A Roma 2:0-ra nyert a Frankfurt ellen az El-csoportkör utolsó fordulójában, ezzel biztosította továbbjutását az egyenes kieséses szakaszba.

Hogyan tudta az Önre, és a csapatra nehezedő óriási nyomást kezelni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ellenfelek milyen jók voltak?

„Amikor ilyen nagy meccsek vannak, a nagy játékosok képesek feljebb lépni. Ilyenkor a világbajnokság győztesei vezetik a csapatot, és mindenkit feltüzelnek. Nagyon óvatosak voltunk hátul. Féltünk a Frankfurt ellentámadásaitól, mert tudtuk, hogy erre fognak játszani."

„A srácok remekül helytálltak. Gyorsan járatták a labdát, ahogy kértem tőlük, és sokszor sikerült a 16-oson belülre bejuttatni a labdát. Ez egy nagyszerű győzelem volt.”

Mielőtt leültél a kispadra, egy világbajnok, Mats Hummels rendszeresen kimaradt a csapatból, Angelino pedig - aki ma a szélen volt meghatározó - középhátvédként játszott. Nem volt olyan könnyű mindenkit a megfelelő pozícióba tenni.

„Úgy dolgozom, ahogy én látom a játékot: a játékosok hozzászoktak ahhoz, hogy bizonyos pozíciókban játszanak, így ez természetesnek tűnt számomra. Hummelst mindig is ellenfélként értékeltem, amikor láttam őt játszani a Bundesligában vagy Németországban. Ő egy hatalmas játékos. Roppant intelligens is. Felejtsd el a focistát, akit mindenki ismer. Én az emberről beszélek."

„Hummels olyan valaki, akire mindenki más felnéz. Azt mondtam neki: 'Itt kell maradnod, mert még ha nem is játszol sokat, vezetned kell a csapatot. Ahogyan edzel, az példaértékű'. Ma azt mondtam a csapatnak: 'A tested olyan, mint a vállalkozásod. Kezeld jól, mert nézd csak meg Hummelst, és azt, hogy még mindig mennyit keres'. Ezen mindannyian jót nevettek.”

Vajon ez az utolsó két meccs, amit Eldor Shomurodov játszott, megváltoztathatja a jövőjét?

„Mondtam neki, hogy velünk marad. Mindenki kedveli őt, és a szurkolók is szeretik, mert mindig szívét-lelkét beleadja. A Cagliarinál is a játékosom volt, és ő egy nagyszerű srác. Mindig mosolyog. Gyakran haragszom rá, ezért azt mondtam neki: 'Ha elmész, kire fogok haragudni?'”

Örülök, amikor egy olyan játékost látok, mint Matias Soule, aki a tavalyi szezonban látott képességeit mutatja.

„Ő egy jó játékos, és ezt a kezdetektől fogva mondom. Azt mondtam neki: 'Valamit meg kell csinálnod. Amikor nálad van a labda, valami fontosat várok tőled: egy gyilkos passzt, egy lövést, valami jót, mert megvan benned a képesség mindehhez.”. Megértem a nehézségeket, ami azzal járt, hogy a Frosinonétól a Romához került - és ez nem a Frosinone ellen szól, hiszen ők voltak azok, akik lehetőséget adtak neki, hogy feljebb lépjen."

„Tudod, hogy bizonyos pályákon mindennél többet számít a karaktered, a személyiséged, az, hogy képes vagy egy nagy csapat mezét magadra húzni. Lassan kezd belejönni ebbe. Nagyon bízom benne. Biztos vagyok benne, hogy apránként ki fog tudni maximálisan teljesedni, amire eddig nem volt képes.”

A Roma most az esélyes csapatok között van?

[Ranieri nevet] „Amikor megérkeztem, mindenki a kiesés miatt aggódott, most pedig úgy érezzük, hogy az esélyesek közé tartozunk az EL-ben? Haladjunk lépésről lépésre, és ne ígérgessünk semmit. Mindig mindent beleadunk, amit csak tudunk. Jelenleg felfelé ívelő pályán vagyunk, és ezen kell maradnunk. Boldog vagyok, mert bárki is érkezik, segít felemelni a csapatot. Múlt vasárnap Stephan El Shaarawy lépett pályára, és úgy volt, hogy ma is bevetem őt, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább öt védős felállásra váltok hátul."

„Minden játékosom mindig mindent belead, amikor a kispadról állnak be. Edzőként pontosan ezt akarod, mert tudod, hogy mindegyikükre számíthatsz.”

Mennyire nőtt a csapat, és mikor kezdődött ez a fejlődés? Ez diszkrét volt, vagy ez olyasvalami, amit te is láthattál?

„Ez diszkréten történt. Még mindig nem értem, hogy ott tartunk-e, és szeretném látni. Így kell folytatnunk, keményen dolgozva és alázatosnak maradva. Ha alázatosak vagyunk, akkor nagy dolgokra vagyunk képesek. Alázatosnak kell maradnunk, és szilárdan a földön kell állnunk”.