Mint ismeretes a Roma legendájától szeptember 18-án megvált a klub, mint vezetőedző, ami többek közt a gyenge teljesítménynek köszönhető. Ezt az elmélkedést még ezelőtt az esemény előtt kezdtem el írni, ami lépés igazolni látszik a lejjebb írtakat.

Daniele De Rossi José Mourinhót váltotta még januárban és a régi játékstílust megtartva és azt némileg megreformálva felrázta az akkori csapatot és vezetésével a Roma időnként mutatós játékkal és legfőbbképpen gólokkal viszonozta a vezetőedző munkáját. Annyi biztos, hogy DDR elhivatottságát senki nem kérdőjelezheti meg, azonban a hozzáértését annál inkább.

Legelőször érdemes José Mourinho idejébe visszatekinteni, amikor a portugál mestert a Roma vezetősége azonnali hatállyal elbocsátotta. A portugál azon kívül, hogy hozta szokásos formáját és a harmadik szezonra teljesen elfogyott a Mourinho-varázs, egyre feszültebb volt és egyre többet panaszkodott arra, hogy nem megfelelő erősítéseket kapott. Természetesen, ha nem tekintjük az ingyen igazolt és kölcsönvett játékosokat, akkor teljesen igazat adhatunk az ősz hajú mesternek, hiszen valódi erősítéseket nem kapott, talán Paulo Dybalán és a kölcsönbe jött Romelu Lukakun kívül. Azonban a csapat az irányításával a nem túl vaskos keret ellenére a Roma stabilan odaért az európai kupát érő helyekre, ezenkívül egyszer még az Európa Konferencia Liga serlegét is elhódította, illetve vitatott körülmények között elveszítette az Európa Liga döntőjét mindjárt a következő évben. És ez volt az a pont, amikor Mourinho alatt megingott a kispad és nem az eredmény miatt. José Mourinho egyre hangosabban kritizálta az olasz játékvezetést, az EL döntőt vezető angol játékvezetőnek pedig neki támadt a parkolóban, de a klub vezetése is időnként kapott egy-egy fricskát. Ez végül odáig vezetett, hogy egy Milan elleni vereséget követően a portugált azonnali hatállyal elbocsátották és a helyére a klublegenda Daniele De Rossit nevezték ki.

Mourinho elküldése után még párszor felhívta magára a figyelmet azzal, hogy a klub vezetőségét, illetve a játékosokat is kritizálta, bár utóbbi hamar véget ért.

„Olyanok küldtek el, akik egyáltalán nem értenek semmit a focihoz.” – jegyezte meg a portugál.

A De Rossi éra

De Rossi gyorsan belopta magát a szurkolók szívébe és bár vele sem végzett előrébb a csapat, sőt még az EL elődöntőjében is búcsúzni kényszerültek az addig veretlen Leverkusen ellen, azonban a vezetőség véglegesítette a szerződését és kitolta azt 2026-ig. A nyáron nagy mozgolódás kezdődött. A lejárt kölcsönszerződéssel rendelkező játékosok visszamentek klubjukhoz, a lejáró szerződésű játékosokkal nem történt hosszabbítás, ezzel olyan bértömegek szabadultak fel, amivel egy új és erős Romát lehet felépíteni. A nyáron úgy is tűnt, hogy minden rendben, azonban valami mégis elromlott a szezonkezdetre. Először Rick Karsdorp játékjogától nem sikerült „megszabadulni”, hiszen ő szándékosan megvétózta ezeket. Ezután Paulo Dybala hosszú kálváriája kezdődött el, ami úgy alakult, bár sejthetően nem véglegesen, hogy marad a fővárosban, azonban többet padozott ezután, mint Cristiano Ronaldo mellett. Majd Bove került ki a csapatból, aki a Fiorentina csapatát erősíti tovább, és végül itt van Nicola Zalewski esete, akit végül kiraktak az első csapatból, így csak külön edzéseket végezhet és nem találkozhat az első keret tagjaival. Végülis – jelenlegi információk szerint – Zalewski jogi eljárást kezdeményez a klub ellen, hogy helyezzék vissza őt az első csapatba. De Rossi megvédte játékosát és azt mondta, hogy nagyon jó edzésmunkát végez a lengyel, aki a válogatott szünetben Lengyelország színeiben csillogtatott meg tudásából.

