Torino elleni esélylatolgatás

A Torino tipikusan azon csapatok közé tartozik, akiről nem igazán tudom eldönteni, hogy szimpatikus vagy nem. Egyrészről mégis csak az „ellenségem ellensége”, hiszen a Juvetus városi riválisa és már csak ezért is, hivatalból szimpatizálnunk kéne velük. További érv mellettük, hogy az utóbbi években többször is szívességet tettek azzal, hogy a nálunk létszám felettivé vált játékosokat megvették, kikölcsönözték. Ebből fakadóan, ki is alakut ott egy több fős helyőrségünk a Falque-Ljajic-Iturbe-Castan négyesnek  köszönhetően. (Ha már itt tartunk, az világos mindenkinek, hogy Castant kölcsönadtuk a Sampdoriának, akik tovább kölcsönözték a Torinonak...Olasz foci, Én így szeretlek.) Viszont szerintem sokat ront a szerethetőségükön az edzőjük: Sinisa Mihajlovic személye. (Megmondom őszintén, hogy csak most, miközben e sorokat írom - és nézek utána a  múltjának – tudatosul bennem, hogy korábban 2 éven át viselte a mezünket. Arról remélem majd az „öregebbek” felvilágosítanak, hogy nálunk milyen volt és mennyire zárta Őt szívébe a szurkolótáborunk!) Én abban az időszakban lettem Roma szurkoló, amikor az örök ellenség Lazio meghatározó játékosa volt. Ez már alapból nem megbocsátható, de neki sikerült azzal súlyosbítania a helyzetet, hogy az Interben fejezte be a pályafutását. Nyilván amikor a játékát idézem fel, inkább a kései évei vannak előttem, de valahogy mindig az elkésett, rossz ütemű és sokszor durva belépői jutnak eszembe; megítélésén pedig  a meglehetősen balkáni stílusa sem sokat segít. Edzői munkásságáról jó néhány csapat tudna mesélni, hiszen az elmúlt 10 évben nem kevesebb, mint hét helyen volt menedzser. A sorminta azt mutatja, hogy átlagban kevesebb mint 2 évig bírja egy kispadon, aztán tovább áll, és általában nem önszántából. A torinoi csapat irányítását a legutóbbi nyáron vette át - egyelőre hozzák a stabil középmezőnyt- tehát nagyon komoly vereséget kéne szenvedniük ahhoz, hogy meginogjon alatta a kispad. (Csöndben teszem hozzá, hogy mostanában azért benne van csapatunkban a sok gólos siker.)

Ami a Torino stílusát illeti, korábban megszokhattuk, hogy a miénkhez hasonló 3 védős felállással játszottak, hosszú ideig ugyanis az a Giampiero Ventura volt az edzőjük, aki ma az olasz válogatottat is hasonló taktikával irányítja. Ez a szerb érkezésével megváltozott, hiszen Ő (mint sok, védőből lett edző) sokkal fontosabb alapszabálynak tekinti, hogy a csapat biztos lábakon álljon hátul. Az persze más kérdés, hogy ez a pályán mennyire nem valósul meg, ugyanis a Torino meglehetősen sok gólt  kap. Felállást tekintve egy klasszikus 4-3-3-at játszanak. Ezt a formációt álalában azok a csapatok használják előszeretettel, akik a rövid passzos, labdabirtoklásra épülő játékot eröltetik, a bikák viszont kicsit másképp képzelik a támadásépítést. Jellemzően a labdát első szándékből a pálya széle felé passzolják és ott próbálnak meg minél hamarabb az ellenfél védői mögé kerülni. Ebben fontos szerepet kap két szélsővédőjük (általában Barreca és Zapacosta), akik nem csak szeretnek felzárkózni a támadásokhoz, de érdemben hozzá is tudnak tenni ahhoz.

A támadósor két szélén kapnak helyet a korábbi rómaiak (Ljaijc és Flaque), akik idén kiemelkedően jó formában játszanak, gólokkal is hozzájárulva a sikerekhez. Nem is meglepő, hogy általában akkor veszélyesek a támadásaik, ha sikerül emberfölényes szituációt kialakítani az ellenfél szélső védőivel szemben és gyorsan eljuttatni a labdát a csatárokhoz. Érdemes lesz nagyon odafigyelnünk a középcsatár poszton játszó Belottira is, aki a maga 17 góljával jelenleg a liga legjobb olasz gólvágója. Annak érdekében, hogy meglegyen a stabilitás, a három főből álló középpályán általában olyan jákékosok kapnak helyet akik a védekező munkájukkal tudnak kitűnni.

Ebből a gyors elemzésből is rögtön látszik, hogy elsősorban a széleiket lesz érdemes támadni, hiszen a fellépő szélsővédők helyén bőven lesz területe például Salahnak egy-egy elfutáshoz. Másik kulcskérdés az lehet, hogy a pálya közepét ki fogja tudni uralni, ugyanis mindkét oldalt olyan játékosok vannak akik nem ijednek meg az ütközésektől. (Igaz, hogy mostanában már nem jellemző a meccseinkre, de nem lennék meglepve ha sok lenne a sárg lap, sőt még akár a piros kártya is előkerülhet.)

Annak ellenére jó lesz komolyan venni a mérkőzést, hogy mostanában nincsenek kifejezetten jó formában. Az elmúlt hat meccsükből mindössze a kiesőjelölt Pescarat tudták megverni, azonban várható, hogy az ex-játékosaink plussz motivációval lépnek pályára, és már ez is veszélyes ellenféllé teszi Őket.