Avagy, ezt a Romát sem egy nap alatt építik!

Erre vártunk május vége óta: új szezon indul, megint hétről-hétre Serie A. Mondhatnánk, hogy sok minden nem változott, megint a Juventus a bajnokság favoritja, a Roma megint a kihívók között van és ezzel le is tudhatnánk a lényeget. Történt azonban annyi minden a nyáron, hogy érdemes kicsit részletesebben körbetekinteni.

Azt már nyár elején lehetettt tudni, hogy sok változás lesz a csapat körül. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni a legfontosabb eseményeket, azt mondanám: Francesco (Totti) ki; (Di) Francesco be. Totti visszavonult (Ezt még mindig rossz érzés kimondani!), és jött egy új edző. Eusebio Di Francesco hazatért –ne feledjük, hogy a Sassuolo-val szép eredményeket elért mester korbábban a csapat játékosa volt- és ahogyan arra lehetett számítani az új sportigazgatónkkal, Monchi-val rögtön munkához is láttak. Szemmel láthatóan a mercato egyik legfőbb szempontja volt, hogy mélységet adjunk a keretnek, mert minőségi cseresor nélkül esélyünk sem lehet sem a bajnokságban, sem pedig a Bl-ben nagyot alkotni. Ennek megfelelően nem is tétlenkedtek. Az alábbi táblázatban az eddigi játékosmozgások, azzal a fontos megkötéssel, hogy még várunk érkezőket!

Az érkező oldalon szerepelnek azok a játékosok is, akik ugyan már tavaly is itt voltak, de csak kölcsönben és a vételi árukat idén kellett megfizetni. Ez azért fontos, mert így jobban látható, hogy milyen egyenlegnél tartunk most. Bízva a fenti számok hitelességében, úgy néz ki, hogy jelen pillanatban 27,9 millió euró pluszban vagyunk. Ez nem is baj, mert –ahogyan Monchi is nyilatkozta- még nincs készen a keret. A hírek szerint még érkezni fog egy jobb szélső (Mahrez?), és az sem lenne túl nagy baj, ha egy fiatal, rendszerbe illő belsővédő társat is találnánk Manolas mellé. Szögezzük le, hogy a két érkező lenne az optimális eset, de ha csak egy játékos érkezik (vagy talán egy sem), akkor sincs ok pánikra. Létszámban megvagyunk, az előző idényhez képest még jobban is állunk, más kérdés, hogy minőségileg nem minden poszton vagyunk bajnokesélyes szinten.

Most nem fogom egyesével elemezni az érkező játékosokat (ár, minőség, rendszerbe illeszthetőség szerint), de egyértelműen látszik, hogy posztra és taktikába lettek hozva az újak. Ez nagyon fontos és pozitív, mert mutatja, hogy edző és igazgató közösen, átgondoltan építik a csapatot. Építik, mert olyan igazolások is érkeztek, akik majd 1-2 év múlva lehetnek meghatározóak a kezdőcsapatban.

Ha pedig edző és taktika kérdése felmerült érdemes itt is megállni kicsit. Látni lehetett a felkészülés meccseken, hogy még közel sem megy folyékonyan a játék, bizony akadozik a gépezet. Azt viszont ne felejtsük el, hogy Eusebio nem egész 2 hónapja dolgozik együtt a játékosokkal, egy merőben újfajta taktikát gyakorolva. Nem meglepő, hogy még nem mindenki mozog teljesen otthonosan az új szerepkörében; mellesleg nem is az előszezonban kell csillogni. Adjuk annyi bizalmat nem csak az edzőnknek, hanem a játékosoknak is, hogy megvárjuk október közepét, végét mielőtt végső ítélet hirdetünk az új játékrendszer és a mester felett. Azt pedig már most felejtsük el, hogy a tavalyi szezont vesszük alapnak, hiszen az egy nagyon sok szempontból kiugró teljesítmény volt, sok játékostól képességei felülteljesítését láthattuk.

Íme a 2017-18-as idényre kijelölt keret (ahogy írtam, jobbszélső posztra még mindenképp várok egy kezdő szintű játékost):

Nézzük hát a nyár pozitív eseményeit: a játékoskeret nem gyengült, további érkezők esetén még erősödött is; lett egy fiatal, ambiciózus edzőnk aki kötődik a klubhoz, és lett egy nemzetközileg is elismert sportigazgatónk. Ezek fényében én bizakodó vagyok (főleg) hosszútávon a klubot illetően. Persze ezzel együtt idén sem várok bajnoki címet, és kupaserlegeket. El kell fogadnunk, hogy egy hosszabb fejlődési folyamat közepén vagyunk. Idő, akár évek kellenek, míg a csapat ismét hazai és nemzetközi szinten is megkerülhetetlen tényezőt fog jelenteni, de az irány és az elképzelések jónak tűnnek a vezetés részéről.

Ez pedig azzal jár, hogy nem egy cukros-bácsi ajándékpénzéből akarnak csapatot építeni, hanem egy racionális, saját lábán is megálló klubot hoznak létre. Ezt sokan nem értik, Milánóból például ferde szemmel néznek ránk...

Ne legyünk hát csalódottak, hogy a Serie A serleg elhódítása idén is csak egy csodával határos, tökéletes idény esetén lehet, mert:

Mi nem veszünk pénzért bajnoki címet, nem vagyunk mi Juvetnus!