Olasz kupa elődöntő, első felvonás

„Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.”

De az Olimpico bezzeg hangos!
Munkálkodik huszonkét játékos.

Nincs olyan mérkőzés amit egy Roma szurkoló jobban várna ezeknél az összecsapásoknál. Lehet örülni egy El Classico-nak, egy Ruhr-vidéki rangadónak vagy más klasszikus meccseknek. Örülni lehet nekik, de összemérni ezzel a mérkőzéssel nem érdemes őket. Ez a Derby della Capitale, a római rangadó! A világ legszebb városának csatája. Nem mindig látványos, nem mindig fényűző, de minden esetben a legfontosabb. Ahogy a játékosok kisétálnak a pályára, ahogy Totti vagy De Rossi, karján a Farkasok felségjelével díszített karszalaggal kivezeti a csapatot, az ember háta libabőrös lesz. A tizenegy Roma játékos ilyenkor gladiátorrá válik és vállt vállnak vetve masíroznak a csatába. Nem számít ki honnan jött és ki hova fog menni.  Ezen az estén csak egy valami számít, a győzelem. Győzni kell, mert itt nincs második hely, nincs tisztes helytállás. Csak győztes van és vesztes.  A külvilág zajai elhallgatnak, nincs olyan tényező ami másra terelné az ember gondolatait. Nem számít, hogy hol állunk a bajnokságban, nem számít az Európa Liga és éppen csak számít az a tény, hogy az Olasz kupa döntőjébe jutásért játszunk. Mert egyébként így van, ott vagyunk a legjobb négy között és innen már csak egy karnyújtásnyira a végső siker. Át kell küzdenünk magunkat a Lazión, mert megkaptuk az esélyt, hogy vagy a Juventus vagy a Nápoly ellen játszhassunk a trófeáért. Nem tudok elképzelni édesebb sikert annál, minthogy e három csapat közül kettőt legyőzve ünnepeljünk egy serleget.

A rend kedvéért nézzük mire számíthatunk a két csapattól. A Lazio 4-3-3-as felállással szokott mostanság pályára lépni. Elsősorban támadó triójukat érdemes kiemelni, hiszen rájuk kell majd leginkább figyelnünk. Keita, Immobile és Felipe Anderson, ők hárman együtt több mint a csapat góljainak felét jegyzik és azon lesznek, hogy ezen a meccsen is gyarapítsák találataik számát. A játékuk alapja egy stabil védekezés, amiből rendkívül gyorsan tudnak kontrákat építeni. A két szélen játszó csatár Keita és Anderson nagyon jó hatékonysággal nyerik az egy-egy elleni párharcokat, ezért jó lesz odafigyelni, hogy a hátvédjeink be tudjanak segíteni egymásnak és le tudják zárni előttük a kapu felé vezető utat. Szeretnek minél hamarabb, sokszor hosszú labdák segítségével eljutni az ellenfél kapujáig és ott lövéssel befejezni az akciót, tehát számíthatunk rá, hogy lengyel portásunk kapusunk nem marad munka nélkül ellenük.

Ami saját csapatunkat illeti, sok meglepetésre nem érdemes számítani. A jól megszokott játékosok és az utóbbi időben jól megszokott taktika várható. Annak ellenére, hogy ezen a meccsen kivételesen nem ez az elsődleges, remélem, hogy -mivel mindkét csapatban jó formában lévő támadók vannak- ez most nem csak egy feszültségekkel teli, hanem egy legalább helyenként látványos és élvezetes mérkőzés lesz. Természetesen Roma sikerrel a végén.