Ezt a továbbjutást sem a Mikulásnak köszönhetjük!

Továbbjutottunk a halálcsoportból. Nem is akárhogyan, hiszen megelőztük a nálunk sokkal esélyesebb Chelsea-t és mögöttünk végzett az Atletico Madrid is, aki az elmúlt négy kiírásból kétszer is döntőt játszott. Nem rossz.

Már a sorsolás előtt lehetett tudni, hogy – az UEFA kiemelési rendszere miatt – bárhova sorsolnak minket, abból bizony nagyon húzós kis csoport lesz. Féltem is, hogy elsősorban nekünk lesz szenvedős a csoportkör és nem is tudunk majd továbbjutni. Szerencsére a srácok nem így gondolták, és profi csapat módjára hozták le a meccseket. Azért a profi az ideillő jelző, mert a pontszerzések úgy jöttek, mintha csak Eusebio írta volna meg egy kockás füzetbe. A csoport legerősebbje, a Chelsea ellen idegenben egy elcsent pont, itthon pedig bravúrgyőzelem. A kvartett kis-csapatát oda-vissza vertük, az Atletico ellen pedig hazai pályán szereztünk egy pontot, hogy idegenben már nyugodtan tudjunk játszani és még a vereség is beleférjen.

Jöhet a legjobb 16 oda-vissza vágója és nem érdekel, hogy ki lesz az ellenfél! Már nem izgulok, nincs bennem félelem. Két dolog miatt sem, egyrészt elértük a kitűzött célt és továbbjutottunk a csoportból (Bravó srácok!), innen már minden meccs csak plusz élmény. A másik pedig, hogy olyan biztosságot érzek a csapaton, amilyet már régen nem. A Quarabag elleni mérkőzést is biztos lábakkal hoztuk le, nekem a spanyol kommentátorral hangszerelt stream előtt ülve egyetlen percig sem fordult meg a fejemben, hogy nem fogunk nyerni. Sejteni lehetett, hogy az azeriek bunkerszerű védekezését nehéz lesz feltörni, de a srácok nyugodtan, türelmesen játszottak, ami nem a bravúrcsapatokra, hanem az igazán erős, nagy-csapatokra jellemző. (Persze tudom, hogy egészen más volt a tétje, de ellenpélda lehet az olaszok pótselejtezője, ahol érezni lehetett a játékosok ideges „vibrálásán”, hogy képtelenek lesznek továbbjutni.)

Várjuk az ellenfelet, jöhet bárki!

(Sorsolás december 11-én!)

Az örömködésnek itt még nincs vége, mert túl a presztízsen, van egy másik aspektusa is a Bajnokok Ligájának. Igen, a pénz. Egyrészt az a nem kevés euró millió, amit az UEFA utal a számlánkra a részvételért a sikeres jelenlétért, másrészt pedig az a hírnév és marketingérték-növekedés amit a legrangosabb kupasorozat jelent. Az UEFA pénzről már vannak is konkrét számok:

Az idei végösszeghez már hozzá számoltam a nyolcaddöntőben való szereplésért járó összeget (6.000.000, ez már fix), viszont nincs még kalkulálva a „market pool” összeggel. Ennek pontos értékét majd csak az idény végén tudjuk meg (5 különböző szempontot vesznek figyelembe minden csapat esetében), de egy kb. 35-40 millió euró körüli összeggel lehet majd kalkulálni. Ha ezt is számoljuk, akkor valahol a 2015/16-os szezonban keresett összeg (68 millió euró) környékére érünk oda. (És akkor még nem is számoltam azzal, hogy mi van ha továbbmenetelünk!) Elég szép számok már önmagukban is, de ha visszaemlékezünk nyári pénzügyi huzavonára (FFP), még inkább felértékelődik. Ezért a legfontosabb és első számú cél, hogy idén is minél hamarabb biztosítsuk a következő évi Bajnokok Ligája indulást, ezzel is segítve a csapat pénzügyi stabilitását. Már meguntam, hogy nyaranta kényszerből kell eladnunk egy jobb szezont futó focistánkat, illetve kisnyugdíjasokat megszégyenítő módon kell sakkoznunk a bevásárláskor.