A főszereplők

Odoacre CHIERICO
Született Rómában, 1959. március 28-án. Szélső, összekötő. A Stefer Roma csapatában nevelkedett. Játszott két évet az Inter és két évet a Pisa csapatában, majd az 1981/82-es szezon elején került a Romához.
Mérkőzések száma: 16. Gólok száma: 2.
Conti helyettese, Iorio helyettese, Pruzzo helyettese, Ancelotti helyettese... Odoacre Chierico csak azért ül a kispadon, mert az AS Roma játékosa - mondják sokan. Bármelyik másik csapatban biztos kezdő lehetne. A Roma 1981-ban szerezte meg a játékost a Pisa csapatától, majd egy év múlva az Internek is fizetnie kellett egy összeget, hogy a játékos másik fele is végleg a fővárosi egyesület tulajdona legyen. Balszerencséjére azonban olyanok vannak előtte a csapatban, mint a világbajnok Bruno Conti, vagy a remekül bemutatkozó Iorio.
Chierico Rómában született, Testaccio negyedben, ahol az AS Roma azóta is híres, legendás stadionja állt. Aztán északra költözött, mert a szülővárosában nem láttak benne fantáziát és tehetséget. Így az Inter csapatához került, de Milánóban sem találta meg a szerencséjét és továbbállt a Ferdetorony városába. Egy remekül sikerült B ligás év után Dino Viola is felfigyelt a fiatal játékosra és leigazolta fiút, aki így visszatérhetett városába. "Jó nagy lépcsőfok volt - mondja Chierico - de megérte. A pályafutásom elején nem értettek meg engem a városomban, de sikerült revansot vennem, hiszen visszatértem Rómába, ráadásul a legerősebb csapat keretébe. Egy olyannak, aki mindig a Rómának szurkolt ez a legnagyobb dolog az életében."
Cselek, hihetetlen gyorsaság, pontos lövések... A Pisában töltött idő után, ahol a középpálya közepén szerepelt, Liedholm a pálya szélén játszatta őt. "Én mindenhol tudok játszani, de talán igaza van a Baronénak, hogy a szélen játszat, hiszen itt jobban ki tudom használni a gyorsaságomat és a keresztlabdáimat." Az 1981/82-es idényben jól szerepelt a csapatban "Nuvola Rossa", azaz Vörös Felhő. A becenevét a szurkolóktól kapta, ha ránézünk nem is nehéz kitalálni, hogy miért. A bajnoki cím évében azonban kevesebb lehetőséget kap és sokszor csak a kispadon jut neki hely. De így is többször beállhat valamelyik csapattársa helyére és a bajnoki cím megnyerésébol ő is kiveszi a részét. Liedholm mester is mindig elismerően szól a játékosról: "Talán a leginkább komplett játékosom és ezenkívül van egy remek tulajdonsága: sikerül formában maradnia akkor is, ha nem mindig játszik. Sikereket és bajnoki címet csak úgy lehet elérni és nyerni, ha a kispadon is jó játékosok ülnek. Egy nagy ambíciókkal és tervekkel rendelkező csapatnak nem lehet csak 11 kezdő játékosa, hanem legalább 17-18, és jó, ha mindegyik ugyanolyan szintű."
Ezek a szavak is bizonyítják, hogy Chiericonak is ugyanúgy kijár a köszönet, mint az esetleg többet szerepelt társainak, még akkor is, ha nem mindig boldogan ül le a kispadra: "Mindenki szeretne játszani, így én is mindig a pályán akarok lenni. Normális, hogy néha reménykedtem benne: én is a pályára léphetek. De ez nem azt jelenti, hogy polemizálnék. Szerintem sokkal rosszabb lett volna, ha belenyugszom a másodszerepbe. Liedholmnak sikerült mindannyiunkkal azt éreztetnie, hogy főszereplők vagyunk, és ha néha ki is nyilvánítottam, hogy szívesen játszanék, hát csak azért volt, mert nagyon szeretem a foglalkozásomat."

Bruno CONTI
Született Nettunóban (Róma), 1955. március 13-án. Szélső, középpályás. Az Anzioban kezdte gyerekként, majd az AS Romához került, és két a Genoában, a B ligában, kölcsönben töltött év kivételével mindig ennek a csapatnak a mezében játszott.
Mérkőzések száma: 26. Gólok száma: 3.
