Egy kis összefoglaló, a nyári uborkaszezon végére

 

Nem tudhatom másnak e csapat mit jelent,

Nekem majd mindenem itt e lángoktól perzselt

római tartomány, szurkoló lelkem világa.

Radnóti Miklós után szabadon

 

Majd’ mindenem ez a csapat… vagyis nem konkrétan ez a csapat, hanem az AS Roma mint csapat, mint klub, mint egyesület. Azt réges-régen megtanultam, hogy „hungaro-giallorossi”-nak lenni nagyobb érzelmi hullámvasutazással jár, mint bármi más, amit hirtelen fel tudnék sorolni. Alig több, mit két éve a Bajnokok ligája elődöntőjén szurkoltam, üvöltöztem, tomboltam 60 ezer ember között az Olimpicóban; hogy aztán tavaly lemondóan, néha már a közönyösség határát súrolva üljek le -más program híján, otthon, csöndben, egyedül- a tévé elé végigszenvedni  végignézni a csapat meccseit. Nem volt könnyű, bár ezt senki nem is ígérte előre, mint ahogy azzal sem tudok most senkit megnyugtatni, hogy idén minden más lesz. Pedig de szeretném azt mondani, hogy mindenki húzza magára, vegye kezébe összes Roma relikviáját, mert ez most a mi idényünk lesz; most majd megint mi mutogathatjuk másoknak, Romanisták vagyunk!

Egy biztos, leszegett fejjel kullogni nem fogunk. Már csak büszkeségből sem, de azért az optimista énem azt mondatja velem, hogy egy kicsit talán megint sikerült visszakormányozni a csapat hajóját a megfelelő irányba. Jött egy új sportigazgató, Petrarchi; kaptunk egy új edzőt is Fonseca személyében. Ahogy az amerikai filmekben oly’ sokszor elhangzik, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, hát most e két embert illessük meg mi is a hozzáértés vélelmével. Az biztos, hogy nehéz örökség szakadt a nyakukba. Azt, hogy Paulo miként fogja sikerre vinni az általa kifundált taktikát, még korai lenne elemezni, de így az átigazolási szezon végéhez közeledve a sportigazgató tevékenységéről talán lassan lehet mérleget vonni.

Azt mindenki látja, tudja, hogy a tavalyi igazolásaink kissé besültek. A nagy pénzért hozott játékosok nem tudtak érdemit hozzátenni a csapat sikereihez, viszont legalább magas fizetésükkel erősen megterhelték a csapat költségvetését. Ezt még azzal tudtuk súlyosbítani, hogy a már-már a csapat védjegyévé váló kölcsön + kötelező vételi opciók miatt, az idei pénzügyi évet rögtön úgy kezdtük, hogy Cristantéért le kellett tennünk 21 millió eurót, valamint Schick vételi árának utolsó 20 milliós részletét is ki kell fizetnünk januárig. Az tehát nem volt kérdés, hogy ezt valamiből finanszírozandó, idén is el kellett adnunk valakit nagyobb pénzért. Ez Manolas lett, aki a Nápoly csapatához távozot; valamint egy kis könyvelési trükkel megfűszerezve Luca Pellegrini is áldozata lett a pénzügyi kényszernek. A kis Fáraó eladása már kicsit más kategóriába esik véleményem szerint, Ő Kínába távozott (az értékénél alacsonyabb eladási áron), de a lényeg, jövőre már Ő sincs a keretben.

Jöjjön akkor a nagy jövésmenés. Nézzük csapatrészenként lebontva, hogyan is alakul az új Roma.

Kapusposzt:

Tavaly távozott a világklasszisnak számító Alisson, Olsen az utána hagyott űrt volt hivatott beölteni. Sikertelenül. Sajnos úgy néz ki sem képességeiben, sem pedig a rendszerbe illeszthetőség szempontjából nem volt megfelelő választás. A vonalon még csak-csak hozott egy elvárt szintet, de a kapuból való kimozdulások, a lábbal történő játékba avatkozás és a védelem irányítása mind olyan elvárás volt, amiben a svéd mélyen a várakozások alatt teljesített. Ide érkezett a spanyol Pau Lopez. Igaz csak az előző klubjában és az edzőmérkőzéseken való teljesítményét tudjuk, de már elsőre látszik, hogy sokkal jobban együtt él a játékkal. Folyamatosan kommunikál az előtte játszó társakkal, illetve lábbal is magabiztosan tud közbe avatkozni. Tartaléknak ott van a rutinos Mirante, valamint a brazil ifi válogatott Fuzato, mind a ketten baj esetén megfelelő beugrók lehetnek. Itt a kérdés, hogy a Olsen marad, vagy a katasztrofális szezonja ellenére valahova el tudjuk-e sózni, egyébként rendben vagyunk ebben a szekcióban.

