A csoda-Juve ellen játszottunk idegenben, tartalékos csapattal. Ötször többet lőttünk kapura, beszorítottuk őket, helyzetük sem volt és mindkét csapat szerzett egy-egy gólt. Örülünk Vincent?

A fenéket örülünk. Igazából azt sem tudom mit érezzek. Lényegesen jobban mutattunk a pályán, mint vártam. Mentális problémáknak, kishitűségnek, beszariságnak, rossz hozzáállásnak nyomait sem lehet látni a srácokon. Fonseca sem szúrt el semmit. Statisztikák alapján domináltunk. De az eredmény így is zakó. És igazából 0-1 után egy pillanatig sem éreztem, hogy ebből pontszerzés lehet. Szemét egy profi csapat ez a Juventus. Nem elég ellenük valamelyest jobban játszani. Ha győzni akarsz, meg kell törnöd őket. Ez most sem sikerült. Mivel a meccs kicsit sem azon múlott, hogy melyik edző mit talált ki, vagy hogy abból melyik csapat mit hogyan valósított meg, így túl sok érdekesség nem látszott az torinói Allianz Stadion kakasülőjéről. Mindenki tette a dolgát viszonylag pontosan. És hogy mi volt ez a dolog?

A mieinknek a következő:

Zaniolo, Pellegrini és Pedro hiányában nem maradt támadónk. Cristante porolta le a bergamoi emlékeit és lépett fel Pellegrini helyére. Ja, és el ne felejtsem megemlíteni a legeslegfontosabb dolgot: Cristante lett a csk is. A felállásunk teljesen papírforma volt. Ha Lorenzo van a pályán, akkor is kicsit magasabban helyezkedik Mkhitaryan, illetve akkor is közelebb áll a szélsőjéhez. Az aktuális ékünk is többnyire balra mozog ki és Veretout is erre a területre csinál beindulásokat. Spinazzola oldalán rövid passzos akcióink futnak szűkebb területen. Létszámfölényt próbálunk a balszélen és a félterületen kialakítani, a jobb oldalon pedig sokkal kisebb a népsűrűség és itt Karsdorp akkor fut fel, ha van területe. Nem volt ez másképp korábban sem. Az alapjátékunk ellenfél és kezdőcsapatfüggetlen. Ráadásul a magasan is játszottunk, kicsit sem defenzívebben, mint egy Spezia vagy Sampdoria ellen. Esküszöm nyerni mentünk Torinóba. Respekt!

A Juve sem csinált semmi korszakalkotót. A 442 -> 352 hibridet tolták. A két szélsővédő közül többnyire Danilo maradt hátul labdát járatni, Alex Sandro pedig fellépett McKennie bal oldalára. Labda nélkül pedig sablon 442. A felpasszolt labdákkal elsősorban Moratát keresték, aki pedig Ronaldot. Ha középen nem volt hely, akkor dobták ki szélre, ahol Alex Sandro és Chiesa érkezett.  Nulla meglepetés. Sajnos abban sem volt semmi meglepő, ahogy az első gólt kaptuk.

Mikor Spinazzola felnézett és látta indulni Karsdorpot, azt hittem ziccerünk lesz. Aztán amikor a labda elhagyta a lábát és Karsdorp elkezdett integetni, szentségelni a visszazárás helyett, kezdtem aggódni.

Egyébként Nagy Viktor (a kommentátor) alig egy perce vetítette előre, hogy a fentmaradó védők okozhatnak gondot labdaeladásnál. Nem egy meglepő megállapítás, de pont azért nem értem az ilyen „elől ragadok még egy picit dühöngeni” mozdulatsorokat. Ha mindenki tudja, hogy ebből zűr lehet, miért nem az az első, hogy észvesztő tempóban elkezdek visszarohanni? A direktben kapura tartó visszatámadást oké, hogy nem érheti utol, de nem minden attak megy végig direktben.

Cristante ugyan tette a dolgát, de Villar sem érezte a veszélyt és lazán elengedte McKennie-t (aki eredetileg Cristante embere, de ő ugye nem lehetett egyszerre két helyen).

Villar mozgásán látszik, hogy védekezésben bőven van tanulnivalója a srácnak. Ígéretes, de még nem kész középpályás. Amikor Alex Sandro szabadra játszotta magát 3 dolog történhetett (az egyszerűbbtől a bonyolultabbak felé haladva):

1. Cristante felrúgja.
2. A középső védőink elváltják az embereiket (Ibanez kilép McKennie-re, Kumbulla átveszi Moratát és Mancini Alex Sandrot fogadja).
3. Veretout megpróbálja kiszorítani Alex Sandrot.

