asroma.hu

A KEZDETEK ÉS A BEMUTATKOZÁS
"Igazából érdekes történet, hogy miként lettem védő. A Cremonese csapatában hirtelen jött a bemutatkozás. Ráadásul, mint szélső hátvéd, mert az edző, Bodini fia megbetegedett és nekem kellett pótolni."
Losi ugyanis csatárként szerepelt a Soncino csapatában, ahonnan félmillió líráért került a Cremoneséhez. S a bemutatkozás napján, a cremonai csapat a Carpival játszott, de Losi öt perc késéssel érkezett a találkozóra. Bodoni edző dühösen fogadja: "Ilyenkor kell megérkezni?" S Losi elnézést kér, de úgy gondolja, hogy csere lévén nem követett el olyan súlyos hibát a pár perc késéssel. "De ki mondta, hogy csere vagy?" - szól az edző és elkíséri a fiút az öltözőbe. Itt tudja meg, hogy a kis Bodini beteg és neki kell helyettesítenie. "De én csatár vagyok mester" - vonakodik Losi, de a nagy Bodini újra ráordít: "Öltözz és irány a pálya!" A Cremonese 2-0-ra nyer és remekül sikerül az újonc bemutatkozása, ráadásul az új posztján. Ollózás, ütközések, remek szerelések... Hamar a cremonai publikum egyik kedvence lesz az ifjú játékos. A kis Bodini aztán meggyógyul, de az apja neki keres új posztot, mert Losi egy mérkőzés alatt végleg bejátszotta magát a kezdőcsapatba. Az újságok is kezdenek foglalkozni a csatárból lett védővel és két év Cremonában töltött év után igazol 19 évesen Rómába.
Mert egyik nap egy távirat érkezik Soncinóba a Cremonesetől: a vezetők figyelmeztetik a játékost, hogy ekkor és akkor legyen Bolognában aláírni a szerződést, mert eladták őt. Egyből nagy lesz a boldogság a kis faluban, ünneplik a barátok, a rokonok és különösen a papa, aki a piros-kék csapat nagy szurkolója. Majd végre eljön a nagy nap, Losi felszáll a vonatra és elindul Bolognába. Csak amikor már megérkezik tudja meg, hogy az új csapat nem a Bologna, hanem az AS Roma lesz.

A bemutatkozásra 1955. március 20-ig kell várnia. Ekkor Losinak még nincs bátorsága tegeznie az idősebb csapattársakat. Az Olimpiai stadionban az Inter az ellenfél. A csapat edzője a keménységéről híres angol Jesse Carver. A Roma kikap a derbin a városi riválistól, majd a Napoli ellen is 2-0-s vereséget szenved. Carver a hét közepén magához hívja Losit: "Te játszani Inter ellen vasárnap. Ahol te lenni pályán, nem maradni fű. Te érteni?" A védő természetesen nagyon is ért mindent. Sohasem volt egy brutális és inkorrekt védő, de a harciasságáról mindig híres volt. Az Inter híres szélsőjével, Armanóval kell majd megküzdenie. A Roma Moro, Stucchi, Losi, Bortoletto, Cardarelli, Giuliano, Ghiggia, Pandolfini, Galli, Celio, Nyers összeállításban fut ki az öltözőből. A mérkőzésen egy csapat van a pályán, csak a végeredmény kérdéses. Végül Galli, Bortoletto és Pandolfini góljaival a Roma 3-0-ra veri a milánói gárdát.

Gualtiero Zanetti így értékeli másnap Losi teljesítményét a Gazzetta dello Sport oldalain: "A Romában bemutatkozott a fiatal Losi. Armano nem volt valami nagy formában, Bortoletto, Giuliano és Cardarelli viszont remek napot fogtak ki és ezzel megkönnyítették az ifjú dolgát. Azt megmondani, hogy egy nagy játékosról van-e szó, egy alkalom után még nem lehet. Nem nagyon magas és egyenlőre erős rúgást csak mozgó labdánál láttam tőle. Emellett rendkívül mozgékony, robbanékony és kiválóan helyezkedik is. A Roma győzelme az ő érdeme is."Giuseppe Sabelli Fioretti így értékeli a bemutatkozását a Corriere dello Sportban: "Losi remekül pótolta Elianit. Ez a fiatal védő nagyon akrobatikus, jól helyezkedik és uralta a római védelem bal oldalát, s arról sem felejtkezett el, hogy végig kövesse Armanót." Az idényben ezenkívül még hétszer szerepel a csapatban, vagyis gyakorlatilag bejátssza magát a kezdők közé. A fényes pályafutása első lépcsőfokát megtette.

