Múlt héten harmadik alkalommal tért vissza a Romához Eusebio Di Francesco, ezúttal mint vezetőedző, aki a régi ismeretek és új ötletek keverékét hozza magával új csapatához.

2001 június közepén Róma utcáit elöntötte a bordó-sárga szín, amikor a Roma az utolsó játéknapon megszerezte történelme harmadik bajnoki címét.

Francesco Totti, Gabrielle Batistuta, Cafu és sokan mások vezették a várost ehhez a dicsőséghez, a szurkolók és a csapat pedig önfeledten ünnepelte a csodálatos pillanatokat. Ott volt közöttük a középpályás Eusebio Di Francesco is, aki épp időben tért vissza a sérüléséből, hogy hozzásegítse a csapatot a sikerhez.

16 évvel később a bajnok játékos visszatért a klubhoz, hogy mindazt a tudást, amit az eltelt időszakban összegyűjtött, a fővárosi csapatnál kamatoztassa. Di Francesco utolsó 10 éve - ami tartalmazza a Sassuolóval megnyert Serie B-t, valamint a nemzetközi kupaporondra kijutást - alapvető fontosságú szerepet játszik majd a Roma következő fejezetében.

Volt valami, amiben egy kicsit fejlődnie kellett, ez pedig a határozottság volt, de eltökélte, hogy a csapatot kemény munkával sikerre vezeti. Ez a fajta mentalitás teszi Di Francescót megfelelő embernek arra, hogy átvegye a Roma felnőtt csapatának irányítását.

A Perugia játékosaként vonult vissza az aktív játéktól és ezt követően tért vissza először az olasz fővárosba, mint operatív menedzser. Ez nem a legkönnyebb időszak volt a visszatérésre: a következő pár év igen zűrös időszak volt a Roma számára, sikertelenség az európai kupaporondon, öltözői balhék. Azonban néha többet lehet tanulni az ilyen zavaros állapotokból és talán ez a nehéz időszak volt az, ami megalapozta Di Francesco munkáját, ahol megtanulhatta egy elit csapat irányításának a pszichológiáját.

Nem titok, hogy Róma a futball melegágya - egy város, ami a csapat eredményeinek függvényében él, vagy meghal. Ha ehhez hozzáadjuk a média romlott hozzáállását, akkor láthatjuk, hogy menedzserek sokasága jött és ment, miután megtapasztalta a rá nehezedő hatalmas nyomást. Di Francesco első sajtótájékoztatója azonnal eloszlatta azokat a szurkolók által megfogalmazott aggodalmakat, félelmeket, miszerint nem lesz képes a nyomást és a rá nehezedő súlyt kezelni: "A római légkör talán nem a legegyszerűbb, de én nyugodt vagyok és alig várom, hogy belevessem magam ebbe az új, fantasztikus élménybe."

Zdenek Zeman Romájának egyik legfontosabb szereplőjeként a 90-es évek végén Di Francesco beleszeretett a mindenáron támadó, fizikai erőnlétre alapuló játékba, amit az edző megkövetelt akkor. Sokan felvetették azt is, hogy ez a fajta filozófia volt az, ami később a Capello féle csapatot a végső sikerhez segítette.

Ahol a cseh szakembernek hiányosságai voltak - megőrizni a vezetést és megakadályozni a kontrákat - ott Capello sokkal praktikusabb megoldásokat alkalmazott. Di Francesco pedig mindkét módszert jól megfigyelte, megtapasztalta.

Miután az elmúlt 20 évben a legjobb olasz edzőktől tanult, Di Francesco képes volt kiválasztani a veterán edzők legjobb elemeit.

"Elég szerencsés vagyok, hogy olyan edzőkkel dolgozhattam, mint Fabio Capello, Gigi Cagni és Luciano Spalletti."- válaszolta Di Francesco, amikor arról kérdezték, hogy mivel tartozik Zemannak. "Ezektől az edzőktől elcsentem dolgokat és most a saját trükkjeimet teszem hozzá azokhoz a dolgokhoz."

A támadó, de mégis kiegyensúlyozott stílusa lehetővé teszi a csapatai számára, hogy sikeresek legyenek egy olyan játékkal, ami gördülékeny, de felelős védekezést mutat be és ami a széleket gyorsan lezárja - ez pedig egy olyan jellemző, amit a Roma néha szeleburdi hátsó alakzatának kicsit nehéz lesz elsajátítani.

Az egyik legvonzóbb filozófia, amit elvárhatunk tőle, a játék szépsége. Azon szurkolók, akik értékelik a finom megoldásokat a támadásoknál, azok minden bizonnyal örömmel nézték az egészséges Sassuolo játékát - a támadó és a középpályás hármas együttes mozgását, a szabadon áramló passzokat egymás között, a keresztbefutásokat és a labda nélküli mozgásokat.

A Roma most olyan mozgásokat fog megtanulni, amik összezavarják a legjobb védőket is és folyamatosan nyomás alá helyezik az ellenfél hátsó alakzatát.

A pescarai születésű Di Francesco játékosként realisztikus és határozott volt, és most ugyanezt a tulajdonságot várja majd el a Romától is. Egy állandó, eleven jelenlét lesz a pálya szélén, a kispadon található székét szinte soha nem használja. Ha bárki 100%-nál is egy kicsivel kevesebbet nyújt, akkor az számolhat a nyitott, felfelé néző tenyerekkel és a felé áralmó üvöltéssel.

A vastag keretes szemüvegével minden mozdulatot lát - pozitívat és negatívat egyaránt - és a maximális hatékonyság érdekében nagyon szorgalmas, bármire képes.

És hogy miként nyerhet egy trófeát? Ehhez garancia lehet az alkalmazkodóképessége és hogy képes kezelni a média és a város által rá nehezedő nyomást. Di Francesco kinevezése tehát egy új és izgalmas Roma ígéretét kínálja.