne ezzel semmi baj, hogy az ellenfeleink helyzet nélkül szenvednék végig a meccseket, de sajnos nem ez van. Tavalyhoz képest vitathatatlanul javult a védekezésünk, mert az 1,32-es ellenfél xG-t sikerült 1,18-ra leszorítani, de a saját helyzeteink minősége is romlott ugyanennyit (1,90-ről 1,73-ra).
De a támadójátékunkra térjünk vissza akkor, ha sikeresen túléltük a bejglimérgezést.
Forrás: https://asroma.hu
