Rövid körbetekintés a Crotone meccs előtt

Megmondom őszintén elég sokáig töprengtem rajta, hogy vajon mit fogok írni a Crotone elleni meccs előtt. Egy olyan kiscsapat ellen játszunk, akikről szinte semmi érdekeset nem lehet tudni, nincsenek a videó archívumban eltéve a két csapat korábbi összecsapásait bemutató anyagok, a mostani keretükben és taktikájukban sem látok elsőre olyan pontot amiről kiemelten érdemes lenne beszélni. Aztán egyszer csak beugrott, hogy tényleg egy olyan klub ellen játszunk mérkőzést amiről – leszámítva néhány hazai Crotone fanatistát (vajon van ilyen?)- senki nem tud semmit. Lényegében bármit írok róluk biztos lehetek benne, hogy az mindenkinek új információ lesz.

Kezdjük egy kis történelemmel  és rögtön kiderül, hogy azért mégis van bennük érdekesség. A csapatot 1910-ben alapították (legalábbis a mostani csapat hivatalos jogelődjét, de azt hiszen ezen a fórumon ezt most elfogadhatjuk), tehát 17 évvel idősebb imádott csapatunknál. Ahogy mondani szokták a kor nem minden. Ez itt is tökéletesen igaz, hiszen a calabriai kiscsapat, nemhogy komoly trófeákat nem tud felmutatni, de még az első osztályban sem játszottak soha. Ez most idén megváltozott, hiszen a tavalyi évben második lett a klub – mindösszesen 1 pont lemaradással- a Cagliari mögött a Serie B-ben és így egyenes ágon jutott fel a legfelső osztályba.

Sokat elmond a város, a lakosság és a csapat kapcsolatáról az a kis történet, miszerint a feljutást 15.000 szurkoló ünnepelte a város főterén – a nem mellesleg a fanatikusokról elnevezett- Piazzale Ultras-on (Ultrák nagy tere). Még egy történelmi érdekesség, aztán ígérem rátérünk a jelenre: a Crotone 1991-óta összesen hat osztályt lépett feljebb; ebből is látszik, hogy itt nem egy hirtelen pénzzel felpumpált csapatról van szó. Sajnos ez a játkoskeretükön is igencsak érződik, alig akad 2-3 játékos akinek egyáltalán ismerős a neve. Viszont az a néhány...

Aleandro Rosi. Ki ne emlékezne erre a rendkívül  tehetséges  lelkes sajátnevelésű fiúra. Ez az az eset, amikor még az idő sem nagyon tudja megszépíteni az emlékeket. Az Ő nevét és játékát felidézve olyan pozitívumok jutnak csak eszembe, hogy egész gyors volt (labda nélkül), több poszton is tudott játszani ... és lényegében ennyi. Akárhogy is, nem akarom bántani, hiszen mégiscsak a mi farkasunk kölyke. Térjünk is vissza inkább a csapatra. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy túl nagy ugrás még nekik a Serie A, utolsó előtti pozícióban harcolnak a bentmaradásért és lényegében kisebb csoda kéne hozzá, hogy sikerüljön nekik.  Ha eddig nem volt egyértelmű, akkor azért leírom: toronymagas esélyesei vagyunk a mérközésnek. Az sem segít rajtuk, hogy a hét közepén, a már Nainggolan által is hivatalosan utált Juventus ellen pótolták az elmaradt meccsüket.A mérkőzést ugyan nem láttam, de a statisztikák szerint sokáig egész jól tartották magukat, viszont a végén sajnos a rutin és a tudáskülönbség gólokban is megmutatkozott. Mondanom sem kell, hogy egy amúgy sem túl acélos keretnek milyen megterehelő lehet, hogy a zerbrák után egy még erősebb csapattal kell játszaniuk vasárnap. Nem akarom Őket lebecsülni, pláne azért mert szokásunk, hogy pont az ilyen „kötelező győzelem” meccseken botlunk meg, de valószínüleg Spallettinek leginkább arra kell ügyelnie, nehogy a srácok fejben már a jövőheti, Villarreal elleni meccsre koncetráljanak.

Ami csapatunkat illeti, lényegében csak jó hírek vannak: Salah visszatért és bevetésre kész, Perotti is játékra alkalmas és –ha igazak a pletykák - már csak párat kell aludni, hogy Florenzit is újra játszani láthassuk. Hivatalos kezdőt még nem láttam, de nem nagyon lennék meglepve (sőt szinte el is várom), hogy ezen a meccsen kezdőben legyen egy-két olyan játékos, aki eddig kevesebb lehetőséget kapott. Az előzmények minden szemponból pozitívak, elég csak a Fiorentina ellen aratott fölényes győzelmünkre, vagy arra gondolni, hogy az odavágón is simán 4-0-ra vertük Őket. Éppen ezek miatt, itt is egy sima 2 vagy 3 gólos győzelmet várok. Forza Roma!