A főszereplők

Agostino DI BARTOLOMEI
Született Rómában, 1955. április 8-án. Összekötő, középpályás, az idényben söprögető is. Saját nevelésű játékos. Egy a B ligában, a Vicenza csapatánál kölcsönben töltött év kivételével mindig a Romában játszott.
Mérkőzések száma: 28. Gólok száma: 7.
Liedholm egy újabb remek húzása: Agostino Di Bartolomei. S valaki nem is csak remek húzásról, hanem csodáról beszél. A svéd edzőnek ugyanis sikerült meggyőznie Agostinót, a Roma kapitányát, hogy söprögetőként játsszon. De ennél a döntésnél is, akárcsak Nela esetében, Liedholmnak nem kevés kritikát kellett hallgatnia, olvasnia. A vége viszont ezúttal is az lett, hogy a Barone ötlete bejött és a kapitány söprögetőként megváltoztatta a csapat arculatát.
Agostino Rómában született, saját nevelésű játékos, évek óta a csapat szimbóluma. Remek lábakkal és kiváló lövőtechnikával megáldott középpályás és ezt a posztot már a sajátjának is érezte, de a bajnoki cím évében egy sorral hátrébb kellett húzódnia. Nem ment minden egyből fényesen és Di Bartolomei próbálta is lebeszélni a mestert az ötletéről. S polémiák sora követte Liedholm döntését, a kritika szerint ugyanis hiba volt a csapat agyát a védelembe állítani. Minden Brunicóba kezdődött, a kis északi faluban, ahol a Roma elkezdte a nyáron a felkészülést az idényre. Egy nap, Liedholm, mindenki meglepetésére a következőket mondta: "Azt akarom, hogy Di Bartolomei söprögetőt játsszon, hisz mindene megvan, hogy ezen a poszton is jól szerepeljen." S ettől kezdve a kissé meglepett kapitányt az edző a pálya hátsó részén kezdte el szerepeltetni. Jöttek az első előkészületi mérkőzések, de az eredmények csak nem mutatkoztak. S amikor a játékost többedszerre kezdték el kritizálni a sajtó munkatársai, a hallgatás után végre megszólalt: "Profi vagyok, így aztán elfogadom az edzőm döntéseit, de sohasem leszek olyan söprögető, mint amilyen Liedholm szeretné." De a svéd nem változtatott a véleményén: "Di Bartolomei az új posztján engem a legjobb Beckenbauerre emlékeztet. De fontos, hogy ő maga is elhiggye: minden adottsága megvan, hogy ezen a poszton játsszon. Végül is nem azt kérem tőle, hogy gyökeresen változtassa meg a játékstílusát és módját. Agostinónak ugyanazt kell tennie, mint amit középpályásként, csak most kicsit hátrébbról indulva."
Így aztán Liedholm továbbra is folytatta a kísérletezést. Ráadásul "Ramon" Turone, aki az előző években a csapat söprögetője volt, épp távozóban volt már a Romától és kérte is a vezetőket, hogy elmehessen a fővárosból. Vagyis világos volt, hogy napjai a Románál meg vannak számlálva. Ezért is jött Liedholmnál az ötlet. "A zóna játék is segíteni fog a kapitánynak, hogy hozzászokjon az új szerepköréhez" - nyilatkozta a mester. De az előkészületi mérkőzéseken csak nem működött tökéletesen a dolog, a Roma több gólt is kapott, amiben bizony a kapitány is alaposan benne volt. De valakivel talán nem számoltak a kritikusok. Ez a valaki pedig Pietro Vierchowod. A védő egy kisebb sérülés miatt kihagyta az előkészületi meccseket. A Stadio Flaminióban mutatkozott be Roma mezben, az Inter elleni, utolsó felkészülési mérkőzésen. Az első hivatalos meccseken még nem ment minden hibátlanul. Sőt, az Ipswich elleni UEFA Kupa visszavágó és a Sampdoria elleni bajnoki találkozók után, ahol Mancini pont Di Bartolomei mellett viharzott el és lőtte a genovai csapat győztes gólját, újra mindenki megkérdőjelezte Liedholm döntését. Kritikák özöne zúdult a svéd mesterre és védelmére. De közben Vierchowod egyre jobban beilleszkedett a csapatba és egyre jobb formába lendült és ez nagyban megkönnyítette a kapitány dolgát. Hiszen a remekelő "Russo" oldalán Di Bartolomei kellő védelmet kapott. A nem túl gyors Agostino mellett mindig ott volt a remekül szerelő és villámgyors Vierchowod. S a védőpáros egyre jobban kezdett működni. A kapitánnyal a Roma egyben egy plusz középpályást is igazolt, hiszen a Roma ahogy labdát szerzett, remek indításaival egyből játékba tudta hozni elöl a társakat, anélkül, hogy előbb valamelyik középpályásnak kellett volna adnia a labdát. Ancelotti, Falcao vagy éppen Prohaska pedig bátran merészkedhettek előre, hiszen ilyenkor Di Bartolomei lépett előre a helyükre.
