Indulhat a tavaszi hadjárat az Európa Ligában

 „Ha február elején felébred és kijön odújából a Farkas,

 meglátja az ellenfelét és legyőzi, akkor hosszú lesz a tavaszi kupaszezon!” 

-Népi bölcsesség-

Csütörtökön megkezdődik az európi kupatavasz és ennek első lépéseként Villarrealba utazunk (hiszen a csapat egy spanyol városról kapta a nevét.) Amilyen szerény kisvárosról van szó (mindössze 51.000 ezer lakos), olyan nagyot mertek álmodni.  A csapat tulajdonosa ugyan egy euro millárdos üzletember (Fernando Roig), de ez korántsem jelenti azt, hogy a főnök számolatlanul öntené pénzét  a klubba. Sőt, azt lehet mondani, hogy kifejezetten okosan és jól gazdálkodnak a nemzetközi szinten szűkösnek mondható költségvetésükből. Ennek a remek szakmai munkának köszönhető, hogy folyamatosan – egy kis köztes kisiklással ugyan, de -  ott vannak a spanyol foci klasszikus nagycsapatai mögött, olyan részsikereket elérve, mint például a 2007-08-as szezonban megszerzett 2. hely.

Az a „kis kisiklás” viszont azt jelentette, hogy az egy évvel korábbi 4.hely utána a 2011-12-es idényben lényegében kamikaze módon egyszercsak kiestek az első osztályból.  A menedzsment viszont itt is bizonyította rátermettségét: a túl sokat keresők (pl. Borja Valero, Nilmar) távoztak, helyettük hoztak pár rutinos játékost és elkezdték beépíteni a saját nevelésű tehetségeket.

Átigazolási politikájuk egyik alappillére, hogy olyan játékosokat próbálnak magukhoz csábítani akik máshol megbuktak...vagyis ez így nem teljesen érthető. Szóval olyanokat, akiknek nem ment a játék egy nagycsapatnál... Na jó, hogy érthető legyen mire gondolok írok egy-két példát. Náluk játszott az a Riquelme akiről mindenki tudta, hogy kiválló játékos, de a Barcelonában sehogy sem ment neki a játék. Ide jött Forlán is a manchesteri betliből, hogy néhány felhozó szezon után innen távozva az Atletico Madriddal érjen el sikereket, vagy például Giuseppe Rossi is itt töltötte legszebb idényeit. A listát még jócskán lehetne bővíteni, és nem csak pozitív példákkal. Tavaly nyáron megvették Patot, aki –némi fogalomzavarral élve-  több év brazíliai száműzetés után kivánt visszatérni az európai vérekingésbe, erős kudarccal.  Az más kérdés, hogy végül  a vételár hatszorosáért(!) passzolták tovább télen Kínába, tehát pénzügyileg ez is pozitív mérlegű.

Tulajdonképpen egy szimpatikus csapatról van szó és ezen segít az is, hogy –mint általában a spanyol klubok- sokszor jó ritmusú, élvezetes mérkőzéseket tudnak játszani. Ez még akkor is igaz, ha edzőjük, Fran Escribá nem tartozik a kifejezetten támadó felfogású trénerek közé (legalábbis a Zeman-skálán semmiképpen). Alapvetően egy szűken alkalmazott  4-4-2-es felállást szoktak használni, olyan „szélsőkkel” akik inkább belső középpályások . Némiképp hasonlóan a felfogásuk az Atletico Madridéhoz, viszont annál kisebb intenzitással és kevesebb agresszióval hozzák le a meccseiket. Egy  nagyon stabil és elsősorban a pálya közepét kontroll alatt tartó zónát védekeznek, ami mondanom sem kell, hogy jócskán menehezítheti a dolgunkat. Az ilyen betömörülő csapatok ellen sokkal nehezebben tudunk a védelem mögötti területetre befutni (pl. Salah, Nainggolan). Így elsősorban maradhat a másik fegyverünk a középre beívelt labdák, ami valljuk meg nem igazán teszi látványossá  a mérkőzéseinket.  Hozzánk hasonlóan, támadásépítésnél szeretik gyors, védelem mögé passzolt labdákkal indítani a szélről induló csatáraikat, tehát Fazio-éknak nagyon résen kell majd lennie, hogy egy-egy lesre állításnál nehogy valaki beragadjon. További rossz hír, hogy akkor sem jönnek zavarba, ha első szándékból nem sikerül végigrohanni a pályán; ekkor a szélsővédőikkel megtámogatva próbálnak emberfölényes helyzeteket kialakítani és kényszerítőkkel eljutni a kapuig.

Ami a Romát illeti, most is az alapcsapatot várom a kezdőbe. Tudom, hogy még a továbbjutáshoz sem feltétlen kell nyernünk, és hogy  –jó olasz szokás szerint- nem prioritás az Európa Liga, de itt a kieséses szakaszban azért már érdemes lehet belefektetni némi energiát. Elvégre ebben a sorozatban is lehet szerezni egy trófeát.