AS ROMA - SAMPDORIA
1961. január 8. Egy másik felejthetetlen találkozó. A Sampdoria látogat az Olimpiai stadionba. Don Eraldo Monzeglio, a világbajnokságot nyert olasz válogatott védője a genovai csapat mestere, és jó kis csapatot rakott össze, amelyik látványos focit játszik és bárki ellen győzelmi esélyekkel léphet pályára. A csatársorukban pedig több igazi klasszis rúgja a labdát. A hangosbemondó először a vendégcsapat játékosainak a neveit mondja be: Sattolo, Vincenzi, Marocchi, Bergamaschi, Bernasconi, Vicini, Lojodice, Ocwirk, Brighenti, Skoglund, Cucchiaroni. A hazaiaknál Alfredo Foni már a második éve irányítja a fővárosi csapatot. A következő összeállításban küldi pályára a csapatát: Cudicini, Fontana, Giuliano, Pestrin, Losi, Guarnacci, Orlando, Lojacono, Manfredini, Schiaffino, Selmosson. Micsoda nevek a hazai támadóknál is. Alberto Orlando szélen való elfutásai, Lojacono harcossága és életveszélyes szabadrúgásai, "Piedone" Manfredini lehetetlen helyzetekbol lőtt góljai, az örök zseni Schiaffino vagy Selmosson cselsorozatai... S mint ahogy az várható is, remek mérkőzést játszik egymással a két gárda.
Az első félidő ugyan gól nélkül ér véget, a római szurkolók mégis nagyon elkeseredettek. Giacomo Losi meséli: "Már az első percekben megsérült Guarnacci. A bal lábát fájlalta, majd később tudtuk meg, hogy elszakadt a keresztszalagja. Az egyik legsúlyosabb sérülés, ami egy labdarúgót érhet. De a balszerencse ezzel még nem ért véget. Húsz perc sem telik el, amikor egy ütközés után én is a földön maradok. Teljesen meghúzódott a lágyékom. Emlékszem, hogy Fabio Cudicini és Foni miközben még a földön voltam érdeklődtek, hogy tudom-e folytatni. Hihetetlen fájdalmaim voltak, nem nagyon bírtam lábra állni. De azt válaszoltam: - Fiúk, ne hülyéskedjetek! Majd elmúlik a fájás. Katonadolog." Majd folytatja a visszaemlékezést:"A szünetben, az öltözőben Foni bíztatott minket, hogy ne ijedjünk meg az ellenféltől, még ha csak 9 egészséges játékosunk is van a pályán. Viszont az a 9 játékos 9 remek játékos, így senkitől sem kell félnünk. Ahogy visszamentünk a pályára, ha jól emlékszem Lojacono egy iszonyú erejű szabadrúgásból megszerezte nekünk a vezetést. Sattolo szerintem a labdát se látta, olyan gyors volt a lövés." De a hazaiak vezető gólja csak feltüzelte a gyakorlatilag kettős emberelőnybe játszó Sampdoriát. "A gólunk olyan volt, mintha ezzel őket ostoroztuk volna. Ocwirk remekelt a középpályán, Skaglund és Cucchiaroni sebességet váltanak és nagyon rákapcsolnak, Brighenti meg egyfolytában tüzel. Nem is telik el sok idő, és Cucchiaroni egyenlít. Majd fél óra múlva újra gólt lőnek, ezúttal Brighenti." De ahogy a Roma első gólja a vendégeket lelkesítette és késztette még nagyobb erőbedobásra, most a Sampdoria vezető gólja a hazai csapatot ösztönzi. "Előtte megelégedtünk volna a döntetlennel is, de Brighenti gólja után teljesen nekik estünk. S öt perc alatt megfordítottuk az eredményt. Nem sokkal a góljuk után Manfredini vette be védhetetlenül a kapujukat és egyenlített. De most már nyerni akartunk és mentünk előre. Szóval 2-2-nél tartunk. Jön be egy magas labda a tizenhatoson belűlre, én szinte fél lábon megyek előre, majd a jó lábammal elrugaszkodom, felugrok és fejelek. Hamarabb hallom a szurkolók gól kiáltását, mint ahogy én látom a labdát a hálóban kikötni. Leírhatatlan élmény. Az első gólom a bajnokságban, a sánta gólja, amivel legyőzi az ellenfelet. Emlékszem a Sampdoria játékosok arcán a csalódottságra a mérkőzés végén. Nekik bánat, nekem viszont a pályafutásom egyik legnagyobb öröme."
