A főszereplők

Settimo LUCCI
Született Rómában, 1965. szeptember 21-én. Védő. Saját nevelés. Egyszer játszott Olasz Kupa mérkőzésen.


Aldo MALDERA
Született Milánóban, 1953. október 14-én. Bal oldali védő. A Cusano Milanino csapatában kezdte a pályafutását, majd 1971-től 1982-ig a Milánban játszott egy év kivételével (1972. novembertől a bajnokság végéig a Bolognánál). Az idény elején érkezett a Romához.
Mérkőzések száma: 26. Gólok száma: 1.
Azt mondták róla, hogy egy kiégett, öreg játékos. Aldo Malderát 11, a Milánban töltött év után nem sok bizalommal fogadta a közvélemény többsége. Dino Viola elnök aprópénzért, kiárusítási áron szerezte meg a hátvédet, s volt klubja bizonyára hamar megbánta a meggondolatlanságát, mert a Roma mezében a játékos újra kifiatalodott és második fénykorát élte. Maldera mindig Liedholm egyik kiválasztottjának számított. Amikor a svéd mester még a Milan kispadján ült, Aldo mindig csapata egyik legjobbja volt és még a válogatottba is bekerült. Így amikor Liedholm a fővárosi csapathoz került, azonnal kérte a védő megszerzését. De nem volt mit tenni, a Milan épp megszerezte a sárga csillagot a mezére a tizedik bajnoki címe megnyerésével és hallani sem akartak Maldera elengedéséről.
Így a játékos maradt Milánóban, miközben Liedholm minden évben megismételte a kérését Violának: "Elnök úr, próbálja leigazolni Malderát!" De Dino Viola hiába igyekezett teljesíteni edzője óhaját. Még abban az évben sem lehetett nyélbe ütni az üzletet, amikor a Milan a bunda és fogadási botrányok miatt először esett ki, azaz zárták ki a B ligába. Meg kellett várni, hogy a Milan másodszor is kiessen a legjobbak közül. Ekkor az északi csapat vezetői, - akik már öregnek tartották Malderát - lemondtak a védőről, és Violának sikerült teljesítenie Liedholm egyik álmát: Maldera bordó-sárga mezbe öltözött kevesebb, mint 400 millió líráért. Nem mindegyik Roma szurkoló repesett egyből az örömtől: mit akar Liedholm ezzel a Malderával, minek jött ide ez a vén? Csak néhány a kommentárok közül. De mint annyiszor, a svéd mesternek ismét igaza lett. Maldera 30 évesen gyakorlatilag újra kezdte pályafutását. Könnyen beilleszkedett a Romába, hiszen jól ismerte Liedholm taktikáját, a zónát, minden sémát és játékelemet. S a csapatnak pont a baloldalon volt szüksége egy kis lökésre, hiszen a svéd Nelát a jobb oldalra küldte át. "Maldera egy kivételes játékos a temperamentum, tapasztalat és lendületesség terén. Emellett még gólokat is lő. Amikor a Milannál voltam nyolc vagy kilencszer is betalált egy bajnokságban." Ezekkel a szavakkal próbálta magyarázni az edző, hogy miért is ragaszkodott a védőhöz.
S a Roma nem lehet elég hálás a mesterének. Maldera főszereplő lett a bajnokságban és főleg a nemzetközi mérkőzéseken, az UEFA Kupában tapasztalata sokat segített. Vagyis az a játékos, akire a Romának szüksége volt. Felejthetetlen az Ipswichnek lőtt bombagólja, aminek köszönhetően a Roma a következő körbe jutott. Senkinek nem volt többé kérdéses, hogy a milánói fiú a csapat szerkezetének egyik fontos eleme lett. A játékos pedig megtalálta a számítását: "Olyan, mintha álmodnék. Nem is tűnik igaznak, hogy ebben a csapatban játszhatom, akinek Liedholm a mestere. Ő egy kivételes edző, s ha akarná, akár külföldre is követném őt. Mindent Liedholmnak köszönhetek, és nem lehetek elég hálás neki, amiért a Romába akart hozni engem. Nem vagyok már egy ifista, elég jól ismerem a labdarúgást, s ezért mondhatom, hogy nincsen nála ügyesebb és felkészültebb edző a világon."
S bár bevallottan nem mindig rajongott a Romáért, az Örök Várost mégis gyorsan megszerette. Monte Mario városrészbe költözött, közel a brazil Falcaóhoz, akinek hamar a barátja lett. "Ez egy fantasztikus város - mondta - csak az a kár, hogy harminc évesen érkeztem csak ide. Mindenesetre jobb később, mint soha." A csapat előtt pedig nagy jövőt lát: "A Roma menetelése épp csak elkezdődött, ez a csapat sok évig meghatározó lesz, már belépett az olasz labdarúgás elit klubjába. Néhány hónap alatt el is felejtettem a Milánt, ahol pedig 11 évet játszottam. Talán ez is elég megértetni milyen vonzereje van ennek a Romának." Milánóban pedig csodálkozva nézték, hogy az általuk már öregnek tartott védő újra szárnyal. Bizony a játékos nem kis elégtételt vett volt klubján: "Milánóban szép és kevésbé szép időket töltöttem el, de világos volt számomra, hogy az időmet letöltöttem. Nincs bennem tüske, de boldog vagyok, hogy eljöttem."
Védő vagy középpályás? Emberfogó vagy szabad ember a középpályán? Maldera pályafutásának egyik titka pont az, hogy képes több poszton is hasznosan, jól játszani. Liedholmnál övé volt a hatos számú mez és többnyire a védekezésben voltak feladatai. S ha valamit bánhat a Roma az csak az, hogy nem sikerült már előbb megszereznie Malderát. De ahogy Aldo mondta: "Jobb később, mint soha."