Védelem:

Már tavaly is a csapat Achilles-pontja volt a hátsó alakzat, igaz tegyük hozzá a középpályás nem védekezés sem könnyítette meg a védők dolgát. Innen távozott ráadásul Manolas. Az Ő hiánya nem csak szakmai, de emberi oldalról is fájó. Roma szinten kiváló védő volt és az évek alatt tiszteletbeli romanistává vált. Hoztunk helyére egy fiatal olasz bekket, Mancinit. Kétségtelenül tehetséges és akár hosszú távon is biztos pont lehet, azonban jelen pillanatban kérdés, fejben mennyire tudja megugrani az Atalanta-Roma lépcsőt. Elsősorban a kívülről jövő nyomás és elvárások, amik különböznek, de bizzunk benne, hogy mihamarabb alkalmazkodik. Jött még egy fiatal, de ismeretlen török fiú, Cetin. Ő amolyan szürke ló, lehet, soha nem fogjuk éles mérkőzésen látni Roma mezben, de a rutinosak emlékeznek még két hasonló „névtelen” török leigazolására.  Reméljük újoncunk Under és nem pedig Ucan példáját fogja követni és mihamarabb rácáfol a kétkedőkre. Középhátvédekről lévén szó, itt kell említeni Fazio és Juan Jesus nevét is. Ők reményeim szerint csak epizód szerepet fognak már csak kapni. Arra viszont, hogy a rotációban, egy-egy alsóházi csapat ellen pályán legyenek, megfelelőnek tűnnek. Ez azt is jelenti, hogy bár egyre kevésbé bizakodva, de még várok ide egy érkezőt, aki kezdő szintet tud képviselni. Ha ez megtörténik, akkor megkockáztatom, hogy erősödünk tavalyhoz képest, ha nem akkor megint lehet izgulni minden valamire való csapat ellen.

A szélső védők jönnek. Ha mérleget kell vonnom az előző szezonról, azt mondanám, hogy Kolarov, amíg bírta szusszal (és volt motiváció is), addig rendre tisztességesen megoldotta a balbunkó poszot. Ő kapott idén egy vetélytársat/váltót, Spinazzola elsőre elégnek tűnik ahhoz, hogy a szerbbel együtt itt se kerüljünk nagyobb bajba. A jobb oldal ennél kicsit érdekesebb. Egyrészt, mert évek óta keressünk hosszútávú, biztos pontot, másrészt viszont ezen a poszton játszik a jelenlegi csapatkapitányunk, Florenzi. Az Ő megítélése vegyes, tény, hogy képességei szerint nem biztos, hogy kirobbanthatatlan, de a fent említett karszalag és romanista mivolta alapemberré avanzsálja. Mellé, mögé érkezett Zappacosta. Fél évre. Kölcsön. Csere embernek Ő is hibátlan, kérdés aztán télen meglátjuk mi lesz. Elhoztuk ugyanis 6 hónap kölcsönszerződéssel, januárban pedig meg lehet hosszabbítani az év végéig. Így lényegében a szélső védőknél is megvagyunk mind darabszámban, mind pedig a céloknak megfelelő minőségben.

Középpálya:

Na, itt kezd igazán érdekessé válni a dolog. Darabszámban simán megvoltunk az előző idényben, viszont a minőség és a játékrendszerbe való illeszkedéssel voltak bajok. A legnagyobb távozó egyértelműen a klubikon De Rossi. Az Ő elengedése/elküldése minimum kérdőjeleket vet fel, de erről most inkább nem értekezem. Másik nagy (inkább magassága, mint játéktudása szerint) Nzonzi. Na Ő akinek már a leigazolását sem lett volna szabad engedni. Sajnos egyelőre csak kölcsönbe tudtuk elsózni, én azért bízom benne, hogy nem nagyon fogok már rajta Roma mezt látni. Az érkező oldalon viszont igen izgalmas a helyzet. Jött Diawara és Veretout, mind a két játékos kifejezetten illik a taktikába. Jól passzoló, mélységi játékban igen hasznos focistákról van szó, a labdabiztosságunk alappillére pedig pont ezt igényli a 2 belső középpályástól. ezen a poszton tud még játszani Cristante, benne elég nagy fantáziát látok, remélem, idővel igazolja a belé vetett bizalmat, ugyanis tavaly elég halovány volt, leginkább a kockázatkerülés volt rá jellemző. Ilyen felfogással pedig az idei taktikában nem igazán fog megélni. Úgy néz ki Pellegrinivel is itt számol a Mister, tőle idén kifejezetten sokat várok, azt gondolom ez lesz a kiugró éve. Agilis, előre fele nagyon jól lát a pályán, neki is talán a letámadással szembeni, kiszorított szituációkban kell leginkább fejlődni. Ide lehet még sorolni Riccardit is (Ha őt végül belevonjuk egy védő vásárlásba, mint ellenérték akkor nagyon mérges leszek!), Őt még nem sokat láttuk, de mindenki nagy jövőt jósol neki. Remélem lesz lehetősége nálunk bizonyítani. Lényeg, hogy ebben a csapatrészben vagyunk talán a legerősebbek, itt nem lesz gond.