Losi ezenkívül mindössze egy gólt lő az olasz bajnokságban, 1967-ben a Foggia ellen. Az első egy győztes gól, a második pedig egy egyenlítő találat (2-2).

AS ROMA - LR. VICENZA
Az 1967/68-as bajnokságot remekül kezdi a Roma, és 7 forduló után 4 győzelemmel (Napoli 2-1, Spal 1-0, Fiorentina 2-1, Juventus 1-0) és 3 döntetlennel (Inter, Sampdoria, Atalanta) vezeti a bajnoki táblázatot. A 8. fordulóban a Lanerossi Vicenza látogat az Olimpiai stadionba. 1967. november 10. A piros-fehérek Negri, Volpato, Rossetti, Gregori, Carantini, Calosi, Menti, Gori, Vinicio, Demarco, Fontana összeállításban lépnek pályára, míg a hazai csapatnál Pugliese mester a Ginulfi, Losi, Robotti, Cappelli, Carpenetti, Pelagalli, Ferrari, Capello, Jair, Peiró, Taccola kezdőcsapatnak szavaz bizalmat. A hazaiak egyből nekiesik a vendégeknek, az öreg Peiró, Jair és Taccola egymás után dolgozzák ki a helyzeteket. Aztán egy ellentámadásnál a fiatal Gori teljesen üresen marad a Roma tizenhatosán belül. Már éppen lőne, amikor a csapatkapitány Losi önfeláldozóan érkezik, és elrúgja a labdát a vendégek játékosa elől. Cserébe viszont egy hatalmas rúgást kap a kapitány a combjára. De nem szabadult még fel a kapu, mert a labda Menti elé kerül, aki gyorsan megindul a labdával Ginulfi kapuja felé. Ki fogja őt megállítani? Losi minden erejét összegyűjtve, nem féltve a rúgást kapott lábát újra becsúszik és felszabadít. A kapitány viszont fájdalommal gyötört arccal a földön marad. Síri csend ereszkedik a stadionra. Losi megpróbál felállni, lép két lépést, de a fájdalom ezúttal erősebb és újra a földre rogy. Majd kapcsol a közönség és percekig szól a taps a kapitánynak. Mivel cserélni nem lehet, a Vicenza úgy tűnik, hogy emberelőnyben játszhatja le a találkozó nagy részét. A kritikusok és riporterek véleménye egyöntetű: Losi nem fog tudni visszatérni, ilyen sérülés után kizárt dolog. De a csapatkapitányt nem akármilyen fából faragták és ha sántikálva is, de visszamegy a pályára.

Mint egy sebzett vad úgy veti bele magát újra a küzdelembe, sőt, még helyzeteket is dolgoz ki. Egy beadás után mindenki előtt elszáll a labda és épp már túlhaladna az oldalvonalon a pálya másik oldalán, de érkezik az egyik lábát látványosan húzó játékos... Ő Losi, és megszerzi a labdát és amennyire tud, megiramodik a kapu felé. Az Olimpico tombol, 56 000 szurkoló élteti ütemes skandálással a csapatkapitányt: "Lo-si, Lo-si, Lo-si!"
