asroma.hu
Újabb K.O., de szerencsére van, aki pozitívumot is talált a mérkőzésben...
Fonseca vagy dolgozni utál, vagy szimplán azt szeretné, hogy ne legyen miről írni a Kakasülőben. Vagy mindkettő. Emberünk feltette a papírforma csapatot, a sablon játékunkkal egy olyan ellenfél ellen, akire már egy Liverpool vagy Juventus is külön variációkkal készül. Nyilván jobbak vagyunk náluk, így mi lenyomjuk Gasperiniéket izomból. Hát nem nyomtuk.
A kezdőnk a papíron legerősebb 11 volt (mínusz Zaniolo). A meccs jó is indult. Rúgtunk egy könnyű gólt és teljesen dekoncentrált csapatnak tűnt az Atalanta.
A gólnál Romero hibázott a leglátványosabbat, de az egész bergamói csapat szétesettnek tűnt. Az első 8 percben 5 labdát adtak el úgy, hogy nem is volt nyomás a passzolón. Ordított róluk, hogy az elmúlt napokban sok mindennel foglalkoztak a soros (szigorúan kisbetűvel!) bajnokin kívül.
Tették a dolgukat, de semmi éle nem volt a játékuknak. Jöttek az oldalvonal melletti túltöltések, ment a szokásos CB-CM helycsere, a 7 emberes pressing, a védővonalat is gyakorlatilag a félpályáig tolták fel, de nagyon hiányzott Papu Gomez és Ilicic. Pechünkre nem mindkettő (?) akarta megverni Gasperinit :(
De az orbitális túlzás, hogy megöltük a játékukat. Az 5. perctől kezdve csak szabálytalanságokkal tudtuk tartani őket. Mancini, Smalling és Ibanez is gondolkozás nélkül rúgta fel az emberét mikor kiléptek és lefordultak volna róluk. A sárgát mindhárman megúszták.
Toloi szép emlékeket őrizhet Rómáról, mert közvetlenül a szabadrúgás után teljesen indokolatlanul eladott egy labdát (vagy ha nagyon indokolni szeretnénk, akkor feltételezzük, hogy Papu ilyenkor visszafelé szokott mozogni, Malinovsky pedig pont nem arra indult).
Mi itt a 9. percben le is tudtuk a meccset. A 9. percben 0,54-0,00 volt az xG mutató a javunkra. A vége 0,71-1,97 lett oda. Azaz innentől kezdve még egy Pellegrini szabadrúgást és egy Veretout távoli lövést tudtunk felmutatni támadójáték gyanánt. Közel 90 perc bruttó idő alatt. Az Atalanta is keresgélte még a Papu Gomez nélküli önmagát és szépen lassan megtalálták. Rengeteg labdaérintésük volt a támadóharmadban és a 16-osunkon belül is. Egyedül Malinovsky háromszor lőtt nagyon jó pozícióból, míg mi a 45. percig egy góllal és egy kapufával szerepeltünk csak a lőlapokon. De ugye gólra játszák, mondhattuk ekkor még látszólag magabiztosan.
Csak azért nem tűnt totálisan passzívnak és reménytelennek a játékunk, mert Dzeko megnyert néhány párharcot Romero ellen. A bosnyákunk többször meg tudta tartani a labdát, amiből volt akciónk, volt labdabirtoklásunk. De az Atalanta mezőnyfölénye a 10. perctől fojtogató volt. Egyszerűen döbbenet, hogy mennyire nem szerepel Fonseca repertoárjában a pressing. Se művelni, se ellene játszani nem tudunk. Pedig ez az eszköz az, amihez még a szétesett, dekoncentrált Atalanta is sikerrel nyúlt. Bedobásoknál esélyünk sem volt labdát kihozni:
És kirúgásoknál sem volt sokkal jobb a helyzet:
Az első félidőben az Atalanta PPDA mutatója 9,5 volt, azaz átlagosan ennyi passzt engedtek letámadás nélkül. Nem egy kirívóan alacsony szám, de egy viszonylag lassú tempójú meccsnél azért elég intenzív letámadásra utal. Csak összehasonlításképp a mi mutatónk a teljes meccsre 14,3 lett. Persze ez is egy olyan statisztikai mutató, amit nagyobb mintán érdemes vizsgálni. Nézzük hogy állunk a teljes szezonban a letámadásunkkal:
- Juventus 7,44
…
- Spezia 10,47
- Crotone 10,77
- Sampdoria 11,44
- AS Roma 11.48
Mondhatni nem az erősségünk.
