asroma.hu

A Giallorossi 1975. júniusi számában "Di Bartolomei, ez csak egy viszlát, nem egy végleges Isten veled" címmel jelentet meg egy beszélgetést a játékossal. A cikkből kiderül, hogy a fiatal Agostinót a következő idényre kölcsönadják tapasztalatot gyűjteni egy olyan csapatba, ahol lehetősége lesz rendszeresen játszani. Sampdoria vagy Cagliari? - teszi fel a kérdést a magazin munkatársa. Egy rövid részlet az interjúból: 
"Elmegyek játszani valahova máshová, így végre bizonyíthatom a képességeimet. Elfogadom, hogy a jelenlegi Romának egy erős középpályás sora van, amit a legutóbb megszerzett 3. hely is bizonyít. De én szeretnék folyamatosan játszani, csak így tudom megszerezni ugyanis azt a folyamatosságot és tekintélyt, amit eddig hiányoltak nálam." 
- De a Románál nem akarnak lemondani önről. Liedholm világosan kifejtette, hogy egy-két éven belül Öné lesz a kezdőposzt. Egyetért vele? 
"Persze. A Roma a szívemben van és a lehetőség, hogy visszatérhetek majd ide kezdőként segít legyőzni a keserűséget, amit a Romától való távolság jelent. Mindez persze csak akkor igaz, ha sikerül megfelelnem majd az elvárásoknak." 
- Vannak efelől kétségei? 
"Nem, még ha általában pesszimista is vagyok, és mindig a legrosszabbra gondolok. De nem hiszem, hogy kellemetlen meglepetés fog érni, legalábbis amíg Anzalone elnök úr és a mester bíznak bennem." 
- Gyakran lehetett hallani a nem túl könnyű természetéről és a vitáiról néhány csapattársával. Igaz ezek a hírek? 
"Nem. Amikor játszottam, mindig igyekeztem tenni a dolgomat, anélkül, hogy mást zavarnék. A természetem olyan, amilyen, de nem hinném, hogy ez kihatással lenne a pályán nyújtott teljesítményemre vagy az összjátékomra a csapattársakkal. Ha én nem is leszek ott, szívből kívánom a nekik, hogy sikerüljön végre megnyerniük a bajnoki címet." 
Di Bartolomei mellett egy másik ifjú játékosát is kölcsönadja a Roma, Bruno Conti a Genoa csapatát erősíti az 1975/76-os szezonban. Agostino viszont a végén nem a Sampdoria és nem is a Cagliari csapatához kerül, hanem az előző idény végén az első osztálytól elbúcsúzó Lanerossi Vicenza gárdájához. Még a szerződés aláírása előtt a játékos édesapja megegyezik Anzalonével, hogy a fia 30 millió líra körüli összeget fog keresni. Induláskor Anzalone megnyugtatja az édesapát, ha ennyit nem is, de egy-két millióval kevesebbet biztosan kapni fog. A fiú el is kezdi a felkészülést, s játszik a csapat idény elején megrendezett Olasz Kupa mérkőzésein. A sors úgy akarja, hogy szeptember 21-én a Roma ellen is pályára kelljen lépnie. Az eredmény egy gólnélküli döntetlen nem túl nyugodt hangulatú mérkőzésen, Cordova és Di Bartolomei többször is összeszólalkozik. A 0-0-ás eredmény azt jelenti, hogy a Roma nem jut tovább a csoportjából. A Vicenze elnöke, Farina közben mégsem akar túl nagy fizetést adni, nem szeretne 15 millió líránál magasabb fizetést adni a fiúnak. Aztán Anzalone mindent elintéz: "Agostino, beszéltem Farinával, 16 millió líráig hajlandó elmenni. Te írjad alá a szerződést, a különbséget majd én fizetem neked." 
Folytatódhat tehát a tapasztalatszerzés a piros-fehér csapatnál. Agostino nem szeretne szállodában lakni, ezért kibérel egy lakást, s saját maga rendezi be. Giulio Savioni, a csapat akkori másodedzője így emlékszik vissza a játékosra majd 20 évvel később: "Di Bartolomei egy igazi aranygyerek volt. Jól nevelt, félénk, nem is szeretett sokat beszélni, de ugyanakkor kiegyensúlyozottnak tűnt." Attilio Michelin, a Vicenza egyik legendás vezérszurkolója folytatja: "Emlékszem, hogy egyszer éppen hazulról jött és hozott magával néhány római ínyencséget. Meghívta az összes csapattársát, hogy együtt kóstolják meg azokat. Többen azonban nem mentek el a találkozóra, s ez nagyon rosszulesett neki." Massimo Briaschi, a Vicenza akkor 17 esztendős, nagy reménysége számára a 20 éves Agostino szinte már veteránnak tűnt: "Az idegenbeli mérkőzések során általában velem volt egy szobában. Tudom, hogy elég különös természete volt. Keveset beszélt a többiek előtt, nagyon visszafogott volt, néha nem is köszönt. De mindez nem valami önhittség volt nála, hanem a természetéből eredt. Aztán a pályán és az öltözőn kívül másik személy volt. Én szimpatikus lehettem neki, rengeteg tanácsot adott nekem, még az egymás közötti edzőmeccseken is, amikor általában inkább beszólunk egymásnak, ő mindig segített nekem." 
Hétfő a pihenőnap, ilyenkor Agostino általában siet haza Rómába a családhoz. Mint általában a fiatal labdarúgók körül, az ifjú Di Bartolomei körül is megjelennek a lányok. Az egyik ilyen lánnyal egy igen kellemetlen élményben van részük. Hétfő este, a másnap reggeli visszaút előtt vacsorázni megy a fiatal hölgy társaságában. Az est alatt aztán két felfegyverzett tolvaj lép az étterembe, s a jelenlévők órái, ékszereit és pénzét viszik el. A játékos szülei nagyon megijednek az eset hallatán és megkérik a család barátját, Corrado Mezzanottét, hogy kedd reggel kísérje vissza a fiút Vicenzába. 
A közönség a kis északi városban hamar befogadja Agostinót. Nyugodt város, nyugodtak a körülmények, a szurkolók és az újságírók is békében hagynak dolgozni. Talán Róma teljes ellentéte. Mégis az ideális hely egy fiatal játékosnak, aki pályafutása elején jár. A Vicenza csapatában a fiatalok mellett több öreg, rutinos labdarúgó is játszik, a csatár Vitali vagy a 36 éves harcos, Sormani. A piros-fehérek végig nagy harcot vívnak a bennmaradásért, amit végül az utolsó előtti fordulóban, a Spal elleni 1-1-es döntetlennel ki is harcolnak. Az utolsó fordulóban Tarantóban Di Bartolomei már nem lép pályára, Farina elnök tudja, hogy a fiú mindenképpen visszatér a fővárosba, így hazaküldi a fiút szabadságra, ahogy a kiesés réme végleg megszűnik. A fiú az idény során 33 szerepléssel, 4 góllal és sok-sok tapasztalattal lett gazdagabb. Agostino tehát visszatér szülővárosa csapatához, az AS Romához, amelyik az idényben csalódást okoz, s a 10. helyen zárja a szezont, s mindössze két ponttal előzi meg az utolsó kiesőt. Nils Liedholm új csapatot épít a sikertelen szezon után, s tárt karokkal várja a száműzetésből hazatérő fiatalokat, Di Bartolomeit és Bruno Contit. "Amikor visszatértek - emlékszik vissza a távoli évekre a Barone - már komplett játékosok voltak."