1:1-es döntetlent ért el a Roma Sevillában a Real Betis otthonában, ez pedig azt jelenti, hogy a két utolsó mérkőzését meg kell nyernie, amennyiben tovább akar jutni.

Ezzel az eredménnyel a csapat sorsa saját kezében van...

"Igen, de ma este nagy volt a nyomás. Igazából ez nem egy csoportkörös meccs volt, hanem egy kieséses - ha kikaptunk volna, akkor kiestünk volna."

"Így aztán a félidőben 1-0-s hátrányba kerülni, ez igazi nyomás volt rajtunk. Az a fajta nyomás, amit általában nem a csoportkörben érzel, csak a kieséses szakaszban. És az összes problémánkkal együtt - sérülések, eltiltások, fáradtság, meccsek egymás után - egy olyan csapat ellen játszani, amely hat vagy hét változtatást hajtott végre a legutóbbi mérkőzéséhez képest, egy friss csapattal kiállni, és aztán olyan szívvel játszani, mint mi, és jobb játékminőséget mutatni, mint a második félidőben... Azt hiszem, ez kétségkívül azt mutatja, hogy megérdemeltük a döntetlent, amire szükségünk is volt."

"Ha ez egy olyan meccs lett volna, ahol nyernünk kellett volna, és semmi más nem lett volna elég, akkor talán az utolsó 10-15 percben lett volna elég minőségünk ahhoz, hogy több kockázatot vállaljunk. De ma a fejünket kellett használnunk, és az utolsó percekben jól irányítottuk a játékot. Még mindig versenyben vagyunk. Két meccsünk van hátra, két meccs, amit meg kell nyernünk - ha ezeket nem nyerjük meg, akkor kiestünk. De ez is jó dolog, mert így magunkra koncentrálhatunk - nem kell máshol elért eredmények miatt aggódnunk."

Tetszett a támadójáték, különösen a Belotti-Abraham páros.

"Lehet, hogy csak a második félidőt nézte. Az első félidőben katasztrófa volt."- jegyezte meg nevetve Mourinho.

Még Belotti is? Mert úgy tűnik, hogy sokat javul az élessége...

"Igen, de az első félidőben nem láttam, hogy ők ketten azt csinálták volna, amit kértem tőlük. Számomra ez egy rossz első félidő volt. A második félidőben kicsit sajgó füllel mentek ki, mert a szünetben adtam nekik egy kicsit. De a második félidő nagyszerű volt, Tammy és Belotti nagy dicséretet érdemel a csapat általános javulásáért."

"És ebben nem a gólról beszélek, hanem inkább a döntéseikről, és arról, ahogyan megtartották a labdát - ahogyan néha üresbe futottak, és ahogy együtt dolgoztak. Labda nélkül, a megfelelő módon gyakoroltak nyomást. Sokkal elégedettebb voltam a második félidővel."

Ez a lehetőség, hogy egy Pellegrini-féle mozgékony trequartista álljon a két csatár mögött - láthatunk még ilyet?

"És Zaniolo játsszon balhátvédet..."- fűzte hozzá ismét nevetve a mester.