A klub elnöke hosszú levélben válaszolt a napokban megjelent állításokra.

A Roma szurkolóknak!

Az elmúlt hetekben csendben voltam, de van pár dolog, amivel foglalkoznom kell. Akár hisztek nekem, akár nem - és tudom, hogy sokan azonnal elutasít mindent, amit mondok - de nincs a klubnál olyan ember, aki sokkal csalódottabb, lehangoltabb, vagy szomorúbb lenne amiatt, ahogy a dolgok az elmúlt 18 hónapban a Románál mentek, mint én.

Sajnálom azokat a hibákat, amiket elkövettünk, és az egyik hatalmas hiba volt a futball szempontjából, ami talán pályafutásom legnagyobb hibája volt, és amiért végül vállalom a felelősséget.

Ez az, amit most próbálunk is rendbe hozni, és amihez viszont kelleni fog egy kis idő. Biztos vagyok benne, hogy erre sokan mondják majd azt, 'Nos, ezt a sztorit már hallottuk már...', de keményen dolgozunk azon, hogy néhány területet megtisztítsunk a klubnál, amivel talán már korábban foglalkoznunk kellett volna - és pár dolog, amire nem olyan régen figyeltem fel.

Szorgalmasan azon dolgozunk, hogy felkeltsük olyan tehetséges emberek figyelmét, akik segíteni tudnak abban, hogy a Roma visszakerüljön oda, ahová való - a legmagasabb szintre, trófeákért küzdve, ahol a szurkolóink büszkék a csapatra.

Persze erre az emberek megint azt mondják, hogy 'Bla bla bla, ezt már hallottuk', én tényleg hiszek abban, hogy egy évvel ezelőtt, legalábbis az elmúlt 5 évben mindig sikerült olyan versenyképes csapatot kiállítanunk, amelyik győzni akart.

Rendszeresen szerepeltünk a BL-ben, rekordokat döntöttünk, de ez sem volt elég ahhoz, hogy trófeákat nyerjünk - és ez az egyik legnagyobb bajom, hiszen ezért vagyok itt, és hogy olyan csapatot csináljak, amire világszerte büszkék a szurkolók.

Az elmúlt szezon totális katasztrófa volt számomra, de nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy ne tettünk volna meg mindent a lehetőségeinkhez, és a rendelkezésünkre álló erőforrásokhoz képest.

Beruháztunk a csapatba. Attól függetlenül, hogy egyesek mit gondolnak, a számok és tények önmagukért beszélnek. A befektetőinkkel százmillió eurókat öntöttünk a klubba, valamint elköltöttünk közel 90 milliót egy olyan stadion projektre, amit már egy éve el kellett volna fogadni.

A stadion a klub, a város, és az egész olasz futball előnyére válna, és ezt elmondtam már milliószor. Ha szeretnénk versenyképesek lenni a legjobbakkal, akkor szükségünk van a saját stadionra.

Azok, akik azt hiszik, hogy engem csak az érdekel, hogy tudok pénzt csinálni a klubból, hatalmasat tévednek.

Sosem kaptam fizetést, egy fillért nem vettem ki a klubból, semmit nem kaptam az átigazolási összegekből, a mezeladásokból. Nem kaptam semmit.

És ha egy napon a Roma egy kicsivel is többet ér majd a jövőben, akkor sem fog egy cseppnyit sem változtatni az életemen. Szerencsére az életem attól nem fog megváltozni, ha több pénzem lenne.

Megértem, ha sokan nem boldogok attól, ahogy az utóbbi időben bizonyos dolgok alakultak. Én sem vagyok az, sem az eredmények miatt, sem hogy még mindig nincs saját stadionunk - annak ellenére, hogy az egészet magán tőkéből fogjuk finanszírozni.

Ami a La Repubblica csütörtöki számában megjelent cikket illeti, láttam néhány részét reggel 5-kor, mikor felkeltem, és akkor azt mondtam, hogy hülyeség. Elolvasva végig, majd hosszas és részletes beszélgetést folytatva az egyik cikkíróval azt mondom, hogy bizonyos része igaz, viszont van, ami nem.

A cikk bizonyos részének szempontjából Daniele De Rossi olyan, mint aki rossz lett volna, pedig ő a Roma harcosa volt 18 éven keresztül. Tiszteletet érdemel, és én mindig tiszteltem.

