asroma.hu

A nyáron a svéd mester tehát odébbáll és a sok lehetséges név közül végül Gustavo Giagnoni, a Bologna volt trénere érkezik a fővárosi csapat kispadjára. A játékosállományban nagy változás nincsen, a több poszton is használható De Nadai az egyedüli valamirevaló igazolás. A dolgok nem is mennek sokkal jobban, az idény végén a Roma a nyolcadik helyen végez 28 ponttal. A farkasok mindössze három ponttal gyűjtenek többet, mint a még kieső Genoa. A csapat házi gólkirálya ezúttal is Agostino Di Bartolomei, 10 találattal. 

A bajnoki táblázat és kiesés elleni harc szempontjából oly fontos utolsó három pontot a csapat pont két Di Bartolomei gólnak köszönheti. 1978. április 30-án az Olimpico gyepszőnyegén a Juventus vendégszerepel, akiknek egy pont is elég a 18. bajnoki címük megszerzéséhez. Bettega szerez vezetést a zebráknak a 18. percben, s az első félidőben 1-0-ra a vendégek vezetnek. Fordulás után azonban nagyot változik a játék képe. Az 55. percben Casaroli beadása után Scirea fején változtat irányt a labda, ami a tizenhatos előtt érkező Di Bartolomei elé pattan. A középpályás pedig kapásból hatalmas erővel a hálóba bombáz. Ezzel bajnok a Juventus, megmenekül a kieséstől a Roma. A találkozó után boldogan nyilatkozik az újságíróknak: "Tavaly nyolc gólig jutottam, s már azt is kiváló eredménynek gondoltam. Idén úgy tűnik, sikerült tovább javítanom, szóval elégedett lehetek. Ennek a Juve ellen lőtt gólnak duplán örülök, mert egy nehéz helyzetből húzott ki minket és garantálta a biztos bennmaradásunkat." 
Az utolsó fordulóban az Atalanta otthonába látogat a Roma, amelyik addig még nem nyert idegenben a bajnokság során. Di Bartolomei ezt a problémát is megoldja. A 75. percben a tizenhatos előterében jut szabadrúgáshoz a Roma, s Agostino iszonyatos erővel tüzel, a kapus csak beleérni tud a labda, de az így is a hálóba vágódik. Ezzel a találattal 1-0-ra nyer a Roma, a lapok pedig a bajnokságban 10 gólt szerző középpályást dicsérik. Ahogy a Corriere dello Sport írja, a világháború után mindössze kétszer fordult elő, hogy nem csatár poszton szereplő játékos ennél jobban teljesített, 1968/69-ben Bertini 11, míg 1973/74-ben Cuccureddu 12 gólig jutott. 
Az egész idény során többször követelik, különösen persze a római lapok a fiatal játékost a válogatottba. Enzo Bearzot szövetségi kapitány noteszában is fel van írva régóta a neve, mégsem hívja meg a fiút. Az idény végén így is felmerül a lehetősége, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Facchetti helyére bekerülhet az 1978-as világbajnokságra utazó olasz válogatott 22 fős keretébe. De ez csak egy álom marad. Az ő válogatottja az AS Roma. Pedig a korosztályos válogatott mezében 11 alkalommal is pályára lépett, s ezalatt kilencszer az ellenfelek kapujába is betalált. 
Közben újabb jeles esemény Di Bartolomei életében, 1978 elején ugyanis elveszi feleségül a bölcsészkaron végzett fiatal lányt, Marisát. Az esküvőt egy ideig titokban tartják a fiatalok, s csak a közeli családtagok és legjobb barátok tudnak a nagy eseményről. Majd Agostino mindent elmesél, s a Guerin Sportivo című sporthetilap munkatársának a házasság pozitív hatásairól is beszél: "Az esküvő óta többet nevetek. Előtte sosem tudtam nevetni, mindig inkább a magányt választottam. Ez persze furcsa egy olyan ember számára, mint én, aki olyan populáris részen nőttem fel, mint Tormarancio, ahol az együttlét és társasági élet sokat segít az embereknek a sok baj és nyomorúság elfeledésében. Nekem mindig kevés barátom volt. De most kicsit megváltoztam. Próbálok többet beszélni és megértetni magamat. Marisa ezt akarja. Pedig azért kezdett el érdeklődést mutatni irántam, mert látta, hogy inkább szeretek csöndben maradni és magamban tartani a dolgokat."

Ezt maga Marisa is megerősíti: "Azért is tetszett meg, mert úgy udvarolt, hogy közben nem mondott semmit. A világ tele van hazug, nagyot mondó emberekkel, színészekkel, ripacsokkal." Majd újra Agostino beszél: "Amikor három hónapja összeházasodtunk, nagyon kevesen voltunk, szinte csak a tanúk. Ezt így folytattuk egy ideig, még a Románál sem tudott róla senki. Aztán elhatároztam magam, azaz inkább Marisa győzött meg. Egyszer megjelentem az edzésen, az edzőhöz fordultam s azt mondtam: bemutatom önnek a feleségemet. Jöttek a csapattársak is és együtt koccintottunk. Nem tudtam tovább titokban tartani. Túl sok pletyka terjengett rólam, valaki még azzal is megvádolt, hogy édes életet élek, és naponta váltogatom a nőimet. A pályán szerintem, nem lehet rám panasz. Persze a közönség nem biztos, hogy megért. Én nem tudok színészkedni, feleslegesen üldözni egy ellenfelet, hőst játszani. Azt hiszik sokan, hogy akaratgyenge vagyok, hogy a mérkőzések közben szinte elalszom, hogy nem küzdök. Pedig csak mindenféle színészkedés és megjátszás nélkül adok ki mindent magamból. Szeretném, ha a Roma nagy csapat lenne. Az ifi szinten sokat nyertem már a csapattal, ki tudja mikor sikerül ez majd a felnőttekkel is. Különösen a közönség miatt."