Támadó középpálya:

Ezt külön szedtem. Itt sok változás nincs tavalyhoz képest. Ha Pastoréra gondolok, azt mondom sajnos, ha a többiekre azt szerencsére. Távozott viszont El Shaarawy, akinek a góljai még lehet, hogy hiányozni fognak, de ezen már kár keseregni. Maradt tehát a Perotti-Kluivert-Zaniolo-Under kvartett. Az argentín a felkészülés alapján sokad virágzását élheti, a többi fiatal pedig reméljük töretlenül fejlődik és akkor nem lesz baj, már a merítési lehetőség kicsit vékony. Az örök sérült Javierrel nem számolva, így 3 posztra van 4,5 emberünk. (Félnek számolom Pellegrinit, aki adott esetben fog tudni 10-es poszton játszani.) Nagy baj nincs, de azért egy hosszú idény közben lehet, hogy jól jönne még egy ember, pláne ha az rutinosabb a sok csikó között. Teszem hozzá rögtön, hogy pletyka szinten sincs semmi ilyen hír, így valószínűleg érkező sem lesz. A bónusz minden szempontból Antonucci, aki láthatóan meggyőzte a portugál trénert, hogy érdemes itt tartani. Azt, hogy pontosan mennyit fog játszani nem tudom, de bizakodó vagyok, hátha még egy saját nevelés be tud törni és ott tud ragadni az kezdőcsapat környékén.

Csatársor:

Na itt aztán volt minden. Ami biztosnak tűnik, hogy Schickről lemondhatunk. Nagyon úgy nézki, hogy a játékosmegfigyelők valamit kissé elnéztek, vagy a cseh fiú nem tudta feldolgozni a római közeget. Ezt csak tetőzi, hogy Fonseca taktikájában valószínűleg egy sokkal jobb formában lévő, önbizalomtól duzzadó Schicknek sem lenne rá szabható feladatkör. Vele úgy számolok, mint távozóval, valószínűleg kölcsön. Ha mégis marad egyrészt igencsak meglepődnék, másrészről akkor is csak perceket jósolok neki.

Dzeko. Ez volt az idei nyár igazi brazil szappanoperája. A hírek szerint a bosnyák távozott volan, Conte vitte volna az Interhez, végül meghosszabbítottuk a szerződését és rá építjük fel a támadó taktikánkat. Azt gondolom, ennek legfőbb oka, hogy nem találtunk reális és upgradet jelentő helyettest. Voltak itt bőven nevek Higuain, Diego Costa, Icardi, őszintén mondom, örülök, hogy közülük egyik sem érkezett meg végül hozzánk. Mindnél tudom mondani a személyes ellenszenvet, ezen kívül pedig bármelyikük fizetése is olyan magas lett volna ami összességében túl nagy kockázatot hozott volna. Edin maradt, kéne még mögé egy váltótárs, mert abban biztos vagyok, hogy a bosnyák megint majd’ minden meccsen kezdőben lesz; viszont nézve az előszezont azt is meg merem kockáztatni, hogy sokkal motiváltabb és éppen ezért hasznosabb és eredményesebb is lesz mint tavaly.

Összességében

Igen látványos, hogy szinte csak olyan játékost vettünk, aki Olaszországon belülről érkezett, így ismeri a ligát. Az új játékosok átlag életkora alig több mit 24, tehát vagy akár hosszú távra tudunk velük tervezni, vagy ha eladásra kerül a sor, sem esünk abba a hibába, hogy kiöregedő játékosokat kell értékesíteni. Sajnos évek óta toljuk magunk elött a kötelező vételi opciók pénzügyi görgetegét, ezt jó lenne valamikor lezárni.

Az tisztán látszik, hogy a jelszó a kockázatkerülés volt. Ez szerintem érthető is, nem nagyon tudok az utóbbi évekből olyan játékost mondani, aki nagyobb pénzért érkezett és be is vált. Ennek is meg van a ránk nézve nem túlságosan hízelgő magyarázata. Azt sajnos el kell fogadni, hogy mi nem tudunk az elitből válogatni. Jelenleg sem szakmailag, sem pedig pénzügyileg nem tudunk olyat nyújtani, ami miatt egy már elismert sztár hozzánk igazolna. Marad tehát a második vonal, akikben látunk fantáziát és potenciált, vagy azok, akiket valamiért alul értékel a piac. Tavaly pont az ilyen határmezsgyén mozgó játékosok esetében vállaltunk kockázatot (Pastore 24,7 millió; Nzonzi 26,65 millió). Hát nagyon finom megfogalmazás, hogy nem jött be. Idén ezért inkább hozzuk az olcsóbb, de biztosabb játékosokat. Tény, hogy náluk nincs meg, hogy egyénileg nagyon kiemelkedőt nyújtsanak, de az árukért biztosan meg fognak dolgozni. Innentől kezdve, ha az edző egy megfelelő taktikát tud lerakni az asztalra és azt csapatként meg tudják valósítani a játékosok, akkor egy kifejezetten jó idényünk is lehet.

 

Várjuk hát a vasárnap estét, hogy végre megint kezdődjön!

 

Forrás:

Címkék: AS Roma, Petrarchi, Fonseca, átigazolási szezon, kezdődik a szezon