Szerda reggel az Il Tempoban jelent meg egy hosszabb interjú Gonzalo Villarral.

A spanyol játékos többek között beszélt a pályafutásáról, a céljairól, római időszakáról, és sok egyéb másról.

Milyen időszakot élsz most meg?

"Ami a személyes dolgaimat illeti, nagyon jót. Bizonyos mértékben számítottam rá ebben a szezonban, már a kezdetektől fogva a Roma kulcsjátékosává akartam válni, és miután sikerült ezt megtenni, ez nagyszerű számomra."

Mi a Roma célja?

"Jelenleg harmadikok vagyunk, de szeretnénk előrébb lépni. Kicsit előrébb tekintve szeretnénk elérni az év végi célunkat, ami az, hogy a Roma újra a Bajnokok Ligájában szerepeljen."

És az Európa Liga?

"A Sporting Braga személyében roppant erős ellenfelet kaptunk, ráadásul a portugál bajnokságot egyáltalán nem ismerjük. Nehéz meccsre számítok."

Miért nem képes a Roma megverni a top csapatokat?

"Minden meccs különbözik. Az egyiken van egy egyéni hiba, a másikon nem tudjuk értékesíteni a helyzeteinket, a következőn nem rúgunk eleget kapura. Nem kizárt, hogy a mentalitásnak is szerepe van ebben, mert ha meg akarunk verni egy top csapatot, akkor változtatnunk kell a mentalitásunkon. Szerintem apró dolgok hiányoznak csak. Nálunk hiányzik az a könyörtelen helyzetkihasználás, ami például a Juvénál megvolt ellenünk, mikor az első lehetőségüket kihasználták."

És mi történt a kupában a Spezia ellen?

"Rossz napot fogtunk ki. Talán még a derbi is a fejünkben volt. Ha tízszer lejátszanánk azt a meccset, akkor 9-szer nyernénk. Túl korán kaptuk a gólokat. Volt lehetőségünk gólokat szerezni, és mondjuk 3:2-re alakítani az eredményt, de olyanokat hagytunk ki, amiket máskor berúgunk. Aztán a hosszabbításban két játékosunkat is kiállították, onnantól pedig nagyon nehéz volt."

Mit tudsz mondani az 5 spanyol csapattársadról?

"Ez egy spanyolul beszélő kis család itt, ami magába foglalja Faziot és Pastorét is. Mi Mayorallal és Carles Perezzel még fiatalok vagyunk, de együtt egy család."

A gólszerzés egyelőre a hiányosságod?

"Igen, de ezen a poszton, nagyon mélyen szervezve a játékot nem sok lehetőségem adódik. Esetleg kitehetném a labdát Spinazzolának, és megpróbálhatnék befutni a 16-oson belülre, de akkor felnézek, és azt veszem észre, hogy Veretout már ott van. Na, ilyenkor meg is állok. Néha mondom neki a meccsek előtt, hogy csinálhatnánk ezt felváltva, de ő sosem csinálja."

"Való igaz, nagyon szeretek passzolni, ez a véremben van, és ha látok egy csapattársat, aki szabad, már adom is neki a labdát. Lehet néha lehetnék kicsit önzőbb."

Amellett, hogy jól játszol, még nagyon látványosan is teszed ezt a pályán. Miért?

"Nagyon szenvedélyes és kifejező vagyok a pályán. Ha nem tudok szerelni, akkor a csalódottságomat gesztikulálva fejezem ki. A kezemmel nagyon kifejező vagyok, ezt csinálom már gyerekkorom óta."

Hogyan kezdődött a kapcsolatod Tottival?

"Véletlenül találkoztam vele egy étteremben, amikor Rómába érkeztem. Néhány barátommal voltam, ő pedig a közelben ült egy asztalnál. Kérdeztem, hogy csinálhatunk-e egy közös fotót, és szerintem ő azt sem tudta, hogy én ki vagyok. Az utóbbi hónapokban egyértelműen megváltozott az életem."

Milyen értelemben?

"Rómában szeretnek az emberek. Ezt érzem, mert folyamatosan megállítanak a közös fotók miatt, miközben nagyon szép dolgokat mondanak nekem. Ehhez hasonló nincs Spanyolországban, ahol egy város annyira kötődik a csapatához, még Madridban sem. Ha a Roma játékosa vagy, szinte már egy legenda vagy."

Nem zavar ez a nyomás?

"Nem. Sosem utasítottam vissza senkit egy fotó miatt, mert azt kényelmetlennek éreztem volna. Én is szurkoló vagyok, bár sokszor szeretném, ha kevésbé ismernének fel, amikor a barátaimmal kimegyek az utcára. Szeretek normális életet élni, mint a saját korosztályom."

Hol látod magad 5 év múlva?

"Remélem, hogy a Roma egyik kulcsjátékosa leszek, ahol a Roma minden évben a bajnoki címért fog küzdeni, valamint a BL-ben szerepel."

Szóval a Romában képzeled el a jövődet?

"Szeretnék itt fejlődni. Szerintem van itt pár olyan fiatal játékos, aki a jövő csapatának alapját képezheti majd, és amelyik csapat trófeákat nyer majd. Gondolok itt Pellegrinire, Zaniolora, Ibanezre és Mancinire."

És Paulo Fonsecával?

"Igen, vele. Nem is kérhettem volna tőle többet, teljesen felépítette az önbizalmamat."

A válogatott?

"Hatalmas álmom válna valóra, ha meghívnának az U-21-es válogatottba újra, aztán persze majd a felnőttbe is."

Mikor szembesültél azzal, hogy a karriered fordulóponthoz érkezett?

"2020 január végén érkeztem, aztán jöttek a lezárások, szóval nagyon nehéz volt a családom nélkül, szinte 2 hónapig egyedül voltam. Amikor a bajnokság újrakezdődött, keveset játszottam, szinte csak a meccsek utolsó 7-8 percében kaptam lehetőséget. Aztán eljött az én időm, én pedig éltem a lehetőséggel."

"A kezdetekben csak az Európa Ligában játszottam, de persze én a bajnokságban is akartam. Aztán a Parma ellen jól játszottam, és szerintem az edző onnantól kezdett velem komolyabban számolni."

Hogy megy az egyetem?

"A tanulás sokat segít mentálisan. Az edzések után elég sok időm van, a szüleim pedig mindig arra ösztönöznek, hogy tanuljak, és ne csak a futballon járjon az eszem. Nélkülük sosem csináltam volna ezt."

"Őszintén, néha azért elég nehéz a tanulásra összpontosítani, amikor PlayStation-nel is lehetne játszani, és néha ez elő is fordult velem. Az első szemeszterben mind a 6 vizsgám jól sikerült, a többi már nem annyira. Meglátjuk a többi hogy sikerül majd."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Villar, interjú