A Roma-Fiorentina meccs beharangozója, taktikai elemzése

Üdvözlök mindenkit!

Új rovatot szeretnék elindítani az oldalon, aminek a lényege, hogy az aktuális Roma meccs kapcsán fogok beharangozó vagy összefoglaló cikket készíteni és ennek ürügyén terv szerint egy-egy időszerű témát körbejárni. 

Nem szeretnék hosszas bemutatkozót írni, hiszen itt az oldalon úgysem név vagy életkor alapján szerveződik a társaság, hanem a Roma iránti rajongás áll a középpontban.  Jómagam a 2001-es bajnoki cím óta szurkolok a csapatnak. Az első és máig beégett emlékem talán az a cíkk amit a Képes Sportban láttam és az írás melletti kép, amin Totti vezetésével bajnoki címet ünnepel a csapat. A többi pedig már történelem..

Ezen a héten esélyünk van javítani a múltheti fiaskót. A Sampdoria ellen sajnos megszakadt egy (elsősorban pontokban és nem játékban) szépnek ígérkező sorozat. Öröm az ürömben, hogy a vereség idegen földön ért, így az Olimpico-beli 100%-os győzelmi mérlegünk tövábbra is él. A hét közepén egy laza kupameccsel hangolódtunk. Reméljük ez a fantaszikus győzelem ismét megadta a kellő lendületet és önbizalmat ahhoz, hogy a srácok ne legyenek görcsösek a hétvégén...  Komolyra fordítva a szót:  a hétvégén kedden ismét nyernünk kell és nem csak azért, hogy biztosítsuk a 2. helyünket; hanem lélektanilag is nagyon fontos, nehogy belecsússzunk egy hullámvölgybe.

A soros  ellenfél a Fiorentina, aki ellen nem lesz elég ha csak a mezek mennek ki a pályára. Ha nem tudunk kellő dominanciával és intenzitással játszani, akkor a lilák könnyen  átvehetik az irányítást és ebben az esetben még bajba is kerülhetünk. A firenzeieket az a Paulo Sousa irányítja akit mindannyian jól ismerhetünk, a messze földön híres magyar bajnokságból. Mióta itthagyta a Vidoeotont már a Nap is máshogy süt Fehérváron  szépen lépésről-lépésre építi a menedzseri karrierjét. Rövid izraeli és svájci kitérő után jött a számára megérdemelt lehetőség, a Fiorentina irányítása.  Őszintén szólva nem igazán követtem nagyítóval eddigi ténykedését, ezért is lehet számomra  meglepetés, hogy milyen jó kis csapatot rakott össze és az általa megálmodott taktika is egészen szimpatikus.  Azt gondolom érdemes kicsit bővebben is foglalkozni vele.

Alapvetően egy labdabirtoklásra és sok passzra épülő játékot eröltetnek, általában több, mint kevesebb sikerrel. Védekezésben egy  4-4-1-1 remdszerben állnak fel. Ebben a taktikában a baloldali védő a kulcs. (Nem véletlen, hogy Conte egyik legfontosabb nyári igazolása Marcos Alonso volt erről a posztról!) Labdabirtoklásánál ugyanis Ő lép fel baloldali középpályásnak, és így támadásnál - egy a miénkhez hasonló 3-4-2-1-es felállással rohamoznak. A  balhátvéd felelőssége nem kicsi, hiszen nagyon érezni kell, meddig mehet előre, gondolva arra, hogy védekezésnél vissza kell érnie.

Ha megnézzük a felállásokat, gyönyörűen látszik mi okozza a kép csapat alapjátékának különbségét; valamint az is, hogy az Ő a taktikájuknak mi az előnye és a hátránya. Náluk alapvetően 4 védő, 5 középpályás és 1 csatár van.  Nálunk ez számokban: 5 védő, 4 középpályás és 1 csatár. Ha csak a támadó potenciált nézzük és szembe állítjuk a szélső középpályásokat (az  Emerson-Bruno Peres párost az Olivera-Tello kettőssel), akkor azt hiszem a lényeg azonnal szembetűnő. A másik  páros  Nainggolan-Perotti/El Shaarawy akikkel szemben a Bernardeschi/Ilicic- Valero duó van a pályán. Tény, hogy Ninja legnagyobb rajongói közt vagyok, de a kopaszodó Valero támadásban egyszerűen más szint.  A másik, amit egyébkén sem tudok nagyon hova tenni, hogy a Romában Perotti jobblábasként a pálya bal oldalán rendszeresen kifelé cselez. Ez kettő dolog miatt problémás: 1. hiába van bal lába is , azzal közel sem olyan pontos beadásokból 2. sokszor egyszerűen lezárja a területet a felfutó balhátvéd elől. Paulo erre azt a megoldást találta, hogy náluk a balszélső támadásnál befelé mozog, ezáltal a passzopciók számát is növelve a középső területen. Nem véletlen, hogy Ők nagyobb százalékban támadnak a pálya közepén.

Értelemszerűen a fent felsoroltak védekezésben mind mínuszt jelentenek. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a számukra optimális védekező felállásra való visszarendeződéshez időre van szükségük (főleg a balszárnyukon), akkor kézenfekvő lenne, hogy kontrákból támadjuk a széleiket.  A kérdés már csak az, hogy mennyire fogjuk tudni ezt kihasználni. Gondolok itt arra, hogy alapvetően mi is szeretjük birtokolni a labdát illetve, hogy Salah mindenki nagy örömére továbbra is az Afrika-kupán játszik. (Ahhoz persze gratulálunk neki, hogy esélye van hazájával megnyerni a tornát és a gólkirályi címre is pályázhat, de ez csapatunkon sokat nem segít.) Szerencsére sokáig már nem kell várni rá, hiszen már csak egy meccsen van hátra: a kupadöntő és utána jöhet is vissza.

Visszatérve a Rómához: összességében Én egy a múlt hetihez hasonló több gólos mérkőzést várok. Remélhetőleg itt is hamar megszerezzük a vezetést és ez alkalommal kicsit nagyobb koncentrációval a 3 pontot is berakjuk a zsákba.