De egyik sem történt meg. Ha Cristante De Rossi lenne, üzembiztosan jött volna az első megoldás. Ha Fonseca Ranieri lenne, Villar és Veretout ott lett volna Cristante mögött. Ha Palvin Barbi egyszer felénk járna…

Hibáztak többen is, de egyik hiba sem volt baromi súlyos vagy látványos. A probléma leginkább az, hogy a csapatvédekezés nem mindig hozza helyre az ilyen Karsdorp, Villar vagy Cristante által elkövetett kisebb pontatlanságokat, rossz döntéseket. És ha emellé még az is társul, hogy az ellenfélnél játszik egy Ronaldo, akkor jön ez…

Kumbulla gyakorlatilag kitakarja az egész kaput. Amit nem takar, azt védi Pau Lopez. A kapusunk át is helyezi a testsúlyát a jobb lábára, mert lövés csak a rövid oldalra jöhet. A gond ezzel csak annyi, hogy a helyzetet a gyűlölt-imádott portugál is felmérte és azt is pontosan tudta, hogy Kumbulla nadrágot visel. Teljesen tudatosan lőtt el a lába között és azt is érezte, hogy nem kell erős lövés, elég a pontos. Tudta és megcsinálta. Mert egy zseni, aki nem mellesleg többet keres, mint a tegnapi teljes kezdőcsapatunk zusammen. Elnézést, hogy leragadtam itt, de szerintem mindösszesen ennyi volt a különbség a két csapat között. Pontosabban ennyi sem. Játékban és statisztikákban egyarán jobbak voltunk, de nem tudtuk teljesen kompenzálni a zsenialitásból (vagy ha úgy tetszik a gazdasági potenciálból) fakadó előnyöket. Pirlot kicsit kibillentették az elképzeléseiből a kezdeti pofonok. Rájött, hogy lehet idolja Guardiola, írhat szakdolgozatot a totális fociról, de amikor nőnek a terhek, akkor könnyebb őket hordozni Ranieri-féle pragmatizmussal. Ez a Juve nem akart focizni. A letámadási szándékot mérő PPDA mutatójuk 31,33 volt. Azaz ennyi passzt engedtek, mielőtt megpróbáltak labdát szerezni. A ligaátlag 10,5 körül mozog, de a legdeffenzívebb  Beneventoé is 13,82. Eszük ágában nem volt labdát szerezni. Beparkoltak a kapujuk elé és őrizték az előnyt. A meccs várható gólszáma (xG mutató) 0,25-0,65 volt ide. És persze mind a 0,25 xG-t Ronaldo hozta nekik. A recept egyszerűnek tűnik: végy mérhetetlenül sok pénzt, költsd el egy gigasztárra (és néhány bíróra J), a többit pedig bízd a védelmedre.

Sajnos a mi játékunkról sokat nem tudok írni. Felállt védelem ellen passzolgattunk, járattuk a labdát. Jöttek a beadások (16), szögletek (9) és a lecsorgókból vagy a 16-oson kívülről leadott lövések. Összesen 15 kapura lövésünk volt, abból 14 a Juve kapujára J. De sajnos megint nem volt „éle” a játékunknak. Szczesnynek csak háromszor kellett védenie. Pedig volt 225 labdaérintésünk a támadóharmadban, 28 pedig a tizenhatoson belül. Az ellenfélnek 50/8. A kikockázott hibák ellenére, most a védekezésünk sem volt katasztrofális. Spinazzola mögé például nem sikerült egyszer sem bejutnia a Juvénak, pedig nem véltlenül érkezett Cuadrado a fáradó olaszunk oldalára. Koncentráltan fociztunk, csak sajnos gólra játszák.

Az eredmény ellenére nem temetném a csapatot. Volt tartásunk és van játékunk. Örömteli volt látni, hogy van tekintélye a támadófocinknak. Bízzunk benne, hogy legközelebb nem csak tekintélye lesz, hanem eredménye is. Jön az Udinese. A meccs xG huszárok rangadója. A várható gólok alapján ugyanis mi vezetnénk a táblázatot, az Udinese pedig az összes csapat közül a legnagyobbat lépné előre (+12 ponttal a hetedik helyre). Egyáltalán nem lesz könnyű meccs. De egy győzelemmel vissza kell szerezni a lendületünket, hogy hónap végén a Milan ellen meglegyen az első sikeres rangadónk is. Forza per sempre!

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Kakasülő, Juventus, Serie A