A szünetben is mindenki arról beszél, képtelenség, hogy a védő a második félidőben is kifusson a játéktérre. De a kapitány csak nem hagyja magát. Az állás továbbra is 0-0, a csapat küzd a győztes gól megszerzéséért. Jair száguld el a szélen és beadására Losi érkezik, de lövése a kapufa felett süvít el. Nem sokkal később megint Jair cselezi ki a védőket, majd ismét középre ível, újra a sánta Losi a leggyorsabb... hatalmas lövés, a közönség egy része már gólt kiált, de a labda csak az oldalhálót találja el. Aztán hiába próbálkozik a Roma az utolsó percig a győzelem megszerzésével, a kapitány nem bírja a tempót, arcán egyre jobban kiül a fájdalom, és a végén marad a 0-0-s döntetlen. A publikum mégis hálás, és a csapat nagyobb tapsot kap, mint sokszor a győztes mérkőzések után. Mindenki, az ellenfelek, a csapattársak, a sajtó is Losit dicséri. A másnapi Corriere dello Sportban Alberto Marchesi írja: "Bármelyik másik játékos, akit úgy lerúgtak volna, mint őt, besántikált volna az öltözőbe. Viszont a soncinói születésű bajnoknak, aki már 14 éve a Roma zászlóvivője, nem ilyen a karaktere. Egy novokain injekciónak köszönhetően az utolsó percig a pályán maradt. De a jelenléte nem csupán egy passzív jelenlét volt: Giacomino a lelkét kitette és a poklok kínjait szenvedve szolgálta ki csapattársait, kapura lőtt és két kísérlete is csak centikkel kerülte el a kaput. De talán jobb is így, mert ha a Roma ennek a hősies atlétának a góljával nyert volna, akkor valószínűleg az Olimpico összedől. A hősiesség, a fájdalommal szembeni érzéketlenség ilyen példája (Losinak mindazonáltal nem újdonság a Roma színeihez való effajta ragaszkodása) minden retorikán túl, megható és felemelő. Losi egy olyan név, amit a római sportbarátok bizonyára sohasem fognak elfelejteni."

LOSI ÉS A VÁLOGATOTT
A korosztályos és a B válogatottak után 1960. március 13-án mutatkozik be a nagyoknál is. A nemzeti csapatot Gipo Viani irányítja. Az ellenfél Spanyolország, a helyszín Barcelona. Az olaszok Buffon, Losi, Sarti, Fontana, Cervato, Colombo, Nicolé, Boniperti, Brighenti, Lojacono (Ronzon), Stacchini összeállításban kezdenek (az 1960/61-es idénytől Fontana és Lojacono is a Romát erősítik). S bár a mérkőzést a hazaiak nyerik, a másnapi lapok dicsérettel írnak Losi teljesítményéről. Aldo Bardelli értékelése a Stadióban: "Remekül állította meg Gento kiugrásait." Angelo Rovelli a Gazzetto dello Sport hasábjain: "Buffon mellett Fontanát, Losit és Cervatót lehet kiemelni ezen a remek, igazi presztízs összecsapáson."
A Squadra Azzurra irányítását közben Gioanin Ferrari veszi át. December 19-én a taljánok Ausztriát fogadják Nápolyban. Az új mester a Buffon, Losi, Castelletti, Guarnacci, Salvadore, Trapattoni, Mora, Boniperti, Brighenti, Angelillo, Petris kezdőcsapatnak szavaz bizalmat. Hof az osztrákoknak szerez vezetést, majd hiába egyenlít Boniperti, Kaltenbrunner is betalál és a vendégek nyernek 2-1-re, így Losi második válogatottságán is vereséget szenved az olasz csapat, de a védő ezúttal sem hibáztatható. Giuseppe Melillo írja a másnapi Corriere dello Sportban: "A csapat legjobban működő alakzata a védelem volt, ahol Losi, Salvadore és Castelletti egyaránt magas szinten játszottak."
A harmadik alkalommal már győzelemnek is örülhet a Roma csapatkapitánya a válogatott mezében. Az ellenfél nem sok jó emléket őriz az olaszok emlékezetében, hiszen Észak-Írország kiverte a Squadra Azzurát 3 évvel ezelőtt a Rimet Kupából. Ferrari kissé átszervezi a csapat keretét a Bolognában megrendezésre kerülő meccs előtt és a következő összeállításban küldi pályára a csapatot: Ghezzi, Losi, Trebbi, Maldini, Salvadore, Trapattoni, Mora, Fogli, Nicolé (Brighenti), Sivori, Stacchini. A hazaiak 3-2-re nyernek Stacchini két, illetve Sivori egy góljának köszönhetően. Ezio De Cesari a Corriere dello Sportban külön kiemeli Losi remek teljesítményét: "Sivorival és Stacchinival együtt a mezőny legjobbja volt. Nem szabad elfelejteni, hogy Mc Parland az észak-ír támadósor legerősebb és legjobb fizikumú támadója volt: Losi érdeme nemcsak, hogy kikapcsolta a játékból, hanem, hogy rendszerint hátrafelé is kellett sprintelnie védekezni, mert Losi gyakran megindult előre. Mert a remek védő amellett, hogy hiba nélkül őrizte Mc Parlandot, többször a játék szervezésével és remek előretörésekkel is jeleskedett. Ez a mérkőzés végleg igazolta, hogy a bordó-sárgák védője egy igazi, nemzetközi szintű játékos."
