Roma - Fiorentin összefoglaló

4-0. Sima meccs, ráadásul egy jó és sokszor látványos mérkőzés. Őszintén szólva nem is tudom mikor volt utoljára olyan meccsünk, ahol ennyire precízen és hatékonyan játszottunk. Nem kaptunk gólt és hirtelen nem is emlkészem, hogy a  Fiorentinának egy kivételével – ahol lengyel kapusunk  a rokonok elé szaladt ki – lett volna még komolyabb helyzete. (Ha már szóba jött a kapuvédőnk: ezennel leteszem a nagy esküt, hogy ha nyáron végleg megvesszük megtanulom leírni a nevét!)  Amilyen stabil volt hátul a védelmünk, olyan jók voltunk elöl is, ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy rúgtunk négy gólt; és így a vége meglehetősen simának tűnik.

Azonban aki azt hiszi, hogy ennyivel le is zárjuk az értékelést, az nagyot téved. Nézzük meg, hogy miért is lett ennyire egyoldalú az összecsapás. Mindjárt jönnek az ábrák is, de azért már előre leszögezném, hogy a meccs lényegében már az öltözőkben eldőlt. Paulo Sousa tulajdonképpen semmi váratlannal nem készült a meccsre. Pontosan úgy küldte ki a csapatát, ahogy azt mi vártuk. A korábban jól bevált (hibrid) 3 védős felállással futottak ki, azonban a Maestro és segítő csapata egy-két finom taktikai megoldással keresztbe húzta a számításaikat. A mérkőzés valószínüleg nagyrészt azon dőlt el, hogy a firenzeiek két kulcsjátékosát –Badeljt és Bernardeschit- sikerült  támadásban szinte teljesen semlegesíteni. Na nem valami eget rengető újdonsággal, hanem az egyszerű, jól bevállt emberfogással. Érdemes visszanézni a mérkőzés összefoglalóját, hiszen már ott  is szembetűnő, hogy a lilák labdakihozatalaikor Strootman szinte minden egyes alkalommal Badelj tarkójában lihegett, míg a német válogatottunk sokszor az ellenfél tizenhatosáig is elkísérte - az amúgy rendkívül tehetséges – Bernardeschit.

Ezzel a két szoros emberfogással sikerült teljesen megakadályozni a lilákat abban, hogy a pálya közepén hozzák fel és járassák a labdát – ahogyan azt alapvetően szeretik csinálni.  Ennek egy másik, igen hasznos következménye Valero izolációja volt a pálya közepén, és így a spanyol irányítónak is sokkal többet kellett visszafelé és oldalra mozognia a labdákért, ezáltal pedig az optimálisnál sokkal messzebb helyezkedett el a kapunktól és a csatáruktól. A második félidőre ez annyiban változott, hogy Bernardeschi (menekülve a német elől) sokszor átjött baloldalra. Ott viszont Nainggolannal találkozott, ami szintén nem sok jót ígért számára. (Végül le is cserélték Tello-ra, valamint jött még a szintén támadó szellemű Ilicic is, de ez sem sokat változtatott a játék képén.)

Szerencsére a korábbi meccsekkel ellentétben most sikerült viszononylag hamar megszerezni a 2. találatot és ezzel megpecsételni a Fio sorsát. Becsületükre legyen mondva még ekkor is próbáltak támadni; ez is okozta a vesztüket, hiszen két szép kontrából jött a 3. és 4. gól.

Ha a saját játékunk hatékonyságát akarjuk szemléltetni, akkor íme még egy ábra. A kép kiváló, hiszen nem csak a játékosok átlagos poziciója látszik, hanem a nyilak jelölik a passzok irányát és számát. Sőt, annyi mindent le lehet olvasni a képről, hogy szinte nem is tudom, hol kezdjem. Érdemes megnézni, hogy milyen kiválóan tagozódunk. Lényegében (a pálya hosszanti tegelye szerint), nincs egy vonalban (takarásban) senki. Az is szépen látszik, hogy hány passz-háromszöget lehet kialakítani, ami nagyban segíti a labda körbejáratását, az ellenfél letámadásának elkerülését. Jól látszik – a fentebb írt- taktika, miszerint Rüdiger sokszor elhagyva posztját sokszor kiment emberfogásra. Annak ellenére, hogy a meccs hevében néha úgy integetett  Spalletti, hogy majd’ leszakadt a karja; valószínüleg régen teljesítették a fiúk annyira pontosan, precízen a megbeszélt taktikát mint ezen az estén.

Összességében azt gondolom, hogy az előzetesen vártaknak megfelelően alakult a mérközés. A Fiorentina idejött az Olimpicoba, támadni akart és azáltal nekünk sem egy betömörült védelmet kellett feltörnünk, hanem volt területünk játszani és később a vezetés birtokában kontrázni. Már sokszor bizonyítottuk, hogy ez nekünk elég jól fekszik, ennek megfelelően egy teljesen megérdemelt, magabiztos győzelmet arattunk.