Népszerű magyarázat a vereségünkre, hogy bejött Ilicic és ez egycsapásra megváltoztatott mindent. Zseniálisan focizott a szlovén, szó se róla. De erős a gyanúm, hogy akkor is bukunk, ha nem jön be. Egyszerűen azért, mert nem jó a csapatvédekezésünk és így egy Atalanta szintű csapatot sincs reális esélyünk nullázni. Támadójátékunk pedig Palomino bejövetelével eltűnt. Djimsiti és Palomino is legalább olyan erős testfelépítésű, mint Dzeko. Ellenük már nem tudott labdát tartani (ahogy Manolas és Koulibaly ellen sem), így megszűnt a letámadás elleni egyetlen „fegyverünk”. A védekezésünkben pedig folyamatosan voltak pontatlanságok, rossz döntések. Az első félidőben pár jó ütemű blokk még kisegített, de irreális azt várni, hogy ez végig így sikerüljön. Nézzünk egy-egy példát a rossz döntésre és az egyéni képességek hiányára, ami Gasperiniék egyenlítő góljához vezetett.
Röviden: egy érthetetlen döntés Karsdorptól; egy értékelhetetlen védőmunka Pedrotól és végigdőlt a sor dominó.
Nem forgatnám a tőrt senki szívében, így inkább nem kockázom ki az összes bergamói gólt, de ennél szinte csak nagyobb hibákat követtünk el.
Két dolgot szúrnék még be. Az első, az embernek a becsúszó-szerelő mozdulata, akit edző bá Ilicic féken tartására küldött be.
Szó se róla, elegáns.
A második pedig Veretout arca és gesztusai a lecserélésénél. Rá se néz Fonsecára és robbanni tudna. Nem hiszem, hogy a csere miatt. Sokkal inkább a kiszolgáltatottság, az eszköztelenség miatt, ami olyan hibákhoz vezet, mint a gólpassza Murielnek. Sajnáltam.
Nem az kapta a taslit, akinek igazán járt volna….
Ha jól számolom az ötödik Kakasülőnél tartunk, úgyhogy egy mini mérleget vonhatunk. Sokáig nem tudtam hová tenni Fonsecát. Tavaly és idén is voltak olyan meccseink, ahol nagyon szépen játszottunk. Ráadásul idén újat is hozott ezzel az elég variábilis 3-4-2-1-es rendszerrel. Tetszett az is, hogy eldobtuk a labdabirtoklós focit, progresszíven, gyorsan támadunk. Sok akciónk fut, azokat pedig igen gyakran lövéssel fejezzük be. Kicsit sem olaszos, de meglehetősen modern irány.
Ugyanakkor soha nem értettem, hogy miért nem tudunk csapatként védekezni. Másfél éve van nálunk, kipróbált több sémát és felállást. Jöttek mentek az emberek, a védekezésünk még mindig esetleges. A 3 védős felállás is csak arra jó, hogy a folyamatos helyezkedési hibáinkat jól fedje. 5 védő vonalban, magasan, előttük a centrumban még 5 ember. A kapu előtti közvetlen veszélyzóna telítve, a szélen meg majd csak megoldjuk. Persze biztos van koncepció, de én képtelen vagyok felfedezni. Legújabban Pedro és Mkhitaryan feladata, hogy nagy terültet befussanak és zárjanak. Oké, hogy gyorsak, de védekezni egyik sem tud. Ha elég a jelenlét megoldják, ha nem, akkor bízzunk benne, hogy elrontja az ellenfél vagy valamelyik védő extrát hoz. Valamikor a 2000-es évek legelején volt divat a 14-es (16-os előtti) zóna túlbiztosítása, mert akkoriban a támadások többsége itt futott keresztül. Most egyetlen top klubtól sem látom ezt a kizárólag középre koncentráló védekezést. Persze ettől még működhetne, de nem teszi. Ahol minőségben nem vagyunk fölényben, ott a rendszer nem oldja meg a gondjainkat.
A másik állandó vesszőparipám a letámadás. Nekünk olyan miért nincs? Vasárnap pontosan láthattuk, hogy mennyit segít, ha ég a ház. Persze melós és rengeteg gyakorlást igényel, de ha másnak megy, nekünk miért nem? Tavaly az Atalanta csodájára jártak. Pedig semmi extrát nem csináltak, de baromi agresszíven letámadtak, illetve labdavesztés után egyből visszatámadtak és igyekeztek kihasználni az átmeneti helyzeteket. A védekezésük erre épült. És egy Covid vírusnyira voltak a BL elődöntőtől. Ne mondja senki nekem, hogy egy Pellegrini, Veretout, Diawara, Cristante, Villar középpályás sor nem jó ehhez. Miért lennének ők gyengébbek, mint de Roon, Freuler és Pasalic?
A Napoli elleni meccset szenvedés volt újranézni, a bergamói zakót kicsit sem. Minél többször állítottam meg a képet, néztem meg a csapatmozgásokat, annál nyilvánvalóbb volt, hogy kizárólag szervezettségben maradtunk alul. Az pedig olyasvalami, amihez nem kellenek Euró százmilliók. Az Atalanta tökéletes példa előttünk. Így hát bármennyire is elvakít egy-egy középcsapat legázolása, a végén mindig ugyanoda lyukadok ki: edző, edző, edző.
Vasárnap én meghoztam a döntésemet Fonsecával kapcsolatban:
Forrás: https://asroma.hu
