asroma.hu

Az AS Roma történetének egyik legnagyobb szimbóluma. Játszott a Ghiggia, Galli, Pandolfini vezérelte csapatban, majd a Cordova, Santarini, Capello fémjelezte gárdában. Tizenöt felejthetetlen év a farkasok mezében, ebből tíz évig a csapat kapitánya, a közönség kedvence. "Core de Roma". Azaz Róma szíve. Így hívták őt. S lehet-e ennél nagyobb elismeréssel illetni egy északi születésű játékost... Bizony, mert Losi minden volt, csak nem tősgyökeres római. Északon született egy Soncino nevű kis faluban, és ennek csapatában kezdte pályafutását, hiába szerette volna az édesanyja, hogy szabó legyen belőle. Majd két évig a Cremonese csapatában szerepelt a harmadik ligában. 19 évesen figyeltek rá fel a római megfigyelők, pontosabban Renato Bodini, a '30-as évek AS Roma csapatának egyik védője. A kis termetű, de harcias játékosban viszontlátta a testacciói lelkületet.

1954-ben került a fővárosba, de a bemutatkozásra 1955 márciusáig várni kellett. Addig is az edzéseket is látogató szurkolók meggyőződhettek róla, hogy nem akármilyen képességekkel rendelkezik az új játékos. Hihetetlen ütemérzék, remek megelőző szerelések, látványos becsúszások, robbanékonyság. Losi mindössze 165 cm magas, de ha felugrik fejelni, az eget súrolja. S ha technikailag nem is a legnagyobb tehetség, kevés kellemetlenebb őrzőt kaphat nála egy csatár.
Az 1955-56-os szezontól fix kezdőjátékos. Olyan sztárokkal áll fel a Roma, mint Da Costa, Galli és Ghiggia, a kispadon a magyar Sárosival. Két idénnyel később viszont változik a helyzet: egy új sportigazgató érkezik a csapathoz, Antonio Busini. Neki nem Losi a kedvenc játékosa és mivel beleszól az összeállításba is, a védő az 1957/58-as szezonban mindössze 9 alkalommal lép pályára. Az 1959/60-as idény elején aztán új edző érkezik a Romához, és innentől Losi újra kiszoríthatatlan a kezdőcsapatból. Egyre gyakrabban szerepel a védelem közepén, míg előtte inkább a széleken jeleskedett. A hatalmas akarata és odaadása meghozzák az eredményt. Csapatkapitány lesz, s ezt a karszalagot tíz éven keresztül viseli. 1960 márciusában pedig az olasz válogatottban is bemutatkozik Barcelonában, a Suarezzel és Di Stefanóval felálló Spanyolország ellen. Losi jobbhátvédet játszik és a futball történetének egyik leggyorsabb játékosát, Gentót kell őriznie. S bár a Squadra Azzurra vereséget szenved, de Gento nem sokat találkozik a labdával. Az 1962-es chilei világbajnokságig a nemzeti csapat tagja. A Belgium elleni mérkőzésen még az a megtiszteltetés is éri, hogy a csapatkapitányi karszalagot ő viseli.

A világbajnokságon az első mérkőzésen az olasz csapat 0-0-s döntetlent játszik Németországgal. Mazza és Ferrari a második meccsre teljesen átalakítják a kezdő tizenegyet. Az észak-olasz lapok nyomására a házigazdák elleni mérkőzésen a Milan játékosa, David kezd. A döntés nem bizonyul jónak, Davidot kiállítják, Aston játékvezető elcsalja a mérkőzést, az olaszok kikapnak és elbúcsúznak a világbajnokságtól. Losi itt, Chilében fejezi be a válogatott pályafutását, 11 szerepléssel.
Mindeközben a Roma mezében Losi mindenki számára már egy követendő példa lett. A közönség imádja őt, és a védő meghálálja a szeretetet azzal, hogy minden mérkőzésen a szívét lelkét kiteszi a bordó-sárga mezért. Egyszer a Sampdoria ellen megsérül, de nem akarja cserbenhagyni a csapatot, pályán marad és a vége előtt pár perccel ő fejeli a csapat győztes gólját. Ezután a mérkőzés után kapja a "Core de Roma" becenevet. Csapatkapitányként ő emeli magasba 1961-ben az Olimpicóban az UEFA Kupa elődjét. Ő a harcosa egy olyan labdaművészekből álló csapatnak, mint Lojacono, Schiaffino vagy Angelillo.

Sok hajat vesztett már és külsőre talán jóval idősebbnek látszik, így már 30 éves kora előtt a bajnokság egyik veteránjának tartják. Mindenesetre öreg vagy sem, Losi a söprögető pozícióban a gyakran anyagi gondokkal és nem mindig fényesen szereplő Romának a szimbóluma. Egy olyan, aki a szurkolók szerint a testacciói időkben is megállta volna a helyét a harciassága és a hatalmas szívének köszönhetően.
1968-ban Herrara érkezik a fővárosi csapat kispadjára. Losinak tekintélye van a társakkal szemben, hallgatnak rá a többiek. "Mago" Herrara viszont már az Internél töltött évei alatt is bizonyította, hogy nem szereti, ha rajta kívül másnak is szava van az öltözőben, így kettejük között hamar elhidegül a kapcsolat. Losi az első nyolc mérkőzésen még csapatkapitányként lép pályára, utána viszont végleg kikerül a csapatból és többet nem is ölti magára a farkasok mezét. Bár hívják több csapatba is az idény végén, de másik mezben nem akar játszani, csak a Romáéban. Ezzel a 33 éves Giacomo Losi profi pályafutása véget ér. A mai napig nem szakadt el a labdarúgástól és fiataloknak próbál átadni valamit a játék szeretetéből és pályafutása alatt összegyűjtött tapasztalataiból.
A Romával megnyerte az UEFA Kupa elődjét és kétszer az Olasz Kupát (bár az 1968-69-es győzelemben már nem vállalt főszerepet). A bajnokságban mindenki másnál többször, 386 alkalommal öltötte magára a varázslatos bordó-sárga mezt, ami egyenlőre nehezen behozható elsőségnek tűnik. Talán majd egyszer Totti...