De Rossi a következőket mondta: „A játékos kirakása a klub döntése, nem az enyém.” Mint utólag kiderült ez volt az utolsó mondata a vezetőedzőnek, aki úgy tűnik, ha nem is ennek a mondatnak köszönhetően, de megpecsételte sorsát. A Genoa elleni 1:1-es döntetlent követően Friedkinék visszautaztak Rómába és szeptember 18-án pedig menesztették De Rossit a bajnoki szereplésre hivatkozva.

De Rossi alkalmassága

Talán az egyik legvitatottabb pont a klub egykori válogatott középpályásával kapcsolatban, hogy vajon szakmailag mennyire tudja felvenni a harcot az élklubok vezetőedzőivel. A szezon eleji eredmények abszolút azt sugallják, hogy nem De Rossi a megfelelő ember erre a posztra. Az éleslátók és leginkább a Mourinho szimpatizáns szurkolók egyöntetűen De Rossi alkalmatlanságát hangsúlyozták, ami leginkább az előző szezonbeli erőltetett menet alatt lett egyre hangosabb. Persze, komoly tekintéllyel rendelkező szakmai vélemények is születtek, amik az olaszt méltatták és már egyenesen a „Roma Fergusonja” titulust is kiosztották, azonban ezek a hangok a rossz szezonkezdést követően el is halkultak. Francesco Totti kifejezte aggodalmát is korábbi csapattársával kapcsolatban, miszerint félti attól, hogy úgy jár, mint Mourinho, sőt némi kritikát is megfogalmazott szintén a vezetőséggel kapcsolatban, miszerint: „Én másként költöttem volna ezt a pénzt.” Persze Totti megnyilvánulását senki nem vette komolyan, hiszen az egykori Capitano tekintélye a focipályán maradt és valószínűleg ez nem is változik a közeljövőben. Totti ezenkívül Pellegrinit is kritikával illette: „Szeretem [Pellegrinit], de nem úgy játszik, ahogy kellene neki.”

Korábban jellemző volt a klub játékosaira az edzőbuktatás, és ez a gyanú felmerült Mourinho nevével kapcsolatban is és a szurkolók nagy része Pellegrinit okolta ezért. Felmerül a kérdés, hogy vajon a kialakult versenyhelyzet nélkül másként alakult volna-e a Roma játéka, azonban -bár hivatalosan tagadva voltak- de De Rossi az újságírói hírek szerint több játékossal is összeveszett nem sokkal a szezon kezdete előtt: Cristante és Mancini. Előbbiről azt is állították az újságírók, hogy tettlegességig fajultak a dolgok, míg utóbbi bejegyzésben tagadta a történteket.

Dybala esetében tudjuk, hogy a távozás melletti döntése előtt beszélt De Rossival, majd a családja unszolására az utolsó pillanatban a maradás mellett döntött. Azonban játéklehetőséget nagyon keveset kapott, amit korábbi csapattársak helytelenítettek, többek között Del Piero, aki azt mondta: „Dybala nem egy kispados játékos, neki a kezdőben volna a helye.” Paulo Dybala teljesítménye ennek hatására vissza is esett és kevésbé meghatározó, mint a korábbi szezonokban (persze nagyon rövid idő telt el). A korábban biztos pontnak tűnő és a tavalyi szezonban remeklő argentin Paredes már a távozásáról beszélt és kilátásba helyezte, hogy jövőre visszatér Argentínába. Jó kérdés, hogy egy ilyen bizonytalan és feszült helyzetben lehet-e jól teljesíteni. Első látásra úgy tűnik, hogy De Rossi elvesztette idő előtt az öltözőt rajta kívül eső és olyan döntések kapcsán, amit a helyzethez mérten kellett meghoznia.

Taktikai döntései sem voltak zökkenőmentesek, hiszen a kötelező 9 pontból mindössze kettőt sikerült gyűjtenie csapatával és a játék képe egyik helyen sem volt meggyőző, hogy az egészet balszerencsére lehessen fogni. Azt kell mondani, hogy legnagyobb hibája az edzőnek a konfliktuskezelés és ezek elrendezése erős kézzel. A vezetőség részéről a döntések legtöbbjét kivették a kezéből és opcionális részként kezelték őt a római projektben. A mostani eredmények egyszerre De Rossi tapasztalatlanságából adódnak, amik a futballpályán kívüliek. A vezetőség teljesen másban gondolkozik és a legmegfelelőbb ember számukra még mindig egy Mourinho gondolkodású edző, aki képes kezelni a vezetőségben született döntések okozta frusztrációkat és a játékosok figyelmét a futballpályára lekötni.