asroma.hu

A rendes játékidő már letelt. Agostino Di Bartolomei magához veszi a labdát és a tizenegyespontra helyezi. Az Olimpiai stadionban néma csend van. Néhány pillanattal korábban Paulo Roberto Falcaót terítették le a büntetőterületen belül. Pieri játékvezető nem sokat habozott. A kapitány Garellával néz farkasszemet. A bajnokság második fordulója, AS Roma - Verona, a bemutatkozás a hazai publikum előtt. Nem volt egy látványos mérkőzés, meggyűlt a bajuk a farkasoknak a sárga-kékekkel. A gólnélküli döntetlent már-már mindenki elkönyvelte, amikor jön a büntető. Ezúttal Pruzzo hagyja a kapitánynak az ítélet végrehajtását. Agostino pedig nem kéreti magát, és magabiztosan lő a jobb sarokba. Ahogy ilyenkor mondani szokták: a kapus ugyan jó irányba vetődik, de nincs mit tennie. A kapus Tancredi meséli: "A tizenegyeseknél Di Bartolomei sohasem futott neki, csak odaállt a labda mögé, s vagy jobbra vagy balra lőtt, de sohasem laposan. Tőlünk kapusoktól gyakran kért tanácsokat: melyik büntetőt lehet a legkönnyebben kivédeni? Mi meg válaszoltunk, hogy a földtől 50 centiméterrel nem magasabbakat. Így aztán ő majdnem mindegyiket a kapufa alá bombázta."

Agostino első gólja az új idényben, a Roma második győzelme a Cagliariban elért 3-1-es siker után. A csapat három fronton harcol: bajnokság, Olasz Kupa, UEFA Kupa. Többen is érkeznek a nyáron a keret megerősítésére, köztük az osztrák Prohaska az Inter, a védő Maldera a Milan, a támadó Iorio a Bari csapataiból érkezik, a kőkemény hátvéd Vierchowod a Sampdoria gárdájától kölcsönbe. A Roma ráadásul egy világbajnokkal is gazdagodik, Bruno Conti, a spanyolországi VB egyik legjobbja ugyanis sikerre vezeti az olasz válogatottat 1982 nyarán. Agostino a mérkőzéseket csak televízióból figyeli, hiába követelik őt sokan rendszeresen a válogatottba. Gyermeke születése azonban kárpótolja őt. 
Egy másik nagy újdonság Di Bartolomei életében: az új posztja. A felkészülés során Liedholm mesternek új ötlete támad: a csapatkapitányt kipróbálja a söprögető poszton is. Az edző meséli: "Én a szavak helyett jobban szerettem a gyakorlatokat a pályán, s így mutattam meg, hogy mit és hogyan is kell tennünk. Nem volt könnyű meggyőzni őt, úgy gondolta, hogy nem képes nagy segítséget nyújtani a védelemben. De nagy vita azért nem volt, így kellett lennie, s a végén ő ezt elfogadta." Agostino nagyon ugyan nem repes az örömtől, de a csapattársakkal még tréfálkozik is a dologról: "Elég bátor ember a Barone, hogy a hátsó sorba tesz engem." A bátorságot Liedholm a tapasztalatból meríti: "Az ötlet onnan jött, hogy én magam is a játékos pályafutásom utolsó éveiben söprögetőt játszottam, s így meghosszabbították a labdarúgó éveimet. A legnagyobb előnyünk abból származott, ha Di Bartolomei volt a söprögető, hogy a pontos, hosszú indításaival bármelyik csapattársát játékba tudta hozni. Ezenkívül amikor előbbre lépett, csak az amúgy is remek középpályás sorunkat erősítette, ilyenkor eggyel többen voltunk a középpályán az ellenfeleknél és sokszor ez volt a döntő." Így aztán ha a szükség úgy hozza, Bruno Conti hátrább húzódik, Di Bartolomei előrébb és a 4-3-3-as felállás 3-5-2-re változik. A svéd edző meséli: "Ez egy igazi újítás volt az olasz labdarúgás számára. Azelőtt egy söprögető dolga csak a takarítás volt, elég volt elbikáznia a labdát a kapu elől a bajban. A mi felállásunkkal viszont a pálya részein emberelőnyt sikerült felépítenünk és nyertük a mérkőzéseket." Liedholm ötletét és újítását persze eleinte kétkedve fogadják az újságírók. A kritika hangjai különösen a harmadik forduló után erősödnek fel. A Roma a Sampdoria otthonába látogat. Az első játékrész 33. percében Vierchowod is előremerészkedik egy támadásnál, de a fővárosiak elveszítik a labdát és indul a hazaiak szélvészgyors kontratámadása. Ennek végén Mancini tör nagy sebességgel kapura, az utolsó ember Di Bartolomei csak követni tudja a fiatal játékost, aki megszerzi a Sampdoria győztes gólját. Az Il Messaggero munkatársa 6-os osztályzatot ad a találkozó után Agostinónak a következő megjegyzéssel: "Egy nagyszerű mérkőzés lett volna az övé, ha nincs az a hiba, ami hozzájárult a Sampdoria győzelméhez. Abban a helyzetben megérezte Vierchowod messzeségét." Az újságírók a találkozó után is vádolják a kapitányt a lassúsága miatt, de Liedholm megvédi a játékosát: "Az egyetlen hibánk miatt megbüntettek minket. De nem Agostino volt lassú, hanem Mancini volt túlságosan is gyors. A kapitány továbbra is a titkos fegyverünk marad, ha mérkőzéseket nyerünk, elsősorban neki és a remek indításainak, kiszámíthatatlan húzásinak köszönhetjük." 
Aztán a bajnokságban három győzelem következik, a vörös-sárgák hazai pályán verik meg az Ascolit és a Cesenát és Nápolyból is elhozzák mindkét bajnoki pontot. Ezzel a hatodik forduló után a Roma már két pont előnnyel áll a táblázat élén a Sampdoria, Torino, Verona hármas előtt. A farkasok menetelését a 7. játéknapon a Juventus állítja meg Torinóban, a szokásos "aprócska" játékvezetői közreműködéssel. Ezután aztán megint senki sem tudja megállítani az egy éves kihagyás után újra pályára lépő Ancelottival megerősödött Romát, akik az UEFA Kupában közben az angol Ipswich után a svéd Norkopping és a német 1.FC Köln csapatait is elbúcsúztatják. Az utolsó előtti fordulóban a Genoa látogat az olasz fővárosba. Már az első percben egy öngólnak köszönhetőn vezetést szerez a hazai csapat. Aztán a második félidő elején a vendégek kapujától mintegy 20 méterre szabadrúgáshoz jutnak a vörös-sárgák. Bruno Conti a mellette álló Agostino elé gurít, és a kapitány hatalmas erővel bombázza a labdát a jobb felső sarokba. 2-0-ra nyer a Roma és DiBa megszerzi második találatát is az idényben. A lefújás után a pályáról levonuló kapitányt sikerül megállítania a Rai riporterének, de a játékos mindössze annyit mond komoly arckifejezéssel: "Jó erőállapotban vagyunk, és jól vagyunk edzve." Ha a sportsajtónak a Roma csapatkapitányának nyilatkozataiból kellene megélnie, nem sok példányt tudnának eladni. Pont az ellenkezője a brazil Falcao, mindig vidám, mosolygós, aki bármikor kész a legkülönbözőbb tréfákra is. S habár a csapat motorjának mindketten fontos, nélkülözhetetlen részei, igazán sosem szívlelik egymást. A 15. forduló, vagyis az őszi szezon végén az AS Roma egy pont előnnyel vezeti a tabellát a 21 pontos Verona, a 19 pontos Inter és a 18 pontos Juventus előtt. 
A januári Giallorossi magazin munkatársa az idény felénél a csapatkapitánnyal is beszélget, aki többek között a következőket nyilatkozza: 
- Mindenki szerint Ago nagyszerű ember, de túlságosan is magába forduló. Kevés barátja van. 
- "Jobb szeretek olyan emberekkel együtt lenni, akik megértenek, és akikkel nyugodt órákat tudok eltölteni." 
-- A népszerűség zavarja? 
- "Nem, ha néha nem a legalkalmasabb pillanatban kapnak is el. De ez a munkám velejárója, így természetes, hogy elfogadom a dolgot." 
- Hogyan fogadta el a söprögető posztot? Már meggyőzte magát, hogy Liedholm jól döntött? 
- "Szép lassan hozzászoktam a dologhoz és sikerült megbarátkoznom az új helyemmel. Az összhang tökéletes Vierchowoddal és Nelával. Két ilyen kiváló védővel nem is nehéz igazán jól játszani." 
- Miért beszél mindig olyan keveset?. 
- "Mert egyetlen szóért már volt, hogy bajba kerültem. Némely emberekkel persze tudok beszélni, akik tudják is mérlegelni a szavaimat." 
- A pályán viszont mindig kiabál a társaival. Miért? 
- "A párbeszéd nagyon fontos a pályán. Segít a játékban és abban is, hogy ne lankadjon el a figyelmünk. Egy csapat, aki egyfolytában beszél, az egyfolytában együtt is él a játékkal." 
- Az édesapja sokat segített a pályafutásában. A legkisebb korosztálytól a felnőtt csapatig elkísérte Önt. 
- "S persze nem kevés pénzt is áldozott. Van benne jó adag szenvedély, amiből nekem is sikerült átadnia. Sokat köszönhetek neki, ahogyan sokat köszönhetek a feleségemnek, Marisának is, meg persze saját magamnak." 
- Az esküvőjük szinte titokban köttetett, de az évek alatt igazolta a szilárdságát. 
- "A feleségemet azért választottam, mert nagyon tetszett. Most meg fontosnak tartom, hogy megvédjem a családomat és annak békéjét. Ezt tettem eddig is és ezt fogom tenni a jövőben is." 
- A mostani a Roma éve. Legalábbis mindenki ezt állítja... 
- "Eddig a pillanatig valóban. De még túl sok mérkőzés van hátra. Mi mindenesetre egyelőre játszunk és szórakozunk is. De végig maximális odafigyeléssel és koncentrációval kell játszanunk, hogy elkerüljünk kellemetlen meglepetéseket." 
- Juventusos meglepetéseket? 
- "A Juventus nagyon erős csapat, tele sztárokkal. Csak, ha úgy játszunk mint eddig, akkor előzhetjük meg őket a végén is. Különben..." 
- A Roma lényegesen kevesebb gólt lő, mint ahány helyzetet kidolgoz. 
- "A játékunk nagyban függ Pruzzótól. Roberto nagyon jól játszik, mégha talán kevesebb gólt is lő. Persze ez a kevesebb is relatív, hiszen öt gól, azért nem olyan rossz, mint ahogy azt sokan szeretnék elhitetni." 
- Di Bartolomeit leszámítva ki a legjobb söprögető Olaszországban? 
- "Scirea." 
- Igaz, hogy a Romának kiszámíthatóbb a játéka, mint a Juvénak? 
- "Egyáltalán nem igaz, a mi játékunk a legszebb és leghajtósabb." 
- A Roma érettebb, mint két évvel ezelőtt? 
- "Mi játszuk a legjobb focit Olaszországban és ez segít minket abban is, hogy egyre erősebbek és jobbak legyünk. Határozottan érettebbek vagyunk most." 
- Ezidáig a mérlege kétszáz mérkőzés az A ligában és 40 gól. 
- Hát egy söprögető-középpályásnak nem is annyira negatív. Nem olyan rosszak a lövéseim..." 
A 20. fordulóban a Napoli ellen lép pályára hazai pályán a Roma. Persze zsúfolásig megtelik az Olimpico, lenyűgöző a hangulat. A szurkolók persze fél füllel a rádiót és a többi mérkőzés alakulását is hallgatják. Talán sosem voltak olyan fontosak a többi pályáról érkező eredmények, mint ebben a szezonban. Az első félidőben a vendégek szereznek vezetést, de Nela és Ancelotti góljaival még az első játékrészben fordít a fővárosi gárda. Fordulás után pedig Agostino nagy pillanatai következnek. Előbb 30 méteres óriási erejű, zsinóron húzott bombája akad meg a vendégek kapujának bal alsó sarkában, majd egy szabadrúgást követően újabb elemi erejű lövése köt ki a kapuban, ezúttal a jobb felső sarokban. A Roma 5-2-re nyeri a mérkőzést, és 5 pont előnnyel vezeti a tabellát a Verona, 6 ponttal pedig a Juventus-Inter páros előtt. Az vörös-sárgák öltözőjében egy nagy üveg pezsgő is előkerül, de Carlo Ancelotti elárulja az újságíróknak, hogy még nem a bajnoki címet ünneplik: "Nem, nem azért van itt, azaz volt csak itt a pezsgő, mert már megittuk. Agostino kétszázadik élvonalbeli mérkőzését ünnepeltük. A többi csapat még túl közel van ahhoz, hogy a bajnokságra igyunk." Természetesen a scudettóval kapcsolatban Di Bartolomei is visszafogott: "Nem emlékszem már, hogy melyik évben, de a Perugia ellen lőttem egyszer már két gólt egy mérkőzésen. A Napoli az elején megnehezítette a dolgunkat, de aztán egész magas szinten kezdtünk el játszani. Azonban tíz forduló még hátra van, és nekünk tovább kell dolgoznunk. Az első gólomat a feleségemnek ajánlom. Felnéztem, láttam a kaput, és megcéloztam a sarkot. Nagyon boldog vagyok az új posztomon nyújtott teljesítményem miatt, és emiatt külön köszönettel tartozom az edzőmnek és csapattársaimnak egyaránt." 
Márciusban jelenik meg a La Roma, az AS Roma hivatalos, havonta megjelenő magazinjának első száma. Az első évfolyamban külön rovat indul "Posta a kapitánynak" címmel. Ebben a szurkolók Agostinóval oszthatják meg gondolataikat, illetve kérdezhetnek a játékostól, aki az újság hasábjain válaszol a lelkes drukkereknek. Az első számban az egyik szurkoló többek között a következő kérdést teszi fel Di Bartolomeinek: a Roma csapatkapitánya vagy, de valóban annak is érzed magad? A válasz egyértelmű: "Hogy ennek a csapatnak a kapitányának érzem-e magamat? Hogy tudnám nem annak érezni? Rómában születtem, a városban nőttem fel, labdarúgóként a Roma csapatában nevelkedtem, sok éve ezt a mezt viselem, amely az egyetlen egy, amit szeretek. Ha nem érezném magamat valódi kapitánynak, visszautasítanám a karszalagot is." 
Március elején jön egy figyelmeztető vereség hazai pályán az UEFA kupában a Benfica ellen, az olaszok szépítő gólját Di Bartolomei szerzi. Bár sokan úgy vélik, hogy a Roma már lélekben a hétvégi, nagyon fontos, Juventus elleni bajnoki mérkőzésére készül. A zebrák ellen persze ismét félelmetes a hangulat, bevételi rekordot regisztrál a pénztáros. A Juventusnak nyerni kéne, ha reménykedni akar még a bajnoki címben. De Liedholm nagyszerűen összerakja a csapatot, a vendégek a térfélen is alig tudnak átmenni. A második félidőben Pruzzo lesérül, de a 63. percben megszerzi a vezetést a Roma Falcao fejesével. A Juve már 7 pontra van. A vége előtt pár perccel azonban megtörténik a legrosszabb. Előbb Platini szabadrúgásból egyenlít, majd egy lesállás után indult akció végén Brio fejel a hazai kapuba és a Juventus végül 2-1-re nyeri az összecsapást. A zebrák újra csak 3 pontra vannak... Sorsdöntő a következő forduló a Ferdetorony városában, Pisában. Liedholm mester emlékszik vissza: "Nagyon nehéz volt túllépni a csalódottságon és rájönni, hogy hogyan viselkedjünk, mit is tegyünk. Nyolcvan percen keresztül gyakorlatilag egykapuztunk, aztán volt a szabadrúgás a javunkra, amit a bíró ellenünk ítélt. Ezzel persze felborult a védelmünk és jött az egyenlítés, majd a győztes góljuk. Nehéz volt felrázni a srácokat egy olyan helyzetből, ami akkor úgy tűnt, hogy megismétlődhet, ott állunk a bajnoki cím küszöbén, de az utolsó pillanatokban mégis elbukjuk." Kedden az edzésen újra találkozik a csapat. Liedholm megfogadja, hogy egész héten nem beszél az újságíróknak, és nem nyilatkozik. "Úgy gondoltam, hogy ezzel valami belső reakciót tudok kihozni a fiúkból a Pisa elleni mérkőzés előtt." Majd Tancredi meséli: "Ahogy találkoztunk a pályánál, egyből hosszasan beszélgettünk Agostinóval és Falcaóval. Ők ketten voltak, akik egész héten űztek és hajtottak minket. Bizonyították, hogy képesek átadni egyéniségüket, akaratukat és erejüket az egész csapatnak. Ők akartak a leginkább és végig hajtottak minket is. Különösen a kedd és a szerda volt nehéz, nem volt könnyű odafigyeléssel készülni, amikor gondolatban még mindig az előző vasárnapi találkozón voltunk, ahol 5 perc leforgása alatt elvesztettünk egy már megnyertnek tűnt bajnoki címet." Tehát Pisa. Liedholm számtalanszor elmondja majd szinte minden későbbi nyilatkozatában, hogy a döntő fontosságú mérkőzés, ahol eldől a bajnokság sorsa. 1983. március 13. Jól indul a meccs, hiszen Falcao fejesből hamar megszerzi a vezetést a fővárosiaknak. Utána azonban a Pisa többször is veszélyeztet és közel áll az egyenlítéshez. Egy óra játék után aztán szabadrúgáshoz jut a Roma 22-23 méterre a hazai kaputól. A csapatkapitánynak ez pedig mindig gólhelyzetet jelent. Ezúttal is Conti pöcköli a labdát DiBa elé, és a kapitány nem kegyelmez, nagy erővel bombáz a bal sarokba. A Pisa ugyan később még szépít, de a Roma nyerni tud Pisában. 
A következő találkozón Liszabonban, a Benfica elleni visszavágón Liedholm lehetőséget ad azoknak is, akik addig kevesebbet szerepeltek az idényben. Agostino így kimarad a csapatból. Liedholm meséli: "Válaszút előtt álltam: bajnokság vagy UEFA Kupa kellett, és én az előbbit választottam. Ezért hagytam akkor Di Bartolomeit a kispadon. Azt akartam, hogy friss és kipihent legyen a bajnokságban. Nehéz lábai voltak, ezért hogy hasznos legyen a pályán, mindig jó kondícióban kellett lennie. Talán nem örült annak, hogy kimarad, de így is 1-1-t játszottunk, kapufát is lőttünk és két büntetőt nem adtak meg nekünk." A csapat tehát búcsúzik az európai kupaküzdelmektől, és minden erejével a bajnokságra koncentrálhat. 
A 26. fordulóban, a Catanzaro elleni mérkőzés előtt Dino Viola elnök úr is köszönti Di Bartolomeit és Pruzzót a 200. bajnoki mérkőzésük alkalmából. Pont ez a két játékos szerzi a csapat győztes gólját, a kapitány 25 méteres szabadrúgásból laposan lövi ki a jobb alsó sarkot. A 28. játéknapon az Avellino látogat Rómába. A kezdés előtt Agostinót kérdezi az esélyekről a Rai munkatársa, s arról, hogy a Romának mindenképpen gólt, gólokat kell lőnie. DiBa csak annyit felel: "El is jutunk majd az ellenfél kapujáig, ha kell az ókori római birodalom harci zászlóival..." Az első játékrészben Falcao megszerzi a vezetést, s a többi találkozó eredményei úgy alakulnak, hogy a vörös-sárgák néhány percre már bajnoknak érezhetik magukat. Közben a 65. percben Falcao gurít vissza a tizenhatosról egy labdát, s az érkező Di Bartolomei 20 méterről nagy erővel bombáz a jobb alsó sarokba, majd néhány lépés után térdre rogy, és az ég felé nézve magasba emelt karokkal várja a társak ölelését. A végén aztán a Juventus egyenlít az Inter ellen, így a Roma hiába nyer 2-0-ra, egy hétvégét még várni kell a pezsgőbontással. 
1983. május 8. 17 óra 43 perc. Története során második alkalommal hivatalosan is bajnok az AS Roma. Genovában a csapatkapitány beadása után Pruzzo szerez fejjel vezetés, majd egyenlítenek a hazaiak, de a döntetlen azt jelenti, matematikailag is eldőlt. Szurkolók ezrei rohannak a pályára valami emléket, relikviát szerezni, az öltözőben pedig elkezdődik az ünneplés. Néhány pillanatra egy riporternek sikerül a csapatkapitányt is elkapnia, s azt kérdezi tőle, melyik volt az a pillanat, amikor elhitte, hogy nyernek. "Hát ma, amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést. Az utóbbi három évben a Roma állt a legtöbbször a táblázat élén, három éve mi játsszuk a legszebb focit, nem lehet azt mondani, hogy ne érdemeltük volna meg ezt a sikert."

Az utolsó mérkőzésen már igazából nem is az eredmény és a játék a lényeg, persze a Roma így is 3-1-re veri a Torino csapatát. A stadionban és az Örök Városban azonban még hetekig ünneplik a bajnokcsapatot, az egész város fel van díszítve és lobogózva, karneválok és utcai felvonulások követik egymást. Ahogy a szurkolók egy transzparense mondja: "Meglio due scudetti da lupi che cento da Agnelli", azaz jobb két farkasként nyert bajnoki cím, mint száz Agnelliként, aki amúgy a Juventus elnöke és a neve nem mellékesen bárányokat jelent magyarul... 

Természetesen a napilapok, hetilapok, magazinok a Roma sikerével vannak tele, aminek szinte egész Olaszország örül, leszámítva persze a zebrák híveit. A világhíres rendező, Franco Zeffirelli, a Fiorentina lelkes szurkolója sem rejti véka alá az érzéseit: "Éljen a Roma, a Juventus legalább elkezd fizetni a számtalan csalásáért." A játékosokkal és vezetőkkel is szinte naponta jelennek meg az interjúk. Az egyik végén a bajnokcsapat kapitányától a következő idényről és a címvédésről érdeklődnek. "A legfontosabb, hogy a komolyság bajnoki címét megszerezzük, megtegyünk mindent a sikerért. Aztán a pályán majd meglátjuk, túl sok mindentől, túl sok tényezőtől függ. A Bajnokcsapatok Európa Kupájára gondolva azonban valami különös érzés kerít hatalmába."