asroma.hu

A nyáron 9 év Firenzében töltött száműzetés után, a Fiorentinával és a válogatottal elért sikerek után visszatér a fővárosba Giancarlo De Sisti, ő a legnagyobb név az új igazolások között. Nyáron az első osztályba feljutott Varese bejelentkezik Di Bartolomeiért, de Liedholm nem engedi, hogy az üzlet létrejöjjön. A játékos az első csapattal készül az új idényre, s rengeteget dolgozik, hajt, robotol. De jön a baj, egy edzőmérkőzés alatt megsérül a térdizületben a porc. Az azonnal műtét ugyan jól sikerül, de a gyógyulás lassabb az előzetes várakozásnál. Egy későbbi interjúban meséli: "Az első porcdarab szinte kirepült, amint a sebész felnyitotta a térdemet. A műtét egy keserű és nagyon fájdalmas tapasztalat volt számomra, annyira, hogy nyolc éjszakán keresztül nem sikerült aludnom a fájdalomtól. Az érésem szempontjából viszont hasznosnak bizonyult." 
A Roma rosszul kezdi az idényt, az első négy fordulóban mindössze egy pontot gyűjtenek össze. Aztán az 5. fordulóban az időközben lassan felépült Di Bartolomei is pályára lép Cordova helyén, de az eredmény csak egy gólnélküli döntetlen. A szurkolók egy csoportja kikezdi a fiatal játékost. Cordova és Di Bartolomei nem nagyon férnek meg együtt a csapatban, de az idősebb játékos a csapatkapitány és a közönség egyik kedvence. Nem mindenki veszi jó néven, hogy a feltörekvő fiatal kiszorítja az idősebbet a csapatból. Két héttel később a Roma a Juventus otthonában lép pályára és szenved 1-0-ás vereséget. Cordova el sem utazik, jobbnak látja otthon maradni. A visszatérés Torinóból nem kellemes élmény a fiatal Agostino számára, a repülőtéren néhány szurkoló inzultálni kezdi, majd három drukker a rá várakozó édesapját is molesztálni kezdi. A játékos persze édesapja segítségére siet, néhány pofon is elcsattan. A jelenetet több újságíró is végignézi, s valamelyikük azt sejteti, hogy többről van szó, mint hirtelen felindulásból elkövetett atrocitásról: "Már egy ideje a lehető összes módon háborgatják a játékost. Névtelen telefonok és fenyegetések már többször keltették fel őt az éjszaka. Minden arra utal, hogy egy jól szervezett, előre kitervelt dologról van szó. Még Anzalone elnököt is megfenyegették telefonon, s megtorlást ígértek, ha továbbra is ragaszkodik Di Bartolomeihez. A játékos morálisan teljesen össze van törve, fél, hogy lassan a családját is belekeverik. Mi csak azt kérdezzük: kinek az érdeke, hogy tönkretegye ez a fiút?" Pedig csupán néhány nappal korábban a Corriere dello Sportnak adott interjúban Agostino szerelmet vallott a vörös-sárga meznek: "Amikor a nyáron Liedholm megakadályozta, hogy a Varese csapatához igazoljak, nagyon büszke voltam. Beteljesült az álmom, az edzőm bízik bennem. Örültem a Varese ajánlatának, de egy olyan játékosnak, mint én, egy a kislábujjától a feje búbjáig rómainak, nincs is szebb dolog annál, mint az AS Romában játszani." 
A kedélyek aztán megnyugtatnak, elsősorban a csapat teljesítményének köszönhetően. A 8. fordulóban a Roma az előző évi bajnokot, a Lazio gárdáját fogadja a derbin. A farkasok az első hét forduló alatt csupán egy győzelmet és két döntetlent szereztek, a Lazio a táblázat második helyén áll. A kék-fehérek a találkozó toronymagas esélyesei, de megtörténik a csoda, De Sisti góljával a Roma 1-0-ra veri a városi riválisát. A farkasok hihetetlen menetelésbe kezdenek, nyernek Cagliariban és Vicenzában, legyőzik a Fiorentinát, a Cesenát, a Sampdoriát és az Intert, s ezzel a harmadik helyen zárják az őszi idényt a Juventus és a Lazio mögött. A tavasz is hasonlóan emlékezetes. 1975. március 23-án megtörténik a nagy előzés, a tavaszi derbin is 1-0-ra nyer a Roma és a Lazio elé ugrik a táblázaton. Az idény végén a vörös-sárgák a harmadik helyen zárják az idényt, ami nem kis bravúrnak számít, ez 20 évvel korábban sikerült utoljára. Di Bartolomei 13 alkalommal lép pályára az idényben, bár gólt ezúttal nem sikerül lőnie. 

A Giallorossi magazin 1975. februári számában többek között a következőket meséli a játékos: "Csak mostanában jövök rá arra a sok jóra, amit Liedholm mester tett velem azzal, hogy rákényszerített: változtassak a felkészülésemen. Nyugodtabban és sokkal magabiztosabban tudok kifutni a játéktérre, s közben érzem, hogy fejlődött az izomzatom is, utóbbit különösen az ütközéseknél veszem észre. Persze Picchio vagy Ciccio mellett(De Sisti és Cordova; F72) egy gyenge kis kezdő vagyok, de ugyanakkor szerencsés is, hogy két ilyen fantasztikus tanítómester van mellettem és még sok-sok idő előttem." S a fiatal játékos elmeséli, mennyire szívesen les el dolgokat a nála idősebb játékosoktól: "Nem szeretem, ha egy másik játékoshoz hasonlítanak. Szeretnék csak saját magam lenni. Viszont mindig lehet másoktól tanulni. Otthon rengeteg felvételem van Peléről, Bobby Charlton pedig teljesen elvarázsol. Néhány éve könyörögtem az édesapámnak, hogy vigyen el Firenzébe, ahol éppen a Manchester United szerepelt. Egyszerűen nem tudtam levenni a szememet Charltonról. Minden mozdulatát tanítani lehetett volna. Fantasztikus! Elhatároztam, hogy ha tehetem, elutazok külföldre is és meglesek néhány klasszis futballistát. Persze egy olyan edző mellett, mint Liedholm egy játékos csak tanulhat. Azt is mondhatnám, hogy szeretnék Di Bartolomei lenni, Nils Liedholm futballtudásával és szakértelmével." 
Majd a cikk írója a beszélgetés után a következő sorokkal fejezi be a beszélgetést: "A képességei meg is vannak, hogy azzá váljon. Az akarat sem hiányzik. A környezet kedvező a számára. Mi hiányzik hát? Talán egyre többet tanulni, és állandóan küzdeni. Ez az egyedüli módja az életben is, hogy minden nehézséget és akadályt le lehessen győzni. Ha ő maga is így látja, a Romának egy igazi, nagy kapitánya lesz majd."