A Roma néhány játékosa elég jó szezont produkált, köztük a középpálya motorja, Kevin Strootman is.

A sérülésekkel teli hosszú időszaknak már nyoma sincs a középpályás játékában, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az elmúlt szezon 54 mérkőzéséből 45-ön lépett pályára - miközben folyamatosan visszatért régi, remek formájához és segítette hozzá a Romát a második hely megszerzéséhez.

A remek forma meghozta gyümölcsét, hiszen a szezon befejeztével a klub 2022-ig szóló új szerződést kötött a játékossal. Mielőtt elment volna a jól megérdemelt nyári szabadságára, Kevin az elmúlt szezonjáról mesélt a klub hivatalos honlapjának.

Kezdjük az elején, a szezon kezdetekor. 3 kiemelkedő momentum is volt akkor: hosszú idő után megszerezted első gólodat a Cagliari ellen, a Roma az eső miatti 1 órás megszakítással folytatott mérkőzést nyert meg a Sampdoria ellen... és természetesen még ezek előtt, kiesett a csapat a Bajnokok Ligájából a Portóval szemben. Melyiket emelnéd ki a három közül?

"A három közül melyiket? Szerintem a legfontosabb a Porto elleni vereség volt. Az hatalmas csalódás volt mindannyiunk számára. Az egész csapat keményen dolgozott az egész évben - igaz én akkor még nem játszottam túl sokat - de a csapat keményen megdolgozott a harmadik helyért. Másodikok szerettünk volna lenni, de végül a Napoli lett az, de mi is szép tavaszt produkáltunk és végül sikerült elérni a BL selejtezőt érő harmadik helyet. Aztán az egészet úgy eldobni, 3 piros lappal két meccsen..."

"Portóban az első félidőben 2, vagy 3 góllal is vezetnünk kellett volna már, de végül csak 1:0 volt és mínusz egy ember. Hatalmas csalódás volt. Teljesen felesleges volt és végül nagyon sokat számított az a pillanat. Ami pedig a másik két említett meccset illeti, a Samp ellen nyertünk, a Cagliari ellen pedig gólt szereztem. De a legnagyobb csalódás sőt, talán az egész szezon legnagyobb csalódása a Porto elleni volt."

Úgy érzed, ha nem az lett volna az első tétmeccs... Mert én úgy érzem, hogy 10 meccs után a csapat elkapta a ritmust, ami az első pár meccsen még nem volt meg.

"Igen, de a Portónak ugyanez volt, ők is elmondhatják ugyanezt."

"Viszont ahogy kezdtük kint a meccset és ahogy játszottunk az első félidőben, úgy bizonyítottuk, hogy remek csapat vagyunk. Aztán utána, a piros lapot követően minden nagyon nehéz lett. Azért is, mert a Porto is nagyon jó csapat, akik jó játékkal kihasználták a kínálkozó alkalmat."

A visszavágó után mi volt a reakció az öltözőben? Mit mondott az edző és mit a játékosok? Te csak annyit mondtál, hogy: 'Oké, hatalmas csalódás, de menni kell tovább'.

"Igen, mert már semmit nem tudtunk megváltoztatni. Még ott volt az Európa Liga, ami szintén egy nagy kupasorozat. Az is egy trófea, amit meglehet nyerni. Persze az csalódás, hogy nem szerepelhetsz a Bajnokok Ligájában, ami anyagilag is hatalmas veszteség, de ettől még folytatni kell. Ha nyersz, akkor már a következő kihívásra kell figyelned és ugyanez van vereség esetén is. Nem lehetsz boldog, vagy szomorú, koncentráltnak kell lenned és ez az, amit az edző és a játékosok is hangsúlyoztak akkor."

Aztán ezt követően jött a Cagliari elleni meccs - ami szