Esélylatolgatás az első rangadó előtt

Éppen csak elkezdődött a bajnokság, még szeptember sincs, de máris rangadót játszunk. Biztos vagyok benne, hogy lehet, sőt kell is rangsorolni a riválisok elleni összecsapásokat (Lazio, Juve, Milan...) és abban is biztos vagyok, hogy a május óta eltelt időszak újabb szintre emelte az Inter elleni mérkőzést. Eddig is komoly rivalizálás volt a két csapat között, akár történelmi távlatokban is gondolkodhatunk, de a Calciopoli után igazán kiéleződött a párharc. Nos, a nyári események ezt a „kapcsolatot” fűszerezték tovább. Történt ugyanis, hogy nem csak a volt sportigazgatónk, Walter Sabatini, de az edzőnk is hozzájuk szerződött át. Luciano Spalletti átigazolása nem csak azért fájó, mert az elmúlt évek baklövései után a kék-feketék kaptak egy remek edzőt, hanem azért is, mert Spalletti immár másodszor kényszerült, az eredményeit és érdemeit tekintve kissé dicstelenül távozni szeretett csapatunktól. Tudom, hogy finoman szólva is megosztó volt a Roma szurkolók között is a személye –elsősorban a Tottival való kapcsolata és bánásmódja miatt-, de azt még a legvérmesebbek sem vitathatják el tőle, hogy tavaly az utóbbi évek egyik legjobb és legeredményesebb csapatát rakta össze nálunk. (Gondolok itt elsősorban a teljes szezon képére és próbálom elfelejteni a döntő pillanatokban elszenvedett fájó vereségeket.) Én személy szerint sajnáltam mikor hivatalos lett a távozása és mindig romantikus nosztalgiával fogok visszagondolni a tar mester nálunk töltött idejére, de, vagy talán éppen ezért mindenképpen győzelmet akarok ellenük.

Ezzel az érzelmi kettősséggel készülhet a csapat a szombat esti összecsapásra, és már csak azért is emelem ki inkább a találkozó ilyen jellegű vonatkozását, mert a második fordulóban még nem döntő jelentőségű a mérkőzés kimenetele. Inkább jelent majd mentális doppingot egy győzelem, mint számszerű előnyt a 3 pont megszerzése. Ezt azért is tartom fontosnak leszögezni, mert nem vagyok túl magabiztos. Elnézve a felkészülési meccseket és a múltheti játékot, kijelenthetjük, hogy még nincs készen a csapat és most elsősorban nem arra gondolok, hogy Monchi fog még igazolni új játékosokat. Körülbelül egy hónapja dolgozik együtt az új edző és a keret, egy merőben új taktikán, és ez sajnos még nagyon látványosan tükröződik a játékon. Nekem továbbra sincs kétségem afelől, hogy Di Francescoval a Roma komoly sikereket érhet el és ennek első számú gátja a vezetőség, a szurkolók és a játékosok türelmetlensége lehet. Sokszor elhangzik a vád, hogy mi állandóan csak építkezünk, hogy az új tulajok érkezése óta kis túlzással minden évben új edző és taktika van. Éppen ezért gondolom azt, hogy most eljött az ideje, hogy tényleg elkezdjünk hosszú távban gondolkodni. Ne csak az aktuális mérkőzés, de még csak ne is az éppen futó szezon eredményessége legyen az egyetlen mérce. Ha komolyan gondoljuk, hogy fel akarunk zárkóznia az európai elithez ennél sokkal messzebbre kell tekinteni. Di Francescoban pedig látok annyi potenciált és klubhoz való kötődést, hogy ennek a tervnek a zászlóvivője legyen. Vele talán ténylegesen, a gyakorlatban is elkezdődhet az a sokszor mantrázott jelige, hogy a klub fiataljaira kell építeni, hiszen a tehetségeink ott vannak – az ificsapatok évről-évre szépen teljesítenek. Eusebio pedig már a Sassuoloban is bizonyította, hogy bátran építi be a (római) fiatalokat a felnőtt csapatba. Ehhez viszont időt kell neki adni.

Sikerült kicsit elkalandoznom az aktuális mérkőzéstől, pedig van miről beszélni: nézzük kicsit a taktikát. Ami az Intert illeti, nagy meglepetésre nem kell számítani, Spallettitől az általa annyira kedvelt 4-2-3-1-es formációt várhatjuk. Amire érdemes lesz odafigyelni az a milánóiak középpályás kettőse, az egyaránt a Fiorentinától érkező Valero-Vecino páros. Ha kontrollálni akarjuk a meccset elemi kérdés, hogy ezt a két játékost minél jobban kizárjuk a játékból, főleg az Inter labdakihozatali fázisában. Ha egy erőszakos letámadás mellett sikerül elérnünk, hogy elsősorban ne rajtuk keresztül jöjjön át a labda máris elkerülhetjük a villámgyors és tűpontos indításokból épülő kontrákat, ami a feltolt védelmi vonalunk egyik legfőbb veszélyforrása. Rá kell kényszerítenünk őket, hogy csak egy lassabb ritmusú, sokpasszos labdajáratással tudjanak építkezni, és -a játékterület elsősorban hosszanti irányú szűkítésével- lehetőleg már a középpályán labdát szerezni.

Ami a saját játékunkat illeti, minden bizonnyal marad a 4-3-3-as felállás, egy nagy kérdőjellel a jobbhátvéd poszton. Csak a rend kedvéért, aki nem tudná van négy jobboldali védőnk. Karsdorp (októberig sérült), Florenzi (műtét után lábadozik), Bruno Peres (múlthéten lesérült), Nura (hét közben edzésen lesérült). Nem hiszek az átkokban, de...Több variáció is felmerült, kíváncsian várom a végső megoldást a Mestertől. A többi poszton nem várok személyi változás, ugyanaz a középpálya és támadósor futhat ki mint az Atalanta ellen. Remélem a héten sokat edzettek a srácok, mert van honnan javulni, a fentebb említett védőgondok miatt elsősorban a támadásban várok fejlődést. Nálunk is a középpályán lesz fontos, hogy Nainggolan és Strootman mennyire lesz képes belépni a passzsávokba labdajáratáskor, illetve a támadó hármas mennyire tud majd egymással „játszani”, mert sajnos az előző héten sokszor (főleg a két szélső) eléggé izolált helyzetbe került, ami miatt az összjáték erősen akadozott.

Na ennyit előzetesen. Azért ha jósolnom kéne, 3-1-es győzelmet mondanék. Várom tőletek is a tippeket, akár itt kommentben vagy a tippjátékunkban is!