Nyáron Sebastiano Nela érkezik a fővárosba a Genoa csapatából, mellette még Chierico és Marangon kerül a farkasokhoz. A Roma továbbra is szárnyal, már amennyire a játékvezetők és a sérülések hagyják, hogy szárnyaljon.
Október 22-én a Kupagyőztesek Európa Kupájának második körének első összecsapásán 2-0 kikapnak a farkasok a Porto otthonában. A második portugál gól után egy olasz újságíró hallja, ahogy Tancredi a következőket kiabálja: "Milyen f...sz csapatunk van? Meghaltunk vagy mi van? Köszönet érte Agostinónak. A mester mit csinál, miért nem viszi már le?" Az eset persze megjelenik a másnapi Il Messaggero hasábjain is, és egyből kitör a polémia. Valami megtörik a csapaton belüli harmóniában. 35 mérkőzés után az első vereség régi sebeket hoz felszínre, az öltözőn belüli klikkek rajzolódnak ki. A hazafelé úton a repülőn Tancredi előbb kijavítja a hallottakat, majd próbálja tagadni, de két római újságíró mindent hallott. Di Bartolomei még a szokásosnál is csendesebb és hallgatagabb. "Nem tudom, hogy miket fogtok írni, de ha valami ronda történet sül ki az egészből, magyarázatot fogok kérni az edzőtől és az elnöktől is. Elég volt ezekből a dolgokból, nem lehetek mindig én a kritika középpontjában." Agostino nem sokat alszik, hogy minél hamarabb elolvashassa a napilapokat. Hangulata szomorkás, a szavai viszont tüzesek: "Nem lepődtem meg egyes neveket olvasva. Már jó ideje furcsa dolgokat vettem észre, de a Roma érdekében inkább a hallgatást választottam. Azonban tudok olyan dolgokról, amiktől még az újságírókat is kiverné a víz. Tudom mindenkinek a vezeték és keresztnevet, akik az én fejemet akarják. Van köztük egy nagy név is." A legjobb választ persze a pályán adja a kapitány, a következő bajnoki mérkőzésen a Fiorentina ellen egy szabadrúgás után 28 méterről iszonyatos erővel bombáz a kapuba, s góljának is köszönhetően nyernek a fővárosiakn 2-0-ra. A mérkőzésen sérül le a fiatal Ancelotti, akinek egy évet kell kihagynia, míg újra pályára léphet. A hétközi kupameccs okozta feszültséget Liedholm próbálja orvosolni. A Paese Sera római napilapnak a következőket mondja: "Egyes játékosok jobban tennék, ha inkább csöndben maradnának és örülnének, hogy egyáltalán a Romában játszhatnak. Tudhatnák és meg is kéne érteniük, hogy egyes elszólások és nyilatkozatok csak beszennyezhetik az öltöző levegőjét, károsak lehetnek a csapatra és saját magukra nézve is. Ha a Roma jól szerepel, mindenki érdeme és mindenki jól jár. Ellenkező esetben viszont mindenki megfizet érte. Egy hajóban evezünk, ha nem egy irányba húzzuk a lapátokat, abból csak kárunk származhat." A Trigoriában tartott kisebb tárgyaláson Tancredi ül a vádlottak padján, de aztán fel is mentik őt. Viola elnök úgy tekint az esetre, mint egy a mérkőzés hevében történt meggondolatlan elszólás, ami igazából az egész csapatnak szólt. Ezzel az ügy hivatalosan le is van zárva. Marad a találgatás, kik lehetnek a csapaton belüli klikkekben, ki nem szimpatizál a kapitánnyal. Egyes újságírók szerint Tancredi a baráti kapcsolata, Falcao pedig taktikai okok miatt szívesebben látnák Agostino helyén Maggiorát a csapatban.
Ami egyébként a szabadrúgásokat illeti, a szurkolók minden alkalommal, hogy 30-35 méteren belül az ellenfél kapujától lehetőséghez jut a Roma, a csapatkapitányt követelik a labda mögé. Egy labdarúgásról szóló könyvben, amiben a szabadrúgásokat elemzik, többek között a következőket írják: "Di Bartolomei szabadrúgásai gyakorlatilag máglyára küldik a kapusokat, ha azok beleérnek. A lövései senkinek sem kegyelmeznek, valódi kárhozat." Szóval minden szabadrúgás előtt megszólal a Curva Sudban a kapitány tiszteletére költött nóta: "Ooooh Agostino, Ago Ago Ago Agostino goool". A szurkolók egy másik dalt is írtak neki: "O' Rey, O'Rey Di Bartolomei". S a Fiorentina elleni találata után is magasba emelt kezekkel szalad ki a szurkolókhoz, mielőtt a társai ölelését fogadná. A büntetőket azonban nem ő végzi már el, átengedi azokat a gólkirályi címre pályázó Roberto Pruzzónak, aki a tavalyi szezon után ismétel, és újra elhódítja a megtisztelő címet.
A bajnokságban aztán menetel Roma. A 7. fordulóban Torinóban a Juventust is sikerül két vállra fektetni, az Olasz Kupában az első mérkőzésen 4-1-re veri az Intert a Roma, s a 12. forduló után a fővárosi csapat áll a bajnoki táblázat élén. A Giallorossi munkatársa ellátogat a csapatkapitány otthonába, hogy egy riportot készítsen Agostinoval a magazin decemberi számában. Ebben többször megjegyzi, hogy milyen melegség és harmónia árad a család otthonából. Di Bartolomei a beszélgetés során természetesen a bajnokságról és a Juventusról is szót ejt: "Amikor neki kell menni a zebráknak, mert találtak egy játékvezetőt, amelyik segítette nekik, én vagyok az első, aki ezt megteszem. De ettől függetlenül el kell ismernem ennek az egyesületnek a teljességét és szervezettségét, ami egybe vág a magamban az Agnelli családról felállított képpel. A torinói közönség is megérdemli ezt a csapatot, sosem volt semmi erőszakos megnyilvánulásuk. Ha nem tetszik nekik az előadás, egyszerűen nem mennek ki a mérkőzésre. Igaza van azoknak, akik azt írják, hogy a Juve közönségét főleg dél-olaszok teszik ki. Ezek a déliek Torinóban megtalálták azt a hozzáértést, amire szükségük volt, hogy ők is nagynak, hozzáértőnek érezzék magukat. Torinót nem lehet Romához hasonlítani. Róma az egyház fővárosa, egy dicsőségekkel teli város, ahol szinte minden erre a dicsőségre emlékeztet. A sportban pedig nagyon szenvedélyes és meleg, mint a mi közönségünk is. Szerintem ez a Roma képes legyőzni a Juventust, mert van benne valami, ami többé teszi, még ha a Juventusnál talán kevesebb dolog is hiányzik. De ami a fantáziát, a költészetet illeti, mi nyerünk." Megkérdezik tőle, hogy a labdarúgástől belül is gazdagabbak lesznek-e: "Ezt nem tudom. Valószínűleg olyan emberek vagyunk, akiknek 35-36 éves koráig tart a fiatalságunk, mert azt kétségtelen, hogy rendszeres játék mellett az ember fiatal marad."
- Mindig fiatalok, és mindig infantilisek is?
- "Ami engem illet nem, hiszen van más érdeklődésem is."
- Például mi?
- "Öt évig tanultam latinul, szeretem Oraziuszt és Catulluszt."
- Mit jelent ez?
- "Azt jelenti, hogy tudom értékelni az élet igaz örömeit is."
- Furino, a Juve játékosa azt mondta, őrültség arra gondolni, hogy a labdarúgás csupa szórakozás. Szenvedés is kell hozzá, hogy egy bajnok sokáig az is maradjon. Ez hogy van összhangban azzal, amit te hangoztatsz, miszerint szerencsés vagy, amiért labdarúgó lehetsz és munka közben is szórakozol?
- "Szerintem a két dolog nem zárja ki egymást. Furinót különben is tisztelem, bár senki nem írt erről, de gyakorlatilag miatta veszítettük el tavaly a bajnoki címet."
- Valóban?
- "Igen, mert a torinói mindent eldöntő mérkőzésen a belépőivel és szövegelésével teljesen felidegesítette az összes játékosunkat. Egy idő után persze kiállították emiatt, de gyakorlatilag megnyerte a bajnokságot a Juventusnak. A munka persze valamilyen szinten mindig egyfajta szenvedés. De ebben a munkában találsz boldogságot, örömöt és szórakozol is közben. Én például örömmel edzem hétköznap, mert labdarúgó vagyok. A labdarúgás pedig nem unalmas, hiszen mindig lehet tanulni és fejlődni."
- Elég Falcao mellett játszani és hallgatni Liedholm mester tanácsait.
- "Így van."
- De Liedholm a Ballymena elleni kupameccsen kihagyott téged...
- "Persze, de közben megjegyezte, hogy a következőn majd újra pályára lépek. S ez így is lett volna, ha nem jön közbe egy sérülés."
- Biztos vagy benne?
- "Hiszek abban, amit mond nekem. Másrészről néhány éve köszönhetően nektek újságíróknak és az osztályzataitoknak stabilan a legjobb középpályások között szerepelek Tardellivel és Dossénával együtt."
Majd persze sok más mellett elkerülhetetlen, hogy egy gondolat erejéig visszatérjenek a Porto elleni mérkőzésen történtekre és annak visszhangjára: "Nem volt igazi veszekedés, mondjuk úgy, hogy valaki nem jól értelmezett dolgokat. Néha amúgy hasznos lehet egy vihar is. A nagy meleg után egy vihar felfrissítheti a környezetet és a gondolatokat is."
A bajnokságban aztán a 12. forduló után kezdődik a Roma mélyrepülése. A 4-1-es római győzelem után Milánóban botrányos játékvezetés mellett 3-0-ra kikap a visszavágón a csapat az Inter ellen az Olasz Kupában, így nem tudja újra megvédeni a serleget. Ancelotti nagyon hiányzik a csapatból, sérülés miatt Di Bartolomei és Falcao is több mérkőzést kénytelen kihagyni. A Fiorentina és Juventus meglépnek a mezőnytől. A végén aztán, ismét hathatós játékvezetői közbenjárás és botrányok után, a Juventus diadalmaskodik a Fiorentina előtt, a Roma a dobogó harmadik fokán zárja az idényt. Pruzzo második egymást követő második alkalommal nyeri meg a gólkirályi címet. A kapitány 22 bajnoki mérkőzésen három alkalommal talál be az ellenfelek hálójába. A szezon utolsó gólját is ő szerzi, ezúttal is szabadrúgásból, az Udinese ellen. Agostino góllal köszön el tehát az idénytől. Júniusban nagy öröm éri a kapitányt és családját, megszületik Gianluca Di Bartolomei, Marisa és Agostino fia. Újabb öröm egy amúgy is szép dolgokkal teli életben.
Következő: 1982/83 - BETELJESÜLT ÁLOM, SCUDETTO
Címkék: AS Roma, Agostino Di Bartolomei