Összefoglaló a nyári átigazolási időszakról

Megint szeptember van, ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy a gyerekeknek ismét elkezdődött az iskola elkezdődött a szezon, hanem ezzel együtt a nyári átigazolási szezon is véget ért. A keretek januárig már biztosan nem változnak, ideje hát kicsit összefoglalni, hogyan telt a Roma idei nyara.

A két legfontosabb személyi változás azt hiszem egyértelmű: Totti visszavonult, a másik pedig, hogy Monchi megérkezett. Az előző kis-főnök is nagy reményekkel érkezett, Sabatini itt-tartózkodása alatt nyélbe is ütött jó pár üzletet -több-kevesebb sikerrel- mielőtt távozott. Mivel a tulajok továbbra is egy hosszútávon az európai elitbe tartozó csapat építését tartják szem előtt, az ambiciózus, de már a Sevillánál bizonyított andalúz szerződtetése elsőre jó ötletnek tűnik. Nézzük hogyan alakította át a keretünket az első, nálunk töltött transzfer-ablaka alatt. Az alábbi táblázatban összeszedtem az érkezőket és távozókat.

Az ábráról kiolvasható, hogy az igazolási időszak végső egyenlege szerint 20,85 millió euró pluszban zárt a csapat. Ha csak ebből a számból indulok ki, nem feltétlen vagyok elégedett: egy olyan csapatnál ahol a fejlődés a cél, nem a legjobb ómen ha kevesebbet költ új játékosokra a klub, mint amennyit a távozókért kapott. Mielőtt azonban végső következtetést vonnánk le ebből az egyetlen adatból, érdemes kicsit mélyebben áttekinteni az okokat, illetve a nyár történéseit.

Az egyik legfontosabb tényező, ami meghatározta az üzleteléseinket valószínűleg az UEFA Financial Fair Play (FFP) szabályzata. Nem akarok itt most egy hosszú elemzésbe belekezdeni, hogy mennyire jó ez a csapatokra rákényszerített keretrendszer, ahogyan azt sem kommentálnám, hogy mennyire hatásos, mennyire (nem) képes racionális üzleti modell használatára kényszeríteni azokat a csapatokat, akiknek a nem piaci alapú működését próbálná megakadályozni. (Lásd PSG idei elképesztő költekezése, ami egyébként nagyban meghatározta az átigazolási piacot.) Visszatérve tehát a csapatra, az FFP megfelelés miatt kénytelenek voltunk június 30-a előtt 30 millió euró bevételt kimutatni normál üzletmenetből (tehát külső forrás, például kölcsön nélkül). Ezt gyakorlatban csak játékoseladásból tudtuk összehozni, jöttek is a pletykák a szokásos nevek távozásáról. Talán kicsit meglepő módon első körben azonban nem Manolas vagy Rüdiger távozott, hanem Salah, aki a hírek szerint örömest csatlakozott a Liverpoolhoz. Távozásakor még nem rajzolódott ki teljesen, hogy milyen őrült számok lesznek ezen a nyáron, de -észben tartva az eladási kényszerünket is- még így utólag is azt mondom korrekt pénz kaptunk az egyiptomiért. Az Ő eladásával kipipáltuk a kényszerpályát és a vezetés elkezdhette higgadtabb tempóban végrehajtani az előre eltervezett mozgásokat. Anélkül, hogy most egyesével elemezném a távozók személyét és az értük kapott összegeket, azt gondolom kijelenthető, hogy senkit nem adtunk el kimagaslóan áron alul. A három, nagy pénzért távozó játékosunkért pedig kaptunk 100 millió eurót és ezt nehéz lenne rossznak mondani. Amit még fontosnak tartok, hogy a fiatal tehetségeinket is olyan konstrukcióval (visszavásárlási és egyéb opciók beépítésével) adtuk el, ami lehetőséget biztosít, hogy a későbbiekben könnyen visszahozzuk őket.

Az érkezőkkel talán érdemes kicsit hosszabban is foglalkozni. A táblázatban fekete színnel jelöltem azokat, akik már tavaly is a csapatnál voltak, de véglegesen csak idén vásároltuk meg Őket. A piros színnel jelöltek azok akik teljesen új igazolások és látszik, hogy (egyelőre) senkiért nem adtuk horribilis összeget. Még akkor is igaz, ha Schick és Defrel kapcsán biztosan 20 millió fölé fog nőni a kifizetett összeg. Jött több rutinos játékos (Moreno, Gonalons és Kolarov), akik ha nem is feltétlenül a Serie A-ban, de más bajnokságban és hazájuk válogatottjában már mind letettek valamit az asztalra. A fiatal török és a Hollandiából érkező Karsdrop kicsit sötét lovak, de a mai árak és a viszonteladási értékük mellett nem jelentenek komoly pénzügyi kockázatot. Másik két fontos érkező lehet még Defrel és Pellegrini, akik mindketten már játszottak jelenlegi edzőnk keze alatt és ez azt a fontos tényt is mutatja, hogy a vezetés az edzővel egyeztetve választotta ki a célpontjainkat. Sőt utóbbi leigazolása Roma nevelés révén egyéb okokból is üdvözlendő. Az utolsó érkezőnk csak hosszabb huzavona után lett meg. Kimondva is, a Salah által üresen hagyott jobbszélső posztjára szántuk a legnagyobb pénzt és ide akartunk olyan játékost hozni, aki minőségben és hírnévben is emeli szintet. Ezek a követelmények már alapból kevés opciót adtak, ráadásul a megkövetelt játékstílus (befelé játszó, ún. tükör-szélső) sem bővítette a keresztmetszetet. Plusz (számunkra negatív) tényező volt a Neymar átigazolása által indított dominó effektus. Azzal ugyanis, hogy a Barcelonától távozott a brazil, üresen hagyott a katalánoknál egy szélső posztot, és mindenki tudta, hogy oda érkezni fog valaki. Ha azt is hozzávesszük, hogy a gránátvörös-kékeknek volt több mint 200 millió eurója vásárolni, nem meglepő, hogy minden potenciális érkező aktuális klubja megemelte az eladási árat. Mindemellett a szekunder (Neymar-pótló-pótló) játékosok ára is megnőtt, ehhez már csak apró adalék az angol klubok pénzügyi fölénye (elképesztő tévés pénzek) és máris érthető, hogy miért nem volt hajlandó a hírek szerint majd’ 40 millióért sem elengedni Mahrezt a Leicester. Azon is lehetne hosszabban vitatkozni, hogy az algír mennyire lett volna jó vétel, de a lényeg, hogy az időnk nagyrészt az Ő leigazolására pocsékoltuk. Így történt, hogy az utolsó héten végül az a Schick lett a befutó, aki nem feltétlenül a hiányposztra érkezett, azonban a kifizetett összeg és a médiavisszhang miatt összességében megfelel az előzetes kívánalmaknak. Arról nem is beszélve, hogy egy borzasztóan tehetséges játékos...

Összességében Én azt gondolom, hogy egy inkább jónak értékelhető átigazolási időszak vagyunk túl, főleg akkor, ha figyelembe vesszük azt, milyen őrült dolgok, költekezések voltak más kluboknál. (Nem is kell messzire menni, elég ha csak a Milan „csapatépítésére” gondolunk.) Már most izgatottan várom, hogy mit fog hozni a következő nyár; folytatódik az árak ilyen szintű növekedése, vagy visszabillen egy valamivel valósághoz közelibb szintre? Visszatérve a csapatra, ha egy-két szóban kéne jellemeznem a saját transzfer-ablakunkat, talán a visszafogott és racionális szavakat haszálnám, és ez alól talán csak a Schick-igazolás képez kivételt, ami már-már súrolja a „sexy” igazolás kategóriát. Ez persze az idővel még változhat, remélhetőleg pozitív irányba, főleg a fiatal tehetségek befutásának  köszönhetően.