Michele NAPPI
Született San Gennaro Vesuvianoban (Nápoly), 1951. augusztus 30-án. Védő. A Juve Stabia csapatában nevelkedett, majd a Palmese és a Sorrento csapatai után 1974-tol 1982-ig a Perugia játékosa volt. Az idény előtt érkezett a Romához.
Mérkőzések száma: 16. Gólok száma: 0.
Az örökké zsörtölődő és reklamáló játékos már csak a múlté. Michele Nappi, az Ilario Castagner irányította csodacsapat, a Perugia egyik meghatározó pontja, Nils Liedholm egyik titkos álma volt évekig. Sosem mulasztotta el, hogy néhány dicsérő szót mondjon a védőről, de csakúgy, mint Maldera esetében, őt is csak néhány év késéssel sikerült a csapatában látnia. Az umbriai város csapatában Nappit mindig nagy játékosnak tartották, de ugyanakkor egy állandóan zsörtölődő, lázadozó alaknak is. "Valóban egy ideig - meséli a védő - nem volt túl jó hírnevem. De csak azért, mert nem voltam az a típus, aki fülét és száját befogja. Mindig világosan és érthetően elmondtam, ha szerintem valami nem működött. De a pályán ugyanakkor sohasem húztam vissza a lábamat, és mindig mindent beleadtam."
Nappi már elmúlt 30 éves, amikor Liedholmmal együtt kezdhetett dolgozni. A leigazolása nem ment simán, minden probléma nélkül. Nem kis vita alakult ki a Perugia vezetői és a játékos között, aki hivatkozott a neki tett ígéretekre, miszerint távozhat a csapatból. Aztán a Perugiánál megfeledkeztek erről az ígéretről és meg akarták tartani a védőt. Sokáig úgy tűnt, hogy a svéd edző ezúttal is hiába látná szívesen a Roma mezében Nappit, de végül a perugiaiak mégis engedtek és a játékos Liedholm megelégedésére a fővárosba költözhetett.
Nela, Vierchowod és Maldera remek formájának köszönhetően azonban nem sikerült fix helyet szereznie magának a csapatban. "Semmi baj - magyarázza a védő - egy ilyen jó és erős Romában a kispad sem kényelmetlen." S a játékos ezúttal valóban nemcsak a szavakban fogadta el a helyzetét. Sohasem panaszkodott, egy megjegyzést sem tett, amikor viszont játszania kellett, mindig bizonyította klasszisát és tapasztalatát, minden alkalommal ő is hozzátett valamit a siker felé épülő úthoz. S Liedholm joggal bízhatott benne.
A játékos Perugiában telepedett le: "Már az az én városom - mondja - elkezdtem ott egy kereskedelmi tevékenységet is, s amikor már nem fogok egy labda után szaladgálni, oda fogok visszaköltözni." De még messzinek tűnik az idő, hogy a cipőjét a szögre akassza: "Minden eshetőségre fel vagyok készülve. Persze ez a Roma teljesen elvarázsolt engem, ahogy elvarázsolt Liedholm is, akit az összes között a legfelkészültebb edzőnek tartok. A környezet kifejezetten ideális, a csapat ellenállhatatlan, nehéz elképzelni, hogy egy játékos manapság máshol jobban érezheti magát. Szeretném a Romában befejezni a pályafutásomat és remélem, hogy erre meg is lesz a lehetőség. Ha ez mégse lenne lehetséges, kénytelen lennék figyelembe venni más ajánlatokat is, de a bordó-sárgában szerzett tapasztalatok és élmények akkor is a pályafutásom legszebb idejét képeznék."