Rövid helyzetjelentés az Európa Liga meccsről.

A beharangozót azzal indítottam, hogy kezdődhet a tavaszi hadjárat az európai porondon. Annak ellenére, hogy jó előérzettel vártam a mérkőzést, azt még én sem gondoltam, hogy lényegében átmasírozunk a Villarrealon. Tudom, még nincs lefutva a párharc, de innen már nagyon komolyat kell hibáznunk, hogy ne mi jussunk a következő körbe. Ez az összecsapás sokban hasonlított a Fiorentina elleni mérkőzéshez, és nem is feltétlen a  4-0-ás végeredmény miatt. Mind a két meccsen látszott, hogy mit akarunk játszani; látszott az is, hogy a játékosok is értik a megbeszélteket és ami a legfontosabb, hogy meg is tudták valósítani amit az edzői stáb kért tőlük. Ezen az estén a Spalletti-gépezet ismét tökélletes közeli állapotban dolgozott és itt most nem csak arra gondolok, hogy a pályán hogyan játszottak a fiúk, hanem a kidolgozott taktikára is. Mindezek ellenére, természetesen ahhoz, hogy a végeredmény ilyen sima képet mutasson kellett egy-két olyan momentum ami végül meghatározta a mérkőzést.

Emerson második idényét tölti a csapatnál és bár eleinte úgy tűnt, hogy egy közepes képességű cserejátékos lehet csak belőle, de az utóbbi fél évben mutatott teljesítménye arra utal, hogy akár hosszabb távon is lehet vele számolni.  Persze nem gondolom azt, hogy világklasszis játékos lenne -vagy lehet belőle majd egyszer-, de van egy stabil szint amit minden meccsen  hozni tud. Ez a teljesítmény csütörtökön is megvolt, ráadásul a góljával olyan extrát tett hozzá a meccshez, amire nem sokan számítottunk. Bevallom, nem kerestem videókat a korábban lőtt találatairól, de még így sem hiszem, hogy túl nagyot kockáztatnék amikor kijelentem, hogy élete gólját lőtte a Villarreal ellen.  

Az este másik hőse a mesterhármast szerző Dzeko. Talán kicsit méltatlannak tűnik, hogy őt csak másodikként emelem ki, hiszen a 3 góljával egyértelműen Ő volt a mérkőzés embere. Ismét egy olyan meccset láttuk, ahol a bosnyák tökéletesen dominált. Érdemes visszanézni (akár itt az oldalon található összefoglalóban), hogy a mezőnyben is milyen kiváló munkát végzett. Rengetegszer visszalépett a középpályára, hogy egy-egy felpassz lekészítésével segítse a labdakihozatalainkat. Amikor pedig az ellenfél tizahatosának környékén járt, akkor hozta a klasszikus center munkát. A 2. gójálnál ahogy fedezte a labdát, illetve a másik két találatánál, amikor finom bokamozdulatokkal forgatta a Villarreal védőit, mind klasszisokat idéző megmozdulások voltak. Sok szurkoló számára nem Ő az ideális csatár – tegyük hozzá nem kicsik az elvárások, ha csak az elődöket nézzük-, de be kell ismerni, hogy amit mostanában csinál az igencsak dicsérendő. Lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy Edin akár még az európai aranycipőre is igényt tarthat majd az idény végén. Persze ez még messze van és elég komoly ellenfelei vannak, de ha továbbra is így termeli a gólokat, bizony lesz esélye.

Végezetül pedig nézzük a szokásos passztérképünket. Nem csak azért rakom be minden összefoglalóba ezt a képet, mert olyan kivállóan szemlélteti az adott mérkőzés taktikáját, hanem azért is, hogy ha valakinek van kedve és ideje, érdemes egy-két meccset összehasonlítani, hogy lássuk milyen – sokszor nem is olyan apró- taktikai különbségek lehetnek annak ellenére, hogy most már hosszab ideje  ugyanazzal a 3-4-2-1-es felállással futunk ki a pályára. A Villarreal ellen például a legszembetűnöbb az volt, hogy még a szokásonál is magasabban védekeztünk, illetve jóval kevesebb volt a védők egymás közti labdajáratása.

Összességében egy jó és eredményes meccset játszottunk, de nem szabad elfelejtenie senkinek, hogy ez még csak az első lépés volt a végső cél felé.