Elkésett összefoglaló a 16/17-es idényről

Eljött a július, lassan visszatérnek szabadságukról a játékosaink, hogy felkészüljenek a következő idényre. Azonban mielőtt megkezdődne a már-már szokásos Pinzolo-i edzőtábor, illendő összefoglalni a nemrég lezárt idényünket.

Egy rettentően hosszú szezon van a csapat mögött. Volt itt minden: BL selejtező kudarctól, bajnoki menetelésen át, az Olasz kupa kiesésig tényleg minden. A hajrában végül sikerült elérni a kitűzött célt (a Bajnokok Ligájában való biztos indulást), pontrekorddal zártuk a bajnokságot és a gólkirály is a mi csapatunkból került ki. Ilyen szezon után butaság lenne csalódottságról beszélni, valahogy azonban mégis sok mindenkiben van egy kis hiányérzet. Idén sem sikerült nyernünk egyetlen trófeát sem és Totti is visszavonult. Ennek ellenére hiba lenne azt mondani, hogy rossz idényen vagyunk túl. Nézzük is kicsit részletesebben, hogy miért.

Ígérem nem fogok meccsről-meccsre, hónapról-hónapra végigmenni a szezonon – már csak a terjedelmi korlátok miatt sem-, de a tavaly augusztusról muszáj külön beszélni, hiszen alapjaiban határozta meg a szezonunkat. Ekkor történt ugyanis, hogy a Porto elleni selejtezőn nem sikerült kiharcolnunk a Bajnokok Ligája indulást és ez több szempontból is keményen kihatott a továbbiakra. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha megvan a BL, akkor még az utolsó héten lett volna új igazolás; a csapat pénzügyi mozgástere pedig szintén egészen máshogy alakul. Mivel csak az Európa Ligában szerepeltünk, nem csak igazolásokra (és fizetésekre) jutott kevesebb; de azt jelentette, hogy június 30-ig, további körülbelül 30 millió eurót kellett injektálni a csapatba az UEFA Financial Fair Play (FFP) megfelelés miatt. A szabályok szerint ezt nem fizetheti be saját zsebből a csapat tulajdonosa, de ha még lehetne sem hinném, hogy Pallotta ezt megtette volna. Ő ugyanis nem a „cukros-bácsi” típusú klubtulaj, hanem egy befektető, és épen ezért a klubnak saját forrásból kell megteremtenie a működéshez-igazolásokhoz szükséges pénzösszegeket. Már csak ezért is fontos a folyamatos Bajnokok Ligája szereplés, a vele járó pénzekkel együtt. De ne kalandozzunk ilyen messzire, nézzük kicsit a számok nyelvén a 2016/17-es szezont.

A táblázatban az idei meccsek alakulását tüntettem fel, valamint az alsó részbe bemásoltam az előző szezonok alakulását. Az egyszerű összehasonlítás miatt minden meccset 3 pontos rendszerbe helyeztem, még ha a kupameccseknél ez nem is szokás. Szépen látszik, hogy idén volt a legtöbb meccsünk és mégis közel a legjobb pontátlaggal zártuk az idényt. Nyilvánvalóan kicsit csalóka a táblázat, hiszen minden mecset egyenértékűnek vesz, holott tudjuk, hogy egy kupa elődöntő vagy egy BL selejtező kiemelkedő fontosságú (lett volna...). Közelítő összehasonlításnak viszont elég mutatós.

Sajnos emlékezhetünk, hogy márciusban volt a csapatnak egy kisebb mélyrepülése: 6 mérkőzésből 3 vereség, ami végül azt jelentette, hogy nem csak az Európa Ligából, de végül az Olasz kupából is idejekorán kiestünk. Valószínűleg több oka is van ennek a hullámvölgynek (egész egyszerűen nem lehet végigjátszani egy ilyen hosszú idényt visszaesés nélkül), de az egyik legfőbb magyarázat a viszonylag szűk keretünk volt. A kulcsjátékosaink szinte pihenés nélkül játszották végig a heti 2 mérkőzést és ettől nem csak fejben fáradtak el, de fizikailag is.

A legerősebb és általában vett kezdő csapatunk játékosainak meccs, illetve percszáma látható az ábrán. Érdekes mutató az utolsó oszlop, ahol az egyes játékosok pályán töltött percei láthatóak a csapat összes játékpercéhez viszonyítva, százalékosan. (Salah esetében beszámoltam az Afrika kupán játszott meccseket is!) Kiemelkedő Nainggolan teljesítménye aki az esetek 87%-ban pályán volt, azt pedig csak csöndben teszem hozzá, hogy ismerve a belga intenzív stílusát, sejthetjük: nem egy helyben álldogálással teletek a másodpercek. Megsüvegelendő a 2. és 3. legtöbb pályán töltött idővel büszkélkedő Dzeko és Fazio is. Mindenképpen kiemelném, hogy ha komoly, több fronton harcolni tudó csapatot akar építeni a vezetőség, mindenképpen nagyobb, minőségi cserékkel rendelkező keretet kell összeállítani. (Azt pedig csak remélni tudom, hogy Eusebio megfelelő módon tudja majd rotálni a csapatot.)

A végére tartogattam még egy színes és érdekes ábrát. A vízszintes tengelyen látható a meccsenkénti kapura lövések átlaga, a függőleges tengely pedig azt mutatja, hogy átlagosan hány lövésenként lőtt gólt az adott csapat. (A piros vonalak az összes csapat átlagait mutatja.)

Két fontos dolgot emelnék ki innen. Az első egy dicséret, hiszen nem csakhogy elsők vagyunk a lövések számában, de a lövésenkénti gólátlagban is dobogóra értünk. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy sokat veszélyeztettük az ellenfelek kapuját és ami talán még ennél is fontosabb, hogy nagyon jó százalékban váltottuk gólra a helyzeteinket. Ez igaz még akkor is, ha visszaemlékezve biztosan mindenki fel tud sorolni jó pár kihagyott ziccerünket is (például Dzekotól...).

A másik kiemelendő dolog, hogy érdemes megnézni újdonsült edzőnk előző csapatát. A Sassuolo ugyanis –bár lövések számában jócskán elmarad az élbolytól- még nálunk is jobb hatékonysággal dolgozott a kapu előtt. Ha Di Francesco ezt a precizitást a Romából is ki tudja hozni, igen szép szezon elé nézünk. De ez már a következő írás témája lesz.