Rövid elemzés az Európa Liga meccsről

Továbbjutottunk. Nagyjából ez az egyetlen pozitívum amit a Villarreal elleni visszavágó kapcsán el lehet mondani. Sajnos negatívumból sokkal több volt, de a csapat védelmére szóljon, hogy még az igencsak bágyadt teljesítmény ellenére sem volt komoly kérdés a továbbjutásunkat illetően. Spalletti a várakozásoknak megfelelően egy igencsak tartalékos kezdőt küldött a pályára. Számításaim szerint 8 helyen tértünk el a legerősebb kezdőnktől, és ez részben magyarázza is a pályán látottakat. Viszont igen komoly problémát jelentett, hogy a mester a meccs előtti taktikai csatát elvesztette. Több szempontból is, és ebben a posztban főleg ezekről lesz szó.

Az egyik hiba egyszerűen az volt, hogy ugyan a csapat majdnem 2/3-a nem az a kezdő volt, akikkel az elmúlt hetekben (hónapokban) tökéletesre csiszolta a taktikát, mégis szinte egy az egyben ugyanazt akarta játszani. Ezen a meccsen is, a már szokásosnak mondható 3-4-2-1-es felállásban küldte ki a játékosokat. Ez a csapat viszont erre a taktikára alkalmatlan volt. Kezdjük az elején, mármint szó szerint a csapat elejével. Totti volt a center, és bár mindannyian tudjuk, hogy volt olyan év Spalletti irányításával, amikor ezen a poszton remekelt, sajnos már azok az idők is elmúltak. Abban a taktikai rendszerben a Főfarkas azt az utasítást kapta, hogy amolyan Hamis 9-es módjára, lépjen vissza a csatárposztról és a középpályáról osztogasson. Ma is ezt próbálta tenni, sokszor a felezővonalig jött vissza és kérte a labdát, azonban sajnos már lassult annyit, hogy ezt a mozgását az ellenfél védője könnyedén lekövethesse. Dzeko ezekben a szituációkban beáll a védő és a labda közé; és kihasználva testi fölényét fedezi a labdát. Totti ezt nem tudja és nem is akarja megtenni. Ebből az lett, hogy a védő leütközte - ha kellett szabálytalanság árán is - a lényeg, hogy megakadt a labdakihozatalunk és a Villarrealnak maradt ideje visszarendeződni.

A másik hibapont, hogy a Nainggolan-Salah párost az El Shaarawy-Perotti kettős helyettesítette. Túl azon, hogy ki milyen formában játszik mostanság, megint a stítlusbeli különbség volt a döntő. Az pályán lévő duó ki lett küldve az oldalvonalak mellé, aminek az lett a következménye, hogy amint Totti visszalépett nem maradt elől senki akit indíthatott volna, a Villarreal pedig tökélletesen lezárta a területeket a beindulások elől. Ebből az egészből az lett, hogy az első félidőben nyomaiban sem lehetett felfedezni a tudatos támadásainkat.

Az első félidőt szinte végig a Villarreal dominálta, ami annak volt köszönhető, hogy a csapatstábja elvégezte a házifeladatot a múlthét után és talált egy támadható pontot a védekezésünkben. Ehhez nézzünk is egy ábrát:

A képen szépen látszik, hogy Escribá menyire feltoltva a szélső játékosait. Amikor Ők birtokolták a labdát az alapvetően 4-4-2-es felállás átalakult 2-4-4-re. Ennek eredménye az lett, hogy a mi két szélsővédőnk (M. Rui és B. Peres) kénytelen volt behátrálni a védelmi vonalunkig. Így az öttagú hátvédsor előtt lényegében csak DDR és Paredes maradt és Ők -az elől lévő trió támogatásának hiányában- létszámhátrányba kerültek, amint az ellenfél szélsőhátvédei feljebb léptek. Ez volt a kulcsa annak a mezőnyfölénynek amit a Villarreal ki tudott alakítani az első félidőben.

Lényegében ezt a hibát javította Spalletti, amikor a második félidőre, Rüdiger beállításával formációt váltottunk és mi is átáltunk 4-4-2-re. Ezzel máris eltűnt az ellenfél emberfölénye a középpályán. Másik hasonlóan fontos hozadéka volt ennek, hogy Perotti sokkal közelebb került Tottihoz és ezzel máris nagyobb lett a támadó potenciálunk is.

Összességében most megúsztuk ezt a taktikai hibát, hiszen a vereség ellenére simán jutottunk tovább, de egy másik mérkőzésen egy ilyen rossz felállás még nagyon sokba kerülhet. Ismerve a mestert tanult ebből a hibáből és a következő meccseken már nem lesz hasonló gond.

Ami a játékosok egyéni értékelését illeti, két emberre szeretnék külön kitérni. Az egyik Vermaelen aki ismét lehetőséget kapott, hogy bizonyítson. Én komolyan azt gondolom, hogy közel sem olyan rossz játékos, mint ahogyan azt elmúlt fél év alapján gondolnánk róla. Nem tudom, hogy a folyamatos sérülések miatt nem érzi az éles tétmeccsek ritmusát, egyszerűen csak megöregedett és fejben is ennyire lelassult vagy csak a csillagok állása nem engedi, hogy Roma mezben jól játszon, de egyszerűen nem jó. Megint az Ő hibájából kaptunk gólt és úgy általában is a mérkőzés nagy részén a bizonytalanságot éreztem rajta. El kéne engedni, egyelőre csak gondolatban a lehetőséget, hogy pályára lépjen, aztán idény végén szépen vissza kell küldeni Barcelonába.

A másik játékos Nainggolan. Az utóbbi időben, hétről-hétre, meccsről-meccsre látjuk, hogy világklasszis teljesítményt nyújt. Tény, hogy elfogult vagyok vele szemben (kedvenc játékosaim közé tartozik), de valami olyasmit látok vele kapcsolatban amit csak kevés focistánál. Amikor pályára lépett ezen a meccsen - annak ellenére, hogy nem volt semmi extra megmozdulása - rögtön megváltozott a játék dinamikája. Azt hiszem erre modják igazán, hogy jelenléte van a pályán.