Liedholm szerint a 28 éves kapitány életében új pályafutás kezdődik: "A söprögető Agostinóval a Romának nem lesznek gondjai ezen a poszton az elkövetkezendő öt évben." - állítja a Barone.

Paolo Alberto FACCINI
Született Veronában, 1961. január 22-én. Csatár. A San Zeno Verona csapatában kezdte a pályafutását, majd a Nocerinával a C ligában töltött év után az 1980/81-es szezon előtt került Rómába.
Mérkőzések száma: 3. Gólok száma: 1.
Az egyetlen a bordó-sárga játékosok közül, aki kicsit elhanyagolva érezte magát. Alberto Faccini, Pruzzo cseréje, s az volt az egyetlen bűne vagy pechje, hogy az előző két idény gólkirálya volt előtte a rangsorban. Liedholm mégsem engedte eladni vagy kölcsönadni a játékost. A Barone mindenképpen a keretben akarta látni a fiatal csatárt, még ha a kezdőcsapatba alig-alig is került be. Pedig mondhatni kiválóan indult a szezon Faccininek, hiszen Cagliariban, az első fordulóban ő lőtte a csapat első gólját. Talán azt is hihette, hogy azután a gól után több lehetőséget kap majd, de a második fordulóban újra csak a kispadon találta magát, majd néha csak a lelátón jutott számára hely. A könyvekben keresett kis vigaszt magának: "Mezőgazdaságot tanulok Veronában, szeretném megszerezni a diplomát. Persze, valamivel több lehetőségre számítottam a bajnokságban, de aztán különböző negatív hatások megakadályozták, hogy komolyabb reményeket tápláljak. Belevetettem magamat a tanulásba, leraktam néhány vizsgát és most szebb időkben reménykedem."
S talán nem hiába reménykedik a szebb időkben, hiszen ha valakit Liedholm nem akar elengedni a csapatból, annak biztosan megvannak az okai. A hétközi barátságos és edzőmérkőzéseken az alsóbb ligás csapatok ellen Liedholm többször összekötő poszton próbálta ki a játékost. A mester meséli: "Észrevettem, hogy Faccinibol jó kis középpályás lehetne. Ügyesen bánik a labdával és lát a pályán. Nem csupán egy szeszély miatt próbáltam őt ki a középpályán, hanem konkrét tapasztalatszerzés céljából. Kíváncsian várom, hogy az idő meghozza-e majd az eredményeket."
A csatár, aki hacsak edzőmeccseken is, de egyszer csak a pálya közepén találta magát, eleinte igencsak meglepődött. De aztán meggyőzte magát: "Ha Liedholm mondja, hogy akár a középpályán is játszhatnék, akkor ez azt jelenti, nyilván látott bennem olyan képességeket, amiket talán még én sem fedeztem fel magamban. Ínyemre volt a tapasztalatszerzés, élmény volt a pálya közepén játszani, még ha én továbbra is csatárnak tartom magamat."