asroma.hu

Ahogy az várható viszonylag nagy a mozgás a Roma játékoskeretében. Távozik Morini, Negrisolo és a csapatkapitány, Franco Cordova is. Cordova ráadásul a legrosszabb módját választja a búcsúzásnak, Anzalone ugyanis megegyezik a Veronával, de Cordova nemet mond, s dacból is inkább Rómában marad, s a Laziót választja. Napokon belül megbánja a döntését, de már nincs visszaút. Valerio Spadoni még 1976. januárjában sérül meg egy Inter elleni bajnoki mérkőzésen és a térde sohasem jön már rendbe. Nagy név nem is érkezik, Maggiora, Menichini és Musiello érdemelnek csupán említést, viszont visszatérnek a fiatalok, s közben a 22 éves Francesco Rocca már egész Olaszország egyik leggyorsabban fejlődő tehetsége, a válogatott oszlopos tagja. Cordova után a csapatkapitányi karszalagot Sergio Santarini örökli. 
Agostino számára nem könnyű a visszatérés. Sokan azzal vádolják, hogy Anzalone elnök kegyeltje, s miatta kellett távoznia többeknek a csapatból, köztük az egyik kedvencnek, Cordovának is. Ha a csapat rosszabbul játszik, ha valami nem sikerül a Romának, egyből őt veszik elő, s őt teszik az első számú felelőssé. Mindig ő a kritika első számú célpontja. Már az első fordulóban, a Genoa otthonában elért 2-2-es döntetlen után kritizálják, elismerve ugyan a képességeit, de úgy gondolják a lapok szakértői, hogy keveset mozog, s ennek a csapat egész középpályássora issza meg a levét. Egy novemberben készült interjúban a következőket mondja a játékos: "Le fogom győzni ezt az idegeskedést is. Visszavonultam néhány hete a saját világomba, s ebben nincs helye polémiáknak vagy csípős odamondásoknak. Edzek, játszom, tanulok. Újságokat pedig véletlenül sem olvasok." S az idő a játékost igazolja... 
A 6. fordulóban többek között az ő góljának is köszönhetően fektetik két vállra a Foggia gárdáját, majd két hét múlva Di Bartolomei találatával egyenlít a Roma a Milan ellen. A 10. fordulóban két gólt vág a Perugia hálójába, a 12. játéknapon a Sampdoria ellen is kétszer zörgeti meg az ellenfél hálóját. Utóbbi mérkőzésen debütál a lelátón egy ultracsoport, amelyik történelmet ír és nagy hatással lesz a későbbi szurkolói kultúra fejlődésére: a Commando Ultrá Curva Sud. Talán nem véletlen, hogy egy ilyen bemutatkozáson egy római születésű játékos 2 gólt is szerez.

Agostino a 14. fordulóban Dino Zoff kapuját is beveszi, és a Roma 3-1-re veri a Juventust, köszönhetően Bruno Conti első Roma mezben elért találatának is. Érthetően az előzőleg oly kritikus újságírók lassan hangnemet változtatnak. Enzo Sasso a milánói Corriere della Sera hasábjain már egyenesen a "Roma Riverájának" nevezi a fiút, s Gianni Agnelli, a Juventus első számú embere is felfigyel rá. "Ha ez a Di Bartolomei fekete-fehér mezben nálunk játszhatna, Bettega toronymagasan nyerné a góllövőlistát. Húsz gólt legalább lőhetne." Di Bartolomei ugyanis nemcsak egy nagyszerű középpályás, de emellett gólokat is lő s bombáit már-már egy ágyúlövés erejéhez hasonlítják. Sokszor 50-60 méteres hosszú indításai hajszálpontosak, szabadrúgásai pedig rendszerint életveszélyt jelentenek. Nem csoda tehát, ha a zebrák vezetői is kinézik maguknak a fiút, akinek egyedüli hiányossága talán a lassúsága, bár ezt jó helyezkedésével és játékintelligenciájával sokszor korrigálni tudja. Mégis sokak szerint ez gátolta őt abban, hogy igazi világsztár lehessen. 
Di Bartolomei szárnyalása közben nagy érvágás is éri a Romát, a sokak által már a világ egyik legjobb védőjének tartott Francesco Rocca egy október 19-i edzésen megsérül, szétmegy a térde, s gyakorlatilag kettétörik a pályafutása. Nem épül fel többet. Bár hatalmas lelkiereje és a szurkolók szeretetének köszönhetően nem adja fel, s egy év után többször is mindent újra kezd, de a térde már sosem jön rendbe, s 27 évesen végleg visszavonul. Spadoni után egy éven belül két sztárját is elveszíti a fővárosi csapat. 

Közben Di Bartolomei elhagyja a szülői házat és külön költözik Róma EUR negyedébe. Leginkább a labdarúgás világán kívüli barátokkal jár össze, persze ők is mind a farkasok lelkes hívei. A szurkolók körében is egyre nő a népszerűsége, az edzések után a lelkes drukkerek az ő kocsiját is rendre megállítják egy-egy autogrammért. Gyakran vele van a család jó barátja, Corrado Mezzanotte is. Egyszer neki meséli: "Különös ez az egész. Mindig azt kérdezem, hogy miért. Nem mintha nem szívesen osztogatnék aláírást, de nem értem, hogy miért akarják." Mezzanotte persze kifakad: "Agostí, mit akarsz? Olyan szerencsés vagy és még kérdezed is, hogy miért?" Majd Di Bartolomei mosolyogva felel: "Tényleg nagyon szerencsés vagyok. Azt csinálom, amit szeretek, jól szórakozom, és még fizetnek is érte." 
De nemcsak a labdarúgástól kap sok mindent Agostino. Az év egy másik okból is jelentős, először találkozik ugyanis majdani feleségével. Egy ünnepségen egy fiatal, szemrevaló hölgy felfigyel a játékosra. Marisának hívják és kiszúrja magának a csendes, visszahúzódó fiút. Bemutatják neki, s persze megemlítik, hogy a Roma labdarúgója. "Ah, szóval a lábával keresi a kenyerét!" De Agostino nem jön zavarba: "Te mivel foglalkozol?" Marisa magabiztosan felel: "Hostess vagyok az Alitalianál." Majd újra Agostino jön: "Ah, szóval légikisasszony." Aznap este ezzel be is fejeződik az ismerkedésük, nemsokára azonban, egy véletlen folytán aztán újra összefutnak... 
A Giallorossi májusi és júniusi száma is egy hosszú interjút készít Agostinóval, akitől a labdarúgáson és a Román kívül sok egyéb érdekességet is kérdeznek. 
- Milyen szakmában szeretne dolgozni, ha nem lenne labdarúgó, vagy mivel fog foglalkozni a pályafutása után? 
- "Szeretnék sebész lenni." 
- Akkor Ön az orvosi egyetemen tanul? 
- "Nem. A bölcsészkaron tanulok politikatudományt." 
- Hányad éves? 
- "Harmad." 
- A tanulásban is olyan ügyes, mint a futballpályán? 
- "Nem nekem kell megítélni, hogyan is játszom a pályán. Ami a tanulást illeti, ott elmondhatom, hogy nagyon jól haladok. Két év múlva meg lesz a diploma." 
- Ha a pályán nyújtott tevékenységét nem akarja értékelni, miért teszi ezt a tanulással? 
- "Mert amikor éppen tanulok vagy vizsgázom, nincsenek körülöttem az újságírók, edzők, sportigazgatók, hogy megítéljenek, így aztán én foglalok véleményt." 
- Ha ön sebész szeretne lenni, akkor miért nem az orvosi egyetemre jár? 
- "Mert ahhoz, hogy az orvosin jó eredménnyel tudjak tanulni, szükség van valamire, amire nekem jelenleg nincs lehetőségem: rendszeresen járni az órákra és előadásokra." 
- De akkor Önből nem lesz soha orvos? 
- "Miért mondja ezt? Megszerzem a diplomámat és utána lesz lehetőségem, hogy foglalkozzak majd a másodikkal is. Szóval a sebészet vonz, de nincs kizárva az se, hogy jogot, gazdaságot vagy éppen kereskedelmet tanuljak majd." 
- Meséljen valamit nekem a hobbijairól, a tanulás mellett mivel tölti még a napjait? 
- "Inkább nem hobbiról beszélnék, hanem valamiféle szenvedélyről a tudás és a művészetek iránt. A szabadidőmet olvasással töltöm, kiállításokra és múzeumokba járok, zenét hallgatok." 
- Mondjon kicsit többet, mindig úgy kell kihúzni Önből mindent. Mondja szerzők neveit, irányzatokat! 
- "A kedvenc költőim Belli és Trilussa." 
- Miért? 
- "Mert a népi Róma teljességét fejezik ki, különböző korok Romáját, Róma értékeit és a lelkét. E két poéta költeményeit intenzíven át tudom élni, mert én teljesen római vagyok, főleg belülről. Belli és Trilussa a lírai téren a római emberek és nép nagy kifejezői. De nemcsak őket olvasom. Szeretem a hermetikus költészetet is, Ungarettit vagy Montalét." 
- Próza? 
- "Moraviát olvasok, meg szinte az összes oroszt. Dosztojevszkijt, Csehovot, Tolsztojt, Gogolt, Puskint és a többieket." 
A beszélgetőpartner, az amúgy foglalkozását tekintve író Enrico Landolfi itt kifejezi örömét, amiért a játékos az ékes példája, hogy nem minden labdarúgó tudatlan vagy kretén, akinek csak külsőségeken vagy a pénzszerzésen jár az esze. 
- "Ugyan már, ne vigye túlzásba, nehogy úgy írjon aztán le mint valami kivételes embert vagy játékost, mert ez nem lenne igaz. Próbálok csupán valami értelmet és minőséget is adni az életnek, de több más kollégámnak is hasonló az érdeklődése az enyémhez." 
- Akkor lassan fejezzük be a beszélgetés intellektuális részét. Említette, hogy érdekli a festészet is. Beszéljen itt is a kedvencekről! 
- "Hát legyen. Ami a képzőművészetet illeti, a leginkább a konceptuális és a geometrikus festészet érdekel. Gyakran járok galériákba, kiállításokra, múzeumokba. A lényeg végül is, hogy értékes, szép festmények legyenek." 
- Ön szokott festeni? 
- "Nem, de elég sok képem van." 
- Ahogy Liedholm mesternek is, ha nem tévedek... 
- "Igen, de Liedholm azért más kategória." 
- S ami a zenét illeti? 
- "Koncertekre is szívesen járok, Beethovent különösen kedvelem. De érdekel az elektronikus zene is, Emerson az egyik kedvencem." 
A bajnokság végén a Roma a középmezőnyben foglal helyet. A szurkolók és a vezetőség is jobb helyezésben reménykedett, így nem meglepetés, hogy a szezon végén távozik a posztjáról a svéd vezetőedző Nils Liedholm. A csapat legeredményesebb játékosa a 7 gólos Musiello előtt Agostino Di Bartolomei 8 találattal. Nem akármilyen teljesítmény egy fiatal középpályástól.