Claudio Ranieri nem számított a Roma hívására, habár titkon talán remélte, hogy megtörténik.

Claudio, 3 hónapja tértél vissza Rómába, és most vasárnap az utolsó meccsedre készülsz. Milyen volt ez az időszak?

"Összességében pozitívra értékelem. Amikor megérkeztem, hatalmas csalódottság volt érezhető a csapat körül, a srácok pedig nagyon letörtek voltak. Azt kell mondanom, hogy itt Trigoriában mindenki támogatott, beleértve a csapatot is, akik képesek voltak pozitívan reagálni."

"Senki nem képes betoppanni, és varázspálcát használni. Az első meccsen inkább szerencsénk volt az Empoli ellen, majd jöttek a SPAL és Napoli elleni meccsek. Onnantól kezdve kezdett el működni a stratégiánk. El kellett érjem, hogy a védők kevésb legyenek védtelenek, és apró lépésről lépésre fejlődtünk. Ennek a csapatnak pozitív jövője van, mert sok a fiatal, tehetséges játékos. Biztos vagyok benne, hogy jók lesznek."

Mik a pozitívumok, és mi az, ami csalódást keltett?

"Ami a pozitívumokat illeti, ide kell sorolni a védelem megszilárdítását, ami előtte nem volt jellemző. Az egyetlen negatívum a Genoa elleni meccs utolsó pillanatában bekapott gól, még úgy is, hogy Mirante nagyon fontos védést mutatott be nem sokkal utána. Aztán itt van még a Sassuolo elleni meccs, sokkal több helyzetünk volt, mint a többi meccsen, mégsem sikerült gólt szereznünk."

"Aztán még mindig van némi esélyünk a BL-t érő helyek egyikére, ehhez rúgnunk kell 5 gólt, és megvárni, hogy a többi meccsen mi történik. Mi a maximumot nyújtjuk majd, én amúgy is ilyen típusú ember vagyok, sosem adom fel, az utolsó pillanatig küzdök. Ha nem jön össze, akkor elismerés illeti a többi csapatot."

A szezon vége felé vette át a csapat irányítását. Mennyire volt ez hatással az utóbbi időszakban használt futballstílusra?

"Amikor szezon közben ülsz le a kispadra, főleg a vége felé, akkor már minden kialakult valamennyire. Edzőként szervezettséget és egyensúlyt várok el taktikai szempontból. Persze én is szeretek támadni, majd szépen visszazárni, és szerintem nem kell olyan sokat birtokolni a labdát, mert akkor az ellenfél szépen behúzódik, és nehéz lesz feltörni a védelmet. Ezek miatt mindig sokat számít a sebesség, és tudom, hogy nem könnyű olyan futballt játszani, amit én akarok, szóval teljesen elégedett vagyok azzal, ahogy az én játékosaim csinálták."

Elég sokszor változtatott formációt, ami azt mutatja, hogy ez a csapat nagyon sok módon képes megvalósítani az elképzeléseit...

"Amikor 1990-ben a Cagliari edzője voltam, akkor kezdtem el változtatgatni. Az első pár meccs után tökutolsók voltunk, és már mindenki elkönyvelte, hogy ki fogunk esni. Akkoriban mindenki 3-5-2-t játszottunk, egyedül Sacchi Milanja játszott 4-4-2-t. A szezon második felében én rendszeresen váltogattam a 3-5-2, és a zónajáték között, és sikerült a bennmaradás."

"Szeretek változtatni, de ez függ a csapattól és hogy mennyit tudsz a játékosokkal foglalkozni. Ez a csapat már amúgy is nagyon intelligens volt, és képes volt alkalmazkodni. Az, hogy még az utolsó forduló előtt van esélyünk, csak is az előtte végzett kemény munkának köszönhető."

Melyik meccsre fog leginkább emlékezni?

"Talán a Juventus ellenire, az remek meccs volt. Miranténak volt 3 fantasztikus védése, de a kapus azért van ott. Alissonnak mennyi volt tavaly? A megfelelő időben sikerült változtatnunk, és végül nyertünk, így a szurkolóinkat boldoggá tettük."

Melyik játékos fejlődésével elégedett leginkább?

"Azt hiszem Fazio és Nzonzi megmutatták, hogy milyen jó játékosok. Mindannyian tudtuk, hogy Federico jó játékos, de Stevennek nem sikerült megnyernie a szurkolókat magának. A Leicester edzőjeként szerettem volna megszerezni őt, mikor Kante távozott. Talán az a tény, hogy tudta sokra tartom, sokat segített neki kihozni magából a legjobbat."

"Mindig kevés labdaérintéssel játszik, és olyan, mint egy polip, szinte mindenhová odaér, és visszaszerzi a labdát. Az előrepasszaiban kell sokat fejlődnie, de ő az a típusú játékos, aki nem vállal sok kockázatot, és inkább a csapatárt, a többiekért futballozik. Kicsit az Interes Thiago Mottára emlékeztet. Mindig tudja hol van, nyugodt marad, és mindig szabaddá teszi magát a többiek számára. Szerintem nagyon jó vásárt csinált vele a Roma."

És akkor a Genoa elleni meccs az, amelyiket a legjobban sajnálja?

"Igen, azt. Azt nem lett volna könnyű megnyerni, de sikerült megszerezni a vezetést, majd pontrúgásból kaptunk gólt, ami a védelmünk képességeit figyelembe véve eléggé bosszantó. Az még nagyobb lökést adhatott volna a Juventus elleni meccs előtt, és azzal a plusz két ponttal sokkal nagyobb esélyünk lenne a BL-re."

Az utolsó meccs után arról is beszélt, hogy ez a Roma talán nem is állna készen arra, hogy a BL-ben szerepeljen...

"Ehhez persze meg kell várni, hogy a csapat nyáron mennyit változik, és hogy ki lesz az új edző. A csapat még mindig harcol egy olyan szezon végén, amelyik nem sikerült valami jól. Nem akarok nagy terhet helyezni az utódomra, az túl könnyű lenne. Én úgy értettem, hogy ez egy jó csapat, amelyik az utóbbi időben mindig a BL-ben szerepelt."

"Ha az utolsó meccsen a Parma ellen összejönne a BL, akkor az egyértelműen sok pénzt jelentene a klubnak. Az mindig nyilvánvaló volt, hogy a klub szeretne egyensúlyt a pénzügyi mérlegben, és ez helyénvaló. Amikor megérkeztem, összehasonlítva az előző edzősködésemmel, most sokkal több változás történt ahhoz képest. Ez is azt mutatja, hogy a pénzt megfelelően költötték el. Persze a szurkolókat nem érdeklik a színfalak mögötti dolgok, őket csak a csapat érdekli, ami rendben is van. Edzőként azt kell mondjam, hogy ez egy remek klub, remek lehetőségekkel."

Milyen lesz az utolsó meccse a kispadon?

"Akárhányszor a Roma kispadján ülök, mindig csodálatos érzés. Mindig a Roma himnusz után érek ki a pályára, különben nagyon elérzékenyülnék. Szeretek hűvös maradni, és tiszta fejjel gondolkodni. Most, hogy az utolsó meccsem következik, szeretnék köszönetet mondani az elnöknek, aki lehetőséget adott nekem, hogy újra a szeretett csapatomat vezethessem."

A Parma elleni lesz De Rossi utolsó meccs is, amitől még érzelemdúsabb lesz a mérkőzés.

"Ez az lesz neki, és a szurkolóknak is, akik utoljára látják majd De Rossin a csapatkapitányi karszalagot, és a Roma mezt. Minden szurkoló azonosulni tudott vele, mert a vágy, és a harci szellem mindig látható volt De Rossin. Reméljük, hogy csodálatos búcsút láthatunk majd."

Mit jelentett ez az időszak, ez a három hónap a pályafutásában?

"A Roma a mindenem. Melyik szurkoló nem ragadná meg a lehetőséget, hogy akár egy meccsen is irányíthatja szeretett csapatát? Kaptam egy hívást egy nehéz időszakban, és ha ez egy másik csapat lett volna, sosem mondtam volna igent - sosem vállaltam volna ilyen kockázatot. El tudják képzelni, hogy mi lett volna, ha a SPAL és a Napoli elleni meccsek után is vesztettünk volna? Hogy milyen kritikákat kaptam volna?"

"Én igen, de a szerelem legyőz mindent, a hideg és praktikus gondolkodást is. Én elfogadtam a kockázatot, hiszen az egész pályafutásom ilyen volt. A Leicesterrel elért bajnoki cím előtt második voltam a Romával, a Juventusszal, és a Monacóval is, de ezek olyan csapatok, ahová nehéz időszakban ültem le. Sosem körém épült fel a csapat."

Sokszor felmerül a saját stadion kérdése. A saját tapasztalatai alapján, mennyire fontos ez a klub növekedése szempontjából?

"Nem is értem, hogy ez miért ennyire problémás Olaszországban. Csak ha Londont megnézzük, szinte minden kerületben van egy stadion. De itt miért nem lehet felépíteni egyet? Egyszerűen nem értem."

Ez is kellene ahhoz, hogy a futballunk fejlődjön?

"Minden a pénzügyek rendezéséről szól, máskülönben a Pénzügyi Fair Play mindent megállít. Nézzék csak meg a Juventust, saját stadionja van, és ezzel már egy lépéssel előttünk jár."

Amikor leült a kispadra azt mondta, hogy két nappal előtte még a csapatnak szurkolt a Porto elleni meccsen. Mi lesz hétfőtől, újra felveszi a szurkolói kalapot?

"Sosem vettem le. Én mindig a csapat szurkolója voltam, és az is maradok."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Ranieri, interjú