Sokan azt mondják róla, hogy Falcao után ő a Roma "legbrazilabb" játékosa. Habár csakúgy, mint Di Bartolomei, egy saját nevelésű játékos, de igazából csak 1979 után kezdték őt igazán nagy játékosként számontartani. A válogatott kék mezét elorrozta Causiótól, majd a spanyolországi világbajnokságon már az olasz csapat egyik legjobbja volt. De amíg idáig eljutott, az apró termetű játékosnak sok utat kellett megtennie. A Roma kétszer is kölcsönadta őt a Genoa csapatának, de mindkétszer vissza is tért utána a fővárosba. Azt tartottak róla, hogy inkább egy szólista, aki imád cselezni, de nehezen illeszkedik bele a csapat játékrendszerébe. Nem is tudott egyenletesen jó teljesítményt nyújtani. Voltak ugyan emlékezetes megmozdulásai és mérkőzései, de ezeket aztán rendszerint kevésbé sikeres fellépések és kritikák követték. Amikor Liedholm visszatért 1979-ben a Roma kispadjára, Bruno Conti épp visszatért a kölcsönből Genovából. A piros-kék csapatnál nem éppen felejthetetlen évet töltött, 32-szer lépett pályára a B ligában és mindössze egyszer talált a kapuba. De Liedholm ragaszkodott hozzá, és ezután Conti pályafutása elkezdett felfelé ívelni.
A nagy fantáziával megáldott, technikás játékos Liedholmnak is köszönhetően megtanulta, hogy ne csak egy kívülállóként mozogjon a csapatban. Olyannyira, hogy a csapat egyik vezéregyénisége lett. Spanyolországban Rossival együtt a Squadra Azzurra legjobbjává választották, a neve ismert lett egész Európában és a világon. Liedholm higgadtságának és bölcsességének is köszönhetően talán jobban sikerült túljutnia a világbajnokság okozta stresszen, mint néhány juventuszos kollégájának. "Ennek az oka - magyarázza Bruno - hogy lemondtam a nyaralásról a VB után. Csak 9 nap szabadságom volt, utána a többiekkel már mentem is az edzőtáborba. Úgy gondolom, hogy ez mentett meg abból a komolyabb krízisbol, amibe több válogatottbeli csapattársam került."
A játékos Nettunóban, egy Rómától 40 kilométerre található falucskában született és ott is él. Minden nap kocsival érkezik Trigóriába az edzésre, majd utána megy is haza. . "Az én falum a legszebb a világon - meséli Conti - és semmivel nem cserélném el. Úgy döntöttem, hogy továbbra is itt fogunk élni, mert a családomnak ebből csak előnyei származhatnak. Egy nagyváros nekem túl kaotikus. Esténként jobban szeretek nyugalomban lenni a saját társaságomban." Nettunóban valóssággal megállt az élet a világbajnokság után. Az egész falu a Conti család házához vándorolt, s azonnal a földijüket akarták ünnepelni. Egyik kitüntetést és jutalmat kapta a másik után, szinte több kiló aranyat és ezüstöt gyűjtött össze, de semmit nem mer otthon őrizni. "Nagy kár, tudom. Szívesen élnék együtt az érméimmel és trófeáimmal, de amilyen világban élünk, jobbnak tartom nem itthon tartogatni őket."
Leginkább a széleken játszik, de Liedholm mester szerint Conti összekötőként is megállná a helyét. Az idény előtti előkészületi mérkőzéseken többször ki is próbálta az apró játékost ezen a poszton, s Bruno 8-as vagy 10-es mezben lépett pályára. A svéd mester mondja: "Az évek múlásával Contiból egy nagyszerű összekötő lesz, mert minden adottsága megvan hozzá. Ezért szeretném is elkezdeni hozzászoktatni ehhez a poszthoz." A játékos meghallgatja és elfogadja az edző tanácsait és javaslatait, de azért megjegyzi: "Én jobban érzem magamat a természetes posztomon, de ha Liedholm szerint néhány éven belül a szélekről a pálya közepére kell húzódnom, hát állok elébe. Végül is a lényeg, hogy a Romában játsszak és sikerüljön nekem is köszönhetően egyre nagyobbá tenni."
A játékos mindenkivel nagyon szívélyes, remek a kapcsolata a minden csapattársával és a szurkolókkal egyaránt. Az edzések után akár fél órákat, órákat is leáll beszélgetni a szurkolókkal, autogramokat osztogat, és mindenkihez van egy-két jó szava. Sőt, minden nap egész köteg fotókat visz haza, amin a csapattársak aláírásai vannak, s ezeket osztogatja a nettunói Roma szurkolóknak. A valaha inkább kék-fehér szurkolókból álló faluban állítólag már egy laziós sem él.
Egy érdekes történet még... Az utolsó előtti fordulóban, Genovában, tíz perccel a mérkőzés vége előtt a Roma szurkolók ezrei várták már a pálya szélén, hogy beszaladhassanak megölelni kedvenceiket. Conti levette a láncát, s betette a talpa alá a cipőjébe, nehogy leszakadjon és eltűnjön a nagy ünneplésben. A medált, mint mesélte majd később egy róla szóló könyvben, a Fedayn tagjaitól kapta, s az van ráírva: A Te kanyarodtól" Majd meg is jegyzi, "igen, az én kanyarom..." S mi az érdekes az egészben? Hogy Conti néhány perc múlva már alig tudott lépni, annyira nyomta őt a lánc és a medál. S az eset egy örök nyomot is hagyott rajta, hiszen a kis heg, amit a medál okozott, állítólag azóta is látható a talpán.