A főszereplők

Carlo ANCELOTTI
Született Reggiolóban (Reggio Emilia), 1959. június 10-én. Középpályás, összekötő. A Reggiolo csapatában kezdte a pályafutását, majd a Parmában, a C ligában töltött 3 év után az 1979/80-as idény elején igazolt a Romához.
Mérkőzések száma: 23. Gólok száma: 2.
Ancelotti pályafutása úgy tűnik, hogy nagyon hamar véget ér. A bajnoki cím megnyerését megelőző szezonban, 1981. október 25-én, a Fiorentina ellen játszik hazai pályán a Roma. Ancelotti éppen a bal oldalról készül beadni, amikor a lilák játékosa Casagrande gyilkos módon leteríti az akkor 22 éves középpályást. Carlo mindkét kezével a térdét fogja. Üvöltve hívja az orvost, aki azonnal észreveszi a sérülés súlyosságát. Ancelottinak szemmel láthatóan hatalmas fájdalmai vannak. Az Olimpico néma csendben, lélegzetvisszafojtva nézi a történteket. A diagnózis nem sok jót ígér: keresztszalag szakadás a bal térdben. Ez a legtöbb esetben az jelenti, hogy a labdarúgó soha többet nem lép pályára. Ancelotti még nagyon fiatal, nagy tehetség, aki már a válogatottban is bemutatkozott. A Roma szurkolói úgy érzik, hogy valami balsors üldözi őket és játékosaikat, Spadoni és Francesco Rocca után Ancelottinak is jóval idő előtt kell szögre akasztania a futballcipőjét.
Csak két ember nem akar belenyugodni a dologba: Alicicco doktor és Carlo Ancelotti. Először megpróbálják műtét nélkül helyrerakni a térdet, de aztán 1982 elején eldől: nincs más megoldás, bizony operálni kell. Az operáció viszont nem egy rutin feladat és rengeteg kockázattal is jár. Plasztikból próbálják rendbe hozni a sérült szalagot. 1982. január 9-én szerencsére sikerül is a műtét, de felépülésről még nagyon korai beszélni. A szurkolók nem is nagyon bíznak benne, hogy Ancelottit valaha is viszontláthatják a pályán a Roma mezében. Alicicco doktor hite és bizakodása viszont töretlen: "A perugiai professzor műtéte sikerült, ismerem Carlo természetét és akaratát, vissza fog térni, és jobb is lesz, mint valaha."
Néhány hónappal később, tavasszal Ancelotti megkezdi a lassú és fájdalmas gyógyulást. A térde még mindig ki van fordulva, csak mankóval tud járni. De a számtalan gyakorlatnak köszönhetően napról napra javul az állapota. Visszatér végre a pályára is, és már kocogni is tud. Alicicco nem véletlenül boldog: "Ancelotti a következő idény első mérkőzéseire újra teljes értékű játékos lesz. El fog menni a csapattársaival a nyári edzőtáborba és képes lesz végigcsinálni a felkészülést." 1982 nyara Carlo számára maga a kálvária. Semmi tengerpart, semmi vakáció, semmi szabadidő. Minden nap órákat dolgozik és készül Aliciccoval és Colucci professzorral, a csapat erőnléti edzőjével.
Szeptember elején a fiatal játékos már játszik az edzőmeccseken. A társakon eleinte látszik, hogy nagyon féltik és kerülnek vele mindenféle ütközést. De aztán Alicicco elmagyarázza mindenkinek, hogy Carlo bizony teljesen rendbejött, bánjanak vele is úgy, mint a többi csapattárssal. Ancelotti se fél, az edzéseken harcol, küzd, becsúszik, ütközik. Lassan arról kezdenek beszélni a társak és írni az újságok, hogy Ancelotti visszatérhet végleg a csapatba. Elkezdődik a bajnokság, de Liedholm nem akar kockáztatni: "Ancelotti rendbejött, de még sok időnek kell eltelnie, hogy berakjam a csapatba. Majd egy éve nem játszik. Ismerek játékosokat, akik ugyanezzel a sérüléssel most örülnek, hogy egyáltalán sétálni tudnak. Carlo türelmes kell, hogy legyen, és sokat kell még dolgoznia. Nem felejtkeztem el róla." Telnek a napok, a fordulók, Ancelotti mindent megtesz az edzésen, de a svéd mester csak nem látja még eljöttnek az időt. "Profi vagyok és teljesítem a parancsokat. De én már teljesen késznek érzem magamat, és nagyon szeretnék játszani." - nyilatkozza a középpályás.
S egy nap, talán amikor már nem is remélte, Liedholm behívatja az öltözőbe: "Holnap a kispadra ülsz." Carlo pedig ragyog a boldogságtól. A Cesena ellen csereként pályára is lép a 6. fordulóban. A kezdőcsapatban újra a 8. fordulóban kap helyet, az Olimpiai stadionban, a Pisa ellen, 1982. október 24-én, pontosan egy évvel a sérülése után. Ezután ki sem kerül a csapatból és minden bajnoki mérkőzésen pályára lép az idényben. Visszakerülésével gyorsabb és erőteljesebb lesz a csapat középpályája, s a csapat zóna-játéka előtt számtalan alternatíva nyílik. Falcao többet mehet előre, Prohaska számára pedig nagyobb a választási lehetőség a támadások építésekor. Ancelotti remekül játszik az egész idény során. Kölnben, az UEFA Kupa harmadik körének első mérkőzésén remek találkozón kikap ugyan a Roma a klasszisokkal teletűzdelt hazaiaktól 1-0-ra, de Ancelotti teljesítményét így is mindenki dicséri: "Pont Kölnben - nyilatkozza néhány hónap múlva a játékos - értettem meg végleg, hogy újra a régi vagyok."A visszavágón már a szurkolók sem vonják kétségbe, hogy Ancelotti újra a régi, a Roma 2-0-ra nyer és kiveri a német csapatot. Ancelotti Falcaoval együtt a mezőny legjobbja.
A középpályásnak már csak a gól hiányzik. "Igen - mondja - de a válogatottat is akarom. Persze még sok idő kell ahhoz, hogy újra meghívjanak. Szóval egyelőre akkor megelégszem a góllal is. Általában nagyon sokat azért nem szoktam lőni, mondjuk úgy egyet minden tíz mérkőzésen." Sokat nem is téved, mert 11 fordulóval az első kezdőként pályára lépése után lő újra gólt, az Ascoli ellen Greco találatát egyenlíti ki, amivel fontos pontot szerez a csapat. A következő nap pedig a hab a tortán: Bearzot behívja a Ciprusra induló válogatott keretbe Ancelottit is. Az az átkozott 1981. október 25. már csak egy távoli, rossz emlék.

Paolo BALDIERI
Született Rómában, 1965. február 2-án. Csatár. Saját nevelés. Egyszer szerepelt Olasz Kupa mérkőzésen.