A következő ellenfél Anglia, ráadásul a mérkőzésen Losi a saját közönsége előtt játszhat, hiszen a helyszín 1961. május 24-én a római Olimpiai stadion. Az olaszoknak azelőtt nem sok babér termett a szigetországiak elleni összecsapásokon. Az kékek a Buffon, Losi, Castelletti, Bolchi, Salvadore, Trapattoni, Mora, Lojacono, Brighenti, Sivori, Corso összeállításban kezdenek. Hitchens a vendégeket juttatja előnyhöz, majd Sivori és Brighenti találataivak fordít, és 2-1-re vezet is a hazai csapat. Ekkor azonban Buffon megsérül és a helyére Vavassori lép pályára. A cserekapus hibát hibára halmoz és hajmereszto potyagólokat kap, így az angolok végül fordítanak és Hitchens és Greaves góljaival 3-2-re nyerik a mérkőzést. Az újságok szerint a szövetségi kapitány is okolható a vereségért, mert a védelemben rosszul osztotta ki az embereket és egy olyan remek hátvéd, mint Losi a 90 perc alatt nem az egyik csatárt, hanem az összekötő Charltont őrizte.
Június 15-én egy emlékezetes győzelemmel vigasztalják meg a szurkolókat az olaszok, és Albertosi, Robotti, Sarti, Bolchi, Losi, Trapattoni, Mora, Lojacono, Brighenti, Sivori, Corso összeállításban, Firenzében 4-1-re kiütik Argentína legjobbjait. A gólokat Lojacono, Sivori kettőt és Mora tizenegyesből szerzik. A másnapi lapok egyöntetűen nagyon pozitívnak értékelik Losi teljesítményét, aki először a nemzeti csapatban középhátvédet játszott.
A válogatott következő mérkőzése is emlékezetes. Október 15-én Tel Avivban Izrael ellen lépnek pályára az olaszok. Ferrari mester a Buffon, Robotti, Losi, Bolchi, Maldini, Trapattoni, Mora, Lojacono, Altafini, Sivori, Corso összeállításban küldi a pályára a csapatát. Az első félidő végén a két csapat 2-0-s hazai előnnyel vonul az öltözőbe. Majd a második játékrészben megtáltosodik az olasz gárda. Előbb Lojacono szépít büntetőből, majd Altafini egyenlít. Az utolsó negyedórában pedig Corso kétszer is betalál a hazaiak kapujába, így végül a taljánok 4-2-re nyerik a mérkőzést. Losi ezúttal a védelem bal oldalán szerepelt.

November 4-én az izraeli válogatott viszonozza a látogatást, és Torinóban méri össze erejét a két csapat. Az olaszok összeállítása csupán egy helyen változik a tel avivihoz képest, Lojacono helyett a szintén Roma játékos Angelillo játszik. A találkozó főszereplője Sivori, aki négy góllal is terheli a vendégcsapat hálóját. A másik két találatot Angelillo és Corso szerzik és a Squadra Azzurra 6-0-ra kiüti az ellenfelét. Ferrari mester a találkozó végén külön gratulál Losinak a remek teljesítményért. S a nem éppen Roma szeretetéről híres Tuttosport újságírója, Giglio Panza is a következőket írja a mérkőzés után: "A hátsó alakzat legjobbja Losi volt, aki egyetlen apró hibát se vétett, egyetlen rossz megoldása sem volt, mondhatjuk, hogy tökéletesen játszott."
1962. május 5-én Firenzében Franciaország válogatottját látják vendégül az olaszok. Ferrari már nem egyedül szövetségi kapitány, hanem Mazzával együtt, ketten dirigálnak. A következő kezdő tizenegyet jelölik ki: Buffon, Losi, Radice, Salvadore, Maldini, Marchesi, Mora, Maschio, Altafini, Sivori, Menichelli. A szünetben még a gallok vezetnek 1-0-ra, de a második félidőben ezúttal is fordítanak az olaszok José Altafini két góljának köszönhetően. A győzelem ellenére mégis csalódást kelt a hazaiak játéka és az olasz sajtó is kritikával illeti a nemzeti csapatuk teljesítményét. Losi viszont ezúttal sem okoz csalódást. Gualtiero Zanetti írja a másnapi Gazzetta dello Sportban: "Határozott, ütközni képes játékosokra lett volna szükségünk, akik képesek labdákat is szerezni, vagyis olyanokra, mint Losi. De a római védő egyedül nem volt elég..."
Nyolc nappal a franciákkal vívott találkozó után az utolsó mérkőzését játssza az olasz nemzeti tizenegy a chilei világbajnokság előtt. Brüsszelben a belga válogatott fogadja az azzurrikat. Losit újabb nem kis megtiszteltetés éri, ő a válogatott csapatkapitánya. A Mattrel, Losi, Radice, Salvadore, Maldini, Trapattoni, Ferrini, Rivera, Altafini, Sivori, Menichelli összetételű csapat 3-1-re veri Belgiumot. Két gólt lő a milános Altafini, míg a harmadik találat a Roma játékosa, Menichelli nevéhez fűződik. Losi ezúttal is jó kritikát kap a másnapi lapoktól.
Majd elérkezik az 1962-es chilei labdarúgó világbajnokság ideje. Az északi újságok Losi helyett a milános Davidot szeretnék látni inkább a csapatban. Hiába tehát az elmúlt kilenc mérkőzés, amelyik mindegyikén bizonyította Losi, hogy nélkülözhetetlen a csapatban, nem tartozik az északi klikkhez, így egyesek nem szívesen látják őt a nemzeti gárdában. Giacomini így emlékezik: "Az északi lapok nem nagyon álltak a pártomon. Nem akarok panaszkodni és azt sem jelentem ki, hogy elfogultak voltak. De az tény, hogy Davidot követelték, amihez persze joguk volt, és az én tartaléksorba való helyezésemet. A válogatott körében mindig is kicsit kívülállónak számítottam. Nem sikerült kapcsolatot kialakítanom. Csak Menichellit ismertem jól, aki a csapattársam volt. David a milános társasághoz tartozott." Majd arra a kérdésre, hogy szenvedett-e emiatt a helyzet miatt, a következőket válaszolta néhány évvel a VB után:"Hát, nem is tudom. Persze mindig szerettem mindenkinek a barátja lenni, mindenkivel jóban lenni. Érdekes helyzet volt, mert éreztem, hogy kifelé áll a szénám, akkor is ha a 2-es számú mezt én kaptam. Ferrari mester bízott is bennem, de Mazza úgy érzem, hogy inkább Davidot preferálta és nagyban hatottak rá az északi újságok."
Az első mérkőzésen az ellenfél az NSZK válogatottja. Az olaszok Buffon, Losi, Robotti, Salvadore, Maldini, Radice, Ferrini, Rivera, Altafini, Sivori, Menichelli összeállításban kezdenek, vagyis Losi a kezdők között. Az egész mérkőzésen árnyékként követi Bruellst. Nagyon hajtós, küzdelmes mérkőzésen gól nélküli döntetlennel vonulnak a végén az öltözőbe a csapatok. A második összecsapáson a házigazdákkal kell farkasszemet néznie a Squadra Azzurrának. De kissé érthetetlen módon a két szövetségi kapitány teljesen felforgatja a csapatot. Losi meséli: "Akkor tudtuk meg, hogy ki fog játszani, amikor láttuk, hogy a mérkőzés napján kik esznek először. Akiknek később kellett asztalhoz ülniük, azok voltak a kimaradók. Mi voltunk azok. Én, Buffon, Maldini, Radice, Rivera, Sivori, Altafini. Igen, még Altafini is. Bár utóbbi, amikor megtudta, hogy kimarad, elkezdett könyörögni és bizonygatta az edzőknek, hogy remek formában van és nagyon akar játszani. A végén meg is győzte őket." Az olaszok Mattrel, David, Robotti, Tumburus, Janich, Salvadore, Mora, Maschio, Altafini, Ferrini, Menichelli összeállításban futnak ki a pályára. A játékvezető az angol Aston, akinek nem kis része lesz a taljánok kiesésében. Tíz perccel a kezdés előtt Losi és a többi nélkülözött játékos helyet foglalnak a tribünön. Pont a német csapat játékosai mellett foglalnak helyet. Schnellinger csodálkozva is kérdezi tőlük: Hogyhogy? Ti ma nem játszotok?" "Úgy tűnik, nem" - válaszolja Losi. "Hát akkor itt ki fogtok kapni" - válaszolják kórusban a németek.
"Természetesen elsősorban nem rám gondoltak - teszi hozzá szerényen Losi - hanem Buffonra, Maldinire, Riverára, Sivorira, akik ellenük is remekül játszottak. Sajnos már az első percek igazolni látszottak a németek megérzését. Nagyon szenvedek a lelátóról figyelve a mérkőzést, leginkább ott lennék a pályán." Szóval Aston játékvezető a találkozó egyik főszereplője és már az első félidőben kiállítja Ferrinit, majd a Losi helyére bekerült Davidot. De a kiállításon kívül is sokaknak az az érzése, hogy mindent megtesz a hazai csapat sikeréért. "Az emberek talán nem is tudják, hogy megnyerhettük volna azt a világbajnokságot. Nem vagyok egy nagyotmondó, ez az igazság. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a Chile ellen kettős emberhátrányban is szinte a végéig tartotta magát a csapat. Aztán sajnos Ramirez és Toro betaláltak és ezzel végünk is volt." De a Roma csapatkapitánya szerint a mérkőzés nemcsak a pályán dőlt el: "Szerintem a mi kiesésünk el volt már döntve. Mindenki feltételezte, hogy a Chilét, mint hazai csapatot valahogy mindenképpen tovább kell juttatni. Csak azt kellett kiválasztani, hogy mellettük mi vagy a németek menjünk tovább."
A vereség után fagyossá válik a hangulat a csapat körül. Gyakorlatilag eldőlt a kiesés, de egy mérkőzést még le kell játszani. Az ellenfél Svájc. Az olasz védelem újra úgy ál fel, mint az első, németek elleni mérkőzésen és a csapat a Buffon, Losi, Robotti, Salvadore, Maldini, Radice, Mora, Bulgarelli, Sormani, Sivori, Pascutti összeállításban kezdi a mérkőzést. A kékek remekül küzdenek. Az elején Mora szerez vezetést, majd az újonc Bulgarelli két góllal mutatkozik be és végül az olaszok 3-0-ra nyerik a találkozót. Ez a győzelem egyben Losi utolsó mérkőzése is a válogatottban.

LOSI ÉS AZ AS ROMA
A róla szóló, 1967-ben kiadott könyv egyik fejezetében a Románál töltött szezonokra emlékezik vissza. Hihetetlen szeretettel és érzelemmel beszél mindegyik csapatról. Minden idényre pontosan visszaemlékezik, kik jöttek, kik távoztak, kik lőtték a gólokat, a nagyobb mérkőzéseken mi volt a kezdőcsapat. És mit is lehetne mondani egy lombardiai fiúról, akinek "Core de Roma" a beceneve? Mit is lehetne mondani egy játékosról, aki a legnagyobb anyagi problémák mellett is mindig az AS Romát választotta. Mit is lehetne mondani egy játékosról, aki 33 évesen, amikor még számos csapat szerette volna őt leigazolni, azért hagyta abba a labdarúgást, mert a Romának már nem kellett, máshol viszont nem akart játszani?

"Az 1962-es chilei világbajnokság után az Inter szeretett volna leigazolni. De én sohasem akartam elsietni a dolgokat. Nagyon kötődtem a Romához és Rómához, mintha már teljesen a saját városom volna. Már csak annak a gondolata is, hogy Milánóba kell költöznöm, hatalmas fájdalommal töltött el. Persze egész máshogy ért volna véget a pályafutásom az Inter mezben. Bajnoki címek, BEK serleg, válogatottság..."Majd amikor megkérdezik tőle, hogy megbánta-e amiért ezekről a dolgokról mégis lemondott, határozottan válaszol: "Nem bántam meg semmit, mivel felállítottam magamban egy értékrendet és ennek a Roma volt a csúcsa. Hogyan is érdekelhettek volna sikerek, ha azokat egy másik csapat mezével értem volna el?"