A fiatal játékos tudja, hogy még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy a kedvelt posztján a legjobb legyen.

Amióta a játékos a Roma egyik alapemberévé nőtte ki magát, azóta számos emlékezetes gólt szerzett, és a válogatottban is bemutatkozott, majd az első gólját is megszerezte.

"Én minden nap csak arra gondolok, hogy keményen kell edzenem, élveznem kell a játékot, és azon vagyok, hogy a Roma szurkolói büszkék lehessenek, mert megérdemlik."- kezdte Zaniolo a DAZN-nek adott interjút.

"Sosem azt nézem, hogy mit értem el eddig, csak előre tekintek."

A képességeiről...

"Én mindig tisztában voltam azzal, hogy mire vagyok képes, de nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan meg tudom csinálni."

"Mindig élveztem azt, ha irányítóként játszottam, de a tulajdonságaim alapján a középpályán és a szélen is tudok játszani. Még mindig van mit fejlődnöm ahhoz, hogy a legjobb helyen a legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, hiszen még mindig fiatal vagyok. Van jó pár hibám, amin dolgoznom kell, mint például a gyengébbik lábam, vagy a döntéshozatal az utolsó passzoknál."

A küzdelmes fiatalkori időszakról...

"Sosem tekintettem magamra úgy, mint akiből sztár lesz, főleg nem az ifjúsági időszakban. Fizikálisan mindig elmaradottabb voltam a többiektől, és csak később tudtam felzárkózni, szóval amikor a Fiorentina azt mondta, hogy nem maradhatok tovább a klub játékosa, akkor nem is voltam annyira kedvetlen."

"A Virtus Entellához mentem, ahol több lehetőségem volt, és olyanok vettek körül, akik hittek bennem. Emlékszem, ültem a kávézóban az édesapámmal (korábbi profi futballista, Igor Zaniolo), és amiatt sírtam neki, mert úgy éreztem, hogy sportot kell váltanom, mert nem kapok elég lehetőséget."

"Édesapám azzal vígasztalt, ne sajnálkozzak, hanem adjak bele mindent, amit csak tudok, és így is tettem, azóta sem hagytam abba."

A Real Madrid elleni bemutatkozásáról...

"Aznap reggel tudtam meg, hogy kezdeni fogok. Hihetetlen volt, az egész napot azzal töltöttem, hogy a szobámban bámultam a mennyezetet. Úgy éreztem, mintha megbénultam volna. Egyszer voltam csak a Bernabeuban, egy stadiontúrán. Amikor a kijáróban vagy, még nem látszik a pálya, csak a fehér fal, amin olyan játékosok mezei vannak, mint Sergio Ramos, Gareth Bale és Luka Modric."

"Mindössze annyit tudsz olyankor tenni, hogy nyugodt maradsz, és arra gondolsz, hogy ha az edző téged választott, akkor annak oka volt, megérdemled, és hisz benned. Megpróbáltam a legjobb tudásomat nyújtani, és nem is sikerült annyira rosszul a bemutatkozásom."

Az első válogatottságról...

"A válogatott meghívó egy újabb meglepetés volt. Éppen pizzáztam a barátaimmal egyik este, amikor megláttam a nevemet a keretben, akkor egyből az ugrott be, hogy biztos valami hiba történt. Aztán mindenhol ugyanazt a hírt láttam, szóval úgy tűnt, hogy ez talán mégis igaz."

"Aztán fel is hívtak, és megerősítették a hírt, és hogy jelenjek meg két nap múlva az edzésen, ekkor elsírtam magam. Felhívtam a szüleimet, nekik is csak sírtam. A következő két napban nem tudtam aludni."

"Amikor elmentem az edzésre, olyan voltam, mint egy kisgyerek a piactéren, nem igazán fogtam fel, hogy mi történt velem idáig, de talán ez is lehet a titka a sikeremnek, hogy továbbra is mindent úgy csinálok, mint máskor normálisan, és megpróbálom élvezni a játékot."

A Sassuolo elleni első gólról...

"Már előtte 2-3 héttel is folyamatosan gólt akartam szerezni, és azt gondoltam, most nem hibázhatok. Láttam, hogy mindkettő védő bevetődik, és nem volt más lehetőségem, mint hogy átemelni a labdát. A legcsodálatosabb érzés volt, amit valaha éreztem. Nem is tudtam, hogyan ünnepeljek. Gondoltam arra, hogy leveszem a mezem, de eszembe jutott, hogy már volt egy sárgám."

"Az ember tisztán ösztönből cselekszik ilyenkor, mikor a kapussal van szemben, nincs idő gondolkodni. Előtte úgy voltam vele, hogy a csapattársaim mellett én csak egy kissrác vagyok, de ezután már egyike lettem nekik."

 

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Zaniolo, interjú