Talán abban nem egyezett a véleményünk, hogy miként fejeződjön be a római pályafutása, de ezt nem fogom a nagy nyilvánosság előtt megosztani, ez Daniele és köztem marad.

Daniele érzelmes volt, mert őt a Roma érdekelte, ezt láthattuk 18 éven keresztül. Ezt mutatta az öltözőben, ez tette őt remek kapitánnyá, és egyértelműen hiszek abban, hogy amit Daniele egész pályafutása alatt tett, azt a klub jobbá tétele miatt tette.

Zavarta-e, hogy valakit hoztak a helyére, és ennek hangot is adott? Igen, zavarta, de csak azért, mert előtte egy nappal Monchi azt ígérte, hogy nem fogunk senkit igazolni a posztjára.

Szóval hazudtak neki, ezért volt a kifakadása, de utána emiatt bocsánatot kért.

Az az állítás, miszerint Di Francescót Daniele akarta kirúgatni, teljesen hamis. Az igazság az, hogy 12 meccsel a szezon vége előtt beszéltem Danielével telefonon, és ő személy szerint kérte, hogy tartsuk meg az edzőt a végéig. Szóval ha valaki azzal jön elő, hogy ő kérte Di Francesco eltávolítását, akkor az távolabb nem is lehetne az igazságtól.

Az én hibám az volt, hogy már decemberben változásokat akartam a vezetésben és a fitnessz edzői stábban, de meggyőztek, hogy ne tegyem. Akkor kellett volna változtatni, amikor úgy gondoltam, hogy kell, és talán nem került volna a Bajnokok Ligája indulásunkba.

Ha nem De Rossi, akkor Kolarov, Dzeko, vagy Manolasz kérte az edző kirúgását? Nem, soha egyikőjüktől sem hallottam ilyet, sem direktben, sem indirekt.

Régebben volt olyan, hogy közvetlenül beszéltem egy-egy játékossal, mondjuk Edinnel, aki nagyon őszinte volt velem, és akkor azért mondott el nekem dolgokat, mert azt szerette volna, ha a csapat kedvéért azok javultak volna. Ezt értékeltem. A játékosok tudták, hogy az ajtóm mindig nyitva áll, és ha gondjuk van, akkor elmondhatják nekem. Soha, senki egy rossz szót nem mondott Di Francescóra.

Szerintem nem kérdés, hogy vannak, akik a klubon kívül szeretnek viszályt kelteni, azt szeretnék, ha a Roma bajban lenne. Őket csak a saját dolgaik érdeklik, a klub, és a szurkolók nem. Ezért látják el az újságokat negatív információkkal, ezért kreálnak szenzációhajhász cikkeket a klubról, az öltözőről.

Ezek mindig előfordulnak a sportban, még Amerikában is.

Ebben az esetben viszont az emberek azt akarják, hogy vezetők és játékosok forduljanak egymás ellen. Danielével mindig konstruktív beszélgetéseket folytattam az öltözőről, a játékosokról, és hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy még jobbak legyünk, és ugyanez elmondható Francesco Tottiról. Azt állítani, hogy ezek a srácok, akik 20 éve ilyen különleges kapcsolatban vannak, hogy háborúznának egymással, hát ez nonszensz. Hogy volt, amiben nem értettek egyet? Hát Istenem, remélem. Legutolsó, amire szükségünk van, egy olyan ember, aki mindenre igent mond.

Aztán folyton csak negatív dolgokat olvasok magammal kapcsolatban, és megmondom őszintén, ez nagyon bánt, mert a szurkolók nem tudják elképzelni, hogy mennyire szenvedélyesen szeretem ezt a klubot.

Ahogy már mondtam, a tudásunhoz és lehetőségeinkhez képest nagyon jó munkát végeztünk az elmúlt 5 évben. Nem szeretjük, de sajnos nekünk a Pénzügyi Fair Play a realitás, ami számos dologban korlátozza a lehetőségeinket.

Az emberek hallani sem akarnak róla, de elég hosszú ideje vannak dolgok, amiket tisztázni próbálunk.

Én személy szerint tudom, hogy vannak klubok, akik nem foglalkoznak vele, de ez az ő dolguk. Ott van például a Milan, évek óta csinálják, és egyszerűen nem értem az egészet. Mi nem tehetjük meg, hogy az egészet figyelmen kívül hagyjuk, és kockáztatunk.

Hogy el akartam-e adni Salahot? Nem, én nem, ő kérte, hogy távozhasson két évvel a szerződése lejárta előtt, hogy bebizonyíthassa, még képes sikeres lenni a PL-ben.

Hogy meg akartam-e szabadulni Alissontól? Nem, de sajnos a Pénzügyi Fair Playt nem hagyhattuk figyelmen kívül, valamint ő is el akart menni egy olyan csapatba, amelyik többet tud nálunk fizetni neki.

Néha el kell adnunk játékosokat, és néha veszünk játékosokat annak szellemében, hogy azt a csapat javítása érdekében tesszük. Talán ennek hatása nem lesz egyből érezhető, de a jövő csapata szempontjából azt gondoljuk, egyszer minden eladásunknak lesz értelme.

Néha tévedünk? Természetesen, minden klub hibázik.

Tavaly nyáron sokat tévedtünk? Elfelől semmi kétség.

Tavaly a legnagyobb gond nem az eladásokkal volt, hanem a vételekkel. Kérdés nem lehet afelől, hogy néhány nagyon jó játékost vettünk. A probléma nem is magukkal a játékosokkal volt, hanem hogy nem olyanok voltak, akik illettek volna Di Francesco játékrendszerébe.

Én tavaly májusban jeleztem a problémákat Monchinak, ekkor ő 100%-os kontrollt kért magának. Szinte minden nap visszatekintek a nyári igazolásainkra, és azt gondolom, hogy nem kellett volna lemondanom arról a kontrollról. A csapat egyszerűen nem illett bele Di Francesco játékrendszerébe.

Az átigazolási időszak végén megnéztem, hogy kiket igazoltunk, és akkor rájöttem, hogy ez nem igazán fog működni. Nagyon sajnáltam Di Francescót azért, amilyen helyzetbe került.

Amikor a dolgok kezdtek rosszul alakulni, Di Francesco elmondta, hogy elvesztette az öltözőt, és ha mi úgy gondoljuk, hogy neki mennie kell, akkor küzdelem nélkül feláll. Di Francesco mindig profi, első osztályú volt, egy igazi úriember. Egyszerűen belekerült egy borzasztóan nehéz helyzetbe, aminek a vége totális összeomlás lett. Ezt mindannyian nagyon sajnáljuk.

Amikor nem megy a csapatnak, vagy olyan döntéseket hozunk, amivel nem értenek egyet az emberek, akkor mindig ellenem fordulnak, napi szinten kapom a szidalmakat, de megszoktam már, habár unalmas. Amit viszont tiszteletlennek, bántónak és szégyenletesnek tartok, és valószínűleg nem képviseli a Roma szurkolók nagy részét, hogy a testvéreimet lekurvázzák, disznózzák.

Aztán ott van Franco Baldini, akit folyamatosan szidnak még.

Franco már nagyon régóta értékes és bizalmas emberem, de soha nem tett semmit a klub kárára.

Ha azt gondoljátok, hogy Franco minden a klubot érintő döntésben benne van, akkor teljes mértékben tévedtek. Az világos, hogy vannak emberek, akik folyton kavarják a szart egy olyan embernek, aki csak remek tanácsokat adott eddig.

Sokan azt hiszik, hogy a Danielével kapcsolatos döntésben is része volt, pedig ez nem igaz. Franconak semmi ráhatása nem volt erre. Nem is beszéltem vele erről, mert a szerződésekkel és a hosszabbításokkal kapcsolatban mindig a menedzsmenttel egyeztettem.

Mindannyiunknak meg kell arról győződnünk, hogy a döntéseink a klub javát szolgálják, és ez alatt nem csak a pályán lévő játékosokat értem, de mindenkit, aki a klubnál dolgozik.

Most azt mondják, úgy kell bánnunk az emberekkel, ahogy megérdemlik, tisztelnünk kell őket.

Hogy teljesen jól kezeltük-e Daniele helyzetét? Nem, nem hiszem. Mi azt gondoltuk, hogy ez lesz neki az utolsó éve.

Hadd vázoljam fel nektek, hogy miért is volt ez egy nagyon nehéz helyzet.

Vegyük azt, hogy itt van nekünk Daniele, és egy másik védekező középpályás. Mindössze 24 játékosunk van, amiben kettő védekező középpályás. Mi van, ha mondjuk a szezon harmadik meccsén, ne adj Isten a másik középpályás eltöri a lábát. Mit csinál aztán a csapat?

Daniele azt mondta, hogy szeretne 10-15 meccset játszani jövőre, szóval mit csináljon akkor a csapat? Nem vehetsz másik játékost, hiszen csak januárban lehet újra igazolni.

Lehetetlen felhozni egy 17-18 éves játékost, és azonnal az egyik legnehezebb poszton bedobni a mélyvízbe egy olyan bajnokságban, mint a Serie A.

Szóval mit teszel? És ha még ott vagy a BL-ben, vagy El-ben is, ami heti 3 meccset jelent. Ez fizikálisan lehetetlen, maga Daniele is elismerte.

Amíg én nagyon szeretném Danielét a csapatban, addig csak két védekező középpályás poszt van. Ez a realitás, a futball, és a csapat döntése. Ez nem egy adott játéksról szól, pedig Daniele egy remek ember, remek játékos.

Daniele mindig hűséges volt a Romához, és a Roma mindig hűséges volt hozzá. Az emberek ezt nem kérdőjelezhetik meg, mert mi elmondtuk, szeretnénk, ha Daniele az élet hátralevő részére a Roma tagja maradna. Mi sosem mondtuk, hogy viszlát, találkozunk később.

Mi azt akartuk, hogy örökre a klub része maradjon, és reméljük, hogy így is lesz.

Hihetetlenül nehéz döntést hoztam azzal, hogy nem mentem el Daniele utolsó meccsére, mert ez az ő napja volt, én pedig nem akartam elvonni a figyelmet róla. Ha tüntetni akarnak ellenem, tegyék, de nem akarom elvonni a figyelmet egy brilliáns karriert lezáró ünnepség elől. Négyszemközt beszéltem Danielével. Csütörtök reggel több üzenetet is váltottunk, és arra kértem, hogy a nyaralása után jöjjön, és nézzen meg engem, töltsön el velem néhány napot. Szóval, ha azt gondolják, hogy nem beszélünk egymással, vagy rossz a viszonyunk, vagy bármi, akkor totálisan tévedtek. És ugyanez a helyzet Fancescóval. Őt, és a családját is meghívtam hozzám, és remélem, hogy eljönnek.

Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy totál káosz van a klubnál. De ez butaság. A vezetőség ugyanazon az oldalon áll. Lehet, hogy néhányan csalódottak, hogy mi, Guido, Mauro, jómagam és sokan mások rossz döntéseket hoztak az elmúlt 6 hónapban, hogy kijavítsunk bizonyos dolgokat. Vannak olyan dolgok, amik nem úgy történtek, ahogy szerettük volna.

Ezek egyértelműen rossz érzéseket kavartak. De vannak emberek, akik mondanak dolgokat, akik pletykákat terjesztene úgy, mintha tudnák mi folyik itt. Tudjátok, hogy ebben az évben még nem voltam Rómában. Nagyon szomorú voltam tavaly augusztus óta, ahogy a dolgok alakultak, és azt gondoltam, hogy ezen nem segítene, ha ott lennék. Ez hatalmas hiba volt, és jövőre ott leszek már.

Többet kellett volna ott lennem.

Teljesen nyilvánvaló nekem, hogy vannak emberek, akik nem boldogok amiatt, hogy nem tudnak eléggé manipulálni, zsarolni, vagy megijeszteni, hogy eladjam a csapatot.

Én értem a majdnem 3000 éves Róma történelmét, és tudom, hogyan működik ez. Ha az emberek azt hiszik, hogy eltéríthetnek engem, akkor ez nem fog megtörténni.

Mi valami nagyszerűt szeretnénk itt felépíteni, és azok is, akik minden egyes nap a klubnál dolgoznak. Szerintem a szurkolók többsége is ezt szeretné.

Egy csodálatosan eltökélt csapatunk van, akiket nagyon bánt, ha a dolgok nem mennek jól, vagy ha azt olvassák, hogy minden egy totális katyvasz.

Kár, hogy Rómában néhány ember, akiket ismerek, azon vannak, hogy manipulálják a szurkolókat, és a klub, valamint ellenem hangolják őket.

Sajnálom, de nem megyek sehová.

Minket csak az érdekel, hogy egy remek, és sikeres Romát építsünk, és ettől senki, és semmi nem fog elrettenteni.

Forza Roma!

Jim.

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, James Pallotta