Anzalone elnök érzi, hogy valami nagy név kell a nem túlságosan elkényeztetett szurkolóknak. S a nagy név meg is érkezik, a nyár legnagyobb átigazolása, a nagy sztárcsapatok által is kiszemelt Roberto Pruzzo megérkezik Rómába. Az üzlet része viszont, hogy Bruno Conti egy évet kölcsönben tölt a Genoa csapatánál, ahonnan Pruzzo érkezik. Giagnoni mester panaszkodik is: "Vettünk egy nagyszerű csatárt, de odaadtuk azt, aki helyzetbe tudja őt hozni." Az új fiú az első Rómában töltött napjai alatt még csak keresi a lakását, addig is Di Bartolomei látja őt vendégül. Segít neki a beilleszkedésben, elmagyarázza a főváros előnyös és árnyoldalait.
Az idény nem túl jól indul, az első hat forduló után csak 3 pontot gyűjtenek a farkasok. Az edzőnek mennie kell, helyére a válogatott volt trénere, Ferruccio Valcareggi ül a kispadra. Közben Nápolyban, október 15-én Di Bartolomei a 100. mérkőzését játssza az AS Roma mezében. A találkozó után a játékos elkeseredetten nyilatkozik: "Úgy érzem, hogy már sokat adtam, a szurkolók mégsem szeretnek. Nehéz volt mindig a kapcsolatom a közönséggel. Azt mondják, hogy hideg vagyok. Pedig nekem nem úgy tűnik. Futok és izzadok, mint a többiek, de elkerülöm a látványos magyarázkodást, a felesleges szabálytalanságokat, a gladiátori viselkedést. Talán mind velejárói a közönség szórakoztatásának, de én elítélem ezeket a dolgokat. Ebben a bajnokságban játszottam már védekező középpályást, irányítót, csatárt, ahogy éppen a szükség kívánta. Úgy hiszem, az emberek mégsem szeretnek. Tudom, hogy nem vagyok egy kedvenc." A Giallorossi magazin vezércikkében az újság főszerkesztője, Gabriele Tramontano válaszol a játékosnak: "Nem igaz, kedves Agostino, hogy a Roma szurkolói, akik a legszenvedélyesebbek valamennyi közül, nincsenek melletted, és nem ismerik el egy olyan sok csapat által áhított játékos képességeit, mint amilyen Te vagy. Nemrég írtam Neked egy nyílt levelet. Amikor utána találkoztunk, ugyan mosollyal az arcodon, de szemrehányást tettél: "Azt hittem a testvérem vagy, de te is támadsz engem." Azt feleltem, hogy egy olyan bajnoknak, mint amilyen Di Bartolomei, a vezérnek kell lennie, a Roma központjának és lelkének. Néhány órával később Perugiában, aztán mindenki megcsodálhatta az igazi Di Bartolomeit. Aznap, Castagner (a Perugia edzője; F72) fiai ellen Di Bartolomei a mezőny legjobbja volt. Paolo Rossi és csapattársai ellen. Ez az igazi Di Bartolomei, akit annyira várnak a szurkolók. Mert kedves Agostino, a Roma, amelyet Anzalone elnök úr megálmodik, a te zseniális klasszisod köré kell, hogy felépüljön.
A szurkolók nem szeretnek Téged? Tréfálni akarsz? Ezer hozzánk beérkező levélből kilencszázban Rólad írnak. Mindegyik lelkes, éltető stílusban. Egy dolog biztos: a vörös-sárga szurkolók már a szívükbe zártak, mint ahogy a Milannál Riverát, a Bolognanál Bulgarellit vagy az Internél Sandro Mazzolát. S ez már egy hatalmas eredmény."
A 12. fordulóban a Juventus gárdája látogat az Olimpiai stadionba. A 37. percben Pruzzo szabadrúgása után De Nadai iramodik meg a zebrák kapuja felé, de Furino leteríti őt. Bergamo játékvezető azonban előnyszabályt ítél, s a labda Di Bartolomei elé kerül, aki szokásához híven óriási erővel bombáz az ellenfél kapujába, s ezzel a góllal fekteti két vállra a Roma a Juventust.
A második játékrészben Di Bartolomei és Virdis ütközik, a Roma játékosa fájdalmasan a földön marad. A partjelző, aki mindent látott, magához hívja a bírót. Esés közben Di Bartolomei belerúgott az ellenfelébe, aki cserébe lefejelte őt. Villan a piros lap, mindketten mehetnek az öltözőbe. Mindkettőjüket két mérkőzésre tiltják el.
Agostino erről a két mérkőzésről hiányzik csak az idény alatt, a többi 28 találkozón ötször talál a kapuba. Az utolsó előtti fordulóban, a Roma szinte már fél lábbal a B ligában várja az Atalanta legénységét, amely az utolsó előtti helyen áll a forduló előtt. A fővárosiak két ponttal gyűjtöttek többet, így egy esetleges vereség megpecsételhetné a sorsukat. Di Bartolomei szabadrúgása után megpattan a labda egy védőn, így egy öngóllal ugyan a vörös-sárgák szereznek vezetést, de fél órán belül fordítanak a bergamóiak. A B liga pokla mindennél közelebb került az AS Romához. De a 60. percben jön a megváltás: De Nadai beadására Roberto Pruzzo érkezik és megvan az oly fontos egyenlítés. 70 000 szurkoló tombol, síró emberek ölelgetik egymást. A lefújás után ezrek rohannak a pályára ünnepelni a bennmaradást. Di Bartolomei nem győz köszönetet mondani a találkozó után a szurkolóknak: "Csodálatos volt a közönség, mi viszont egyáltalán nem. Ezúttal is csalódást okoztunk nekik az idény alatt. Szeretnék valami nagyobb dologért is harcolni. Gondolom, hogy a szurkolók is így vannak ezzel. Meghatóak voltak a szurkolóink. Még ezt a döntetlent is hogy ünnepelték. Itt lenne már az ideje, hogy valami egész más élményeket szerezzünk nekik."
Hiába persze a bennmaradás, az idény újabb nagy csalódás az előzetes várakozáshoz képest. Májusban Gaetano Anzalone, aki végig ragaszkodott Agostinóhoz, elhagyja a Romát. A döntése bejelentése közben zokog, mint egy kisgyerek. Az egyik legfanatikusabb elnöke volt az AS Romának, a korosztályos csapatok, a fiatalítás és saját nevelésű játékosok nagy támogatója, a sportcentrum létrehozója Trigoriában. Nála lett a farkas feje a hivatalos, új címer, s anyagi lehetőségeihez képest mindent megtett a Romáért, de nem volt szerencséje. De mindenképpen érdeme, hogy ő rakta le egy nagy csapat alapjait. A helyére 1979. május 17-én Dino Viola ül az AS Roma elnöki székébe. Első lépésként az új tulajdonos egy régi jó ismerőst csábít vissza a csapat kispadjára, a Milan csapatával éppen bajnoki címet nyert svéd Nils Liedholmot. Megkezdődik egy új időszámítás.
Következő: 1979/80 - ELŐSZÖR CSAPATKAPITÁNY
Címkék: AS Roma, Agostino Di Bartolomei