Roma - Genoa, egy korszak utolsó mérkőzése

Eljött az utolsó összecsapás ideje. A bajnokság utolsó fordulója, ami fontos a jövő és a múlt miatt is. A jövő miatt, mert ha győzünk meg van a 2. hely, ami automatikus Bajnokok Ligája csoportkörbe jutást jelent. Unalomig lett már ismételve, hogy mennyire fontos a Klub számára anyagi szempontból a BL. Az is egyértelmű, hogy nem csak hosszútávon, a csapat pénzügyi stabilitásának terén fontos, hogy a legrangosabb európai kupasorozatban szerepeljünk; hanem a játékosok csapatnál tartása és csapathoz csábítása szempontjából is sorsdöntő. Rég elmúltak már sajnos a 90-es évek, amikor az Olasz bajnokság a topjátékosok számára is vonzó volt. Ma már nagyon nehéz idecsalogatni a legjobbakat, versenyezni az angol (és kínai) klubok által kínált fizetésekkel. Komoly szakmai érv lehet viszont a folyamatos bajnoki címért való harc és az európai elitsorozatban való szereplés.

Egy olyan Genoa ellen lépünk pályára vasárnap este 6 órakor, aki a bajnokság lényegi részét már lezárta. Jelen pillanatban a 16. helyen tartózkodnak és sem fölfelé, sem pedig lefelé nem tudnak már elmozdulni. Nem hiszem, hogy egy ilyen, fejben már a szabadság nyugodt bulizásait tervező játékosokból álló csapat, megoldhatatlan problémát okozna nekünk. Sok kérdés van a csapat jövőjét illetően –érkezők és távozók, az edző személye-, de a múlt héten már bebizonyította a társaság, hogy tudnak még éles meccset játszani. Nincs más dolguk a fiúknak, minthogy a múlt heti formát átmentve győzelemmel köszönjenek el a 2016-17-es idénytől és a (remélhetőleg) telt-házas Olimpico közönségétől. Kell a győzelem.

Kell azért is, hogy méltóképpen búcsúztathassuk a klub valaha volt legjobb játékosát, legendáját. A játékost, aki miatt talán nem is egy generáció lett Roma szurkoló, aki megannyi összecsapáson – legyen az győztes vagy vesztes mérkőzés- viselte büszkén a római felségjellel díszített, kapitányi karszalagot. Francesco Totti. Nincs annyi pozitív jelző ami hűen visszaadná mit jelent a szurkolók számára az Ő személye. Ő maga lett a klub, ha hosszú évek múlva, két divatszurkoló kocsmai beszélgetése közben valaki bedobja az AS Roma nevet, mindenki szeme előtt a Capitano arca, játéka, góljai, passzai és cselei fognak felelevenedni. Totti visszavonulásával nem csak a klub, de az egész futball történelmének egy korszaka zárul le. Olyan játékosok kora tűnik el talán végleg a labdarúgásból, ahol arról szóltak a hírek, hogy mi történt a pályán. Az számított, hogy nyert-e a csapat a hétvégén és nem az, hogy mennyivel nő évről-évre a játékos fizetése, hogy mennyi pénzt kap a szponzoroktól.

Mindenki szimpátia alapján szelektálhatja vagy bővítheti a listát, de nekem Totti, Raul, Gerrard a legnagyobbak. Ők azok, akik nem csak szakmailag, de (sport)emberileg is a többiek fölé magasodtak. Ők megértették, hogy a futball nem csak egy üzlet, hanem annál sokkal több. Egy csapat nem csak egy munkahely -amit több pénz reményében gondolkodás nélkül otthagy az ember-, hanem egy család. A szurkolók nem csak nézőtéren ülő, tapsoló pénztárcák, hanem a klub részei, akiknek felelősséggel tartoznak a pályára lépő focisták.

Köszönjük Capitano az elmúlt 25 év varázslatos pillanatait. Ezen az estén még egy utolsó győzelmet kérünk Tőled, hogy méltóképpen ünnepelhessünk Téged.