Crotone-ban jártunk

Nehéz mit mondani erről a mérkőzésről. Annak ellenére, hogy végig kontrolláltuk a meccset, valahogy nem igazán éreztem a srácokban a nagy akarást. Védelmükre szóljon, hogy vasárnap délben, egy kiesőjelölt ellen, egy hétközi Európa Liga meccs előtt nyilván a kutyának sincs kedve 90 percet rohangálni, és még azt az átkozott kaput is el kéne találni a labdával. A Crotone ugyan saját képességeihez mérten tisztességesen próbálkozott, azonban sajnos nagyon úgy néz ki, hogy bennük ennél nincsen több. Ez most ilyen lett és kár lenne hitegetni magunkat azzal, hogy legközelebb jobb lesz; borítékolható, hogy a kiscsapatok ellen fogunk még hasonló, nem kifejezetten szemet kápráztató meccseket játszani. (Ez már csak azért is gyanítható, mert nem csak a felsorolt okok, de lényegében a taktikánk is erre predesztinálja a csapatot, de erről majd egy kicsit lejjeb bővebben!)

Viszont most, hogy a fanyalgás részét letudtuk, nézzük a pozitívumokat. Megint nyertünk egy meccset és begyüjtöttük a 3 pontot. Rúgtunk két gólt, úgy hogy nem kaptunk, sőt megint stabil lábakon állt a védelmünk és nem engedett nagy ziccert az ellenfélnek. Dzeko szinte megállíthatatlanul robog a gólkirályi cím felé, már csak arra kell nagyon figyelnünk, hogy minél kevesebb büntetőt kelljen rúgnia, mert az szemmel láthatóan nagyon meg tudja zavarni.

Ahogy azt a beharangozóban is írtam, én egy kicsit nagyobb rotálást is el tudtam volna képzelni a kezdőcsapatban, szívesen megnéztem volna, hogy mit tud a téli igazolásunk Grenier és Mario Ruit is elnéztem volna a bal oldalon. Salah viszont visszatért és bár nem pörgött csúcsfokozaton (szerintem 60-70%-nál nem adott ki többet), azért megmutatta, hogy miért is vártuk vissza ennyire, hiszen rögtön adott 2 gólpasszt is. A többiek is mind tisztességgel lehozták a meccset, de nagyon az volt az érzésem, hogy mindenki kínosan figyelt, nehogy a szükséges és elégséges feltételeknél többet teljesítsen. Nincs is ezzel túl nagy baj, a győzelem megvan, lehet készülni a Villarreal ellen.

Ahogy ígértem, most nézzük kicsit a taktikánkat. Megint jön a kedvenc képen, ahol a passzok és a játékosok helyezkedése látszik.

Szépen össze lehet hasonlítani a Fiorentina elleni talákozó passztérképével. Látszik, hogy ma sokkal konzervatívabb módon áltunk fel. Megvan vonalban a 3 hátvéd, a 4+1 középpályás és elöl a 2 támadó. Ahogyan azt kedden láttuk, nincs is semmi baj akkor, ha olyan ellenféllel játszunk akik inkább támadó szellemben fociznak, hiszen ekkor megnyílnak a folyosók ahova be tud indulni Dzeko-Nainggolan-Salah. Viszont amikor egy csapat visszaállva védekezik ellenünk, akkor előjön a rendszer hibája. Van ugyanis a pálya szélén egy-egy szélsőhátvédünk és bár mind a kettő brazil – és tudjuk, hogy nekik hagyományosan védőként is inkább az előrejáték az erősségük- sokszor túlságosan egyedül maradnak a vonal mellett. Ilyenkor előbb meg kell nyerniük egy párharcot a velük szemben álló védővel és csak utána jöhet a beadás, legtöbbször már kicsit kiszorított pozícióból. (Szemben mondjuk azzal, ha kényszerítő után szabadon kap labdát egy szélső és van ideje rákészülni a beívelésre.) Ebből is adódik a sok pontatlan keresztlabda. Nyilván képességekben is van hiányosság a nagy elődökhöz képest (pl. Cafu), de azért ezt a védelmükben érdemes megjegyezni. Egy másik probléma, hogy hiába van a pályán Strootman-Nainggolan-DDR(Paredes), akik elvileg mind jók távoli lövésekből, nagyon kevés átlövéssel próbálkozunk.  A kapura tartó lövéseink mindössze 36%-a jön a tizenhatoson kívülről és ezzel utolsó előttiek vagyunk a bajnokságban. (Csak az Atalantának rosszab ez a mutatója). Ezeken érdemes lenne dolgoznia az edzői stábnak, már csak azért is, mert az Európa Liga ellenfelünk, a Villarreal is szeret védekezésben visszaállni és lezárni a területeket. De ez már a következő írás témája lesz...