asroma.hu

Az új tréner egyik első kérése, hogy a Genoa csapatában kölcsönben futballozó Bruno Contit vissza kell hozni a fővárosba. Rajta kívül az előző idényben még a harmadik ligában, Parmában vitézkedő, mindössze 20 esztendős Carlo Ancelotti érkezik, s egy-két rutinosabb játékos. Liedholm egyik nagy újítása: az emberfogásról átáll a zónavédekezésre, s az ötödik forduló után a kapus poszton is változtat, a hat éve a csapatot erősítő, a válogatottig is eljutó Paolo Conti helyett Franco Tancredinek szavaz bizalmat. A néhány éve a Roma kispadját koptató második számú ifjú portás így emlékezik vissza barátjára: "Már 1972-ben ismertem Agostinót, amikor a serdülő válogatottal európai hadszíntéren kellett helytállnunk. Én a saját városom csapatában, a Giulianovában játszottam, ő akkor már a Roma első csapatával készült. Már akkor egy érett fiú benyomását keltette, sokkal komolyabbnak és nagyobbnak tűnt a valós koránál. Amikor aztán a fővárosba igazoltam, ő az egyik alapembere lett a csapatnak s nagyot sokat segített a beilleszkedésben és egy olyan hatalmas város, mint Róma megismerésében. Segített lakást keresni, bemutatott embereknek, jó társaságok felé orientált. Nem tudom, hogy ezek a kapcsolatok a játékosok között a mai modern labdarúgásban is így vannak-e, ahol mindenen és mindenkin át lehet gázolni, de a mi időnkben szerencsére még így volt."

A bajnokságban kissé hullámzó a Roma teljesítménye. Hazai pályán vereség a Bologna ellen, sima, háromgólos kudarc Nápolyban, ugyanakkor győzelem Di Bartolomei duplájával a Fiorentina, s szintén Agostino találatával siker az Inter ellen is. Az őszi idény végén a vörös-sárgák a Torinóval holtversenyben a negyedik helyen állnak. A januári Giallorosi magazinban a híres sportkritikus és újságíró Ezio De Cesari már a jövő Romájával foglalkozik, s írása "Építsük a Romát Di bartolomei köré" címmel jelenik meg. Ebben többek között a következőket írja: "A Roma a minimális hasznot tudja csak húzni a legjobb játékosából, Di Bartolomeiből, aki köré lehetne és kellett volna építeni már két-három éve az egész csapatot. A hibáit ismerjük. Nem túlságosan temperamentumos, nem minden csapattársával jön ki, nem a legdinamikusabb, nem elég robbanékony, hogy az ellenfél tizenhatosán belül is veszélyt jelenthessen, nem sikerül egyből elnyernie mindenki szimpátiáját, hogy egy igazi vezér lehessen. Kompenzálásképpen Di Bartolomei távoli lövései életveszélyesek, remekül lát a pályán, játékintelligenciája sokkal magasabb a pályán lévő többi játékosénál, s ami nem mellékes, néhány éve már a leggólerősebb olasz középpályás. Akkor hát mi lett volna már évek óta a Roma feladata? Az, hogy olyan helyzetet teremtsen a játékosnak, amiben a kivételes képességeit a legjobban kamatoztathatja, a hiányosságai viszont a legkevésbé jönnek elő." Majd a hosszú cikk végén az utószóban az újságíró Agostinóhoz szól: "Fiatalember, miért nem próbálsz tenni valamit, hogy mindenkinek szimpatikusabb legyél? S nem játékról vagy a pályán látottakról beszélek." 
Az első tavaszi fordulóban, január 13-án, a Milan elleni hazai mérkőzés alakalmával nagy megtiszteltetés éri Di Bartolomeit, ugyanis hiányzik Santarini és Francesco Rocca is, így ezen a vasárnapon, majd hét évvel a bemutatkozás után, Agostino csapatkapitányi karszalaggal a karján fut ki a pályára.

Február végén aztán egy újabb sérülés, több mérkőzést ki is kell hagynia, s csak az utolsó két fordulóban lép újra pályára a még mindig nem teljesen felépült DiBa. A bajnokság végén végül a Roma a hetedik helyen végez, Di Bartolomei 23 találkozón ötször talál a kapuba. De egy héttel a bajnokság befejezése után jön a nagy nap, az Olasz Kupa döntője, ami egy mérkőzésen dől el, s ezt ráadásul Rómában, az Olimpiai stadionban rendezik. Agostino még mindig nem 100%-os, ezért csak a kispadon kezd, de a második félidőben Liedholm őt is pályára küldi. A rendes játékidőben nem esik gól, majd a hosszabbítás alatt sem találnak a kapuba a csapatok, bár Ancelotti és Di Bartolomei lövései után a kapufa kétszer is megmenti a vendégeket. Jöhet tehát a büntetőpárbaj, ahol egyértelműen Tancredi a főszereplő, aki kivédi a bikák szemét, így az AS Roma hódítja el a serleget, története során harmadszor. 
Közben az idény végén kirobban az olasz labdarúgás egyik újabb botránya, illegális fogadások, totóbotrány… a szereplők között olyan ismert játékosok, mint Lionello Manfredonia, Giordano Bruno, Enrico Albertosi vagy Paolo Rossi. Több hónapos eltiltások várnak az érintett labdarúgókra, s bár végül a Juventust felmentik, a Milant és a Laziót viszont kizárják az első osztályból. Újabb változás az idény végén, hogy az olasz szövetség hosszú évek után újra megnyitja a kapuját a külföldi játékosok előtt, s a következő szezontól minden csapat leigazolhat egy nem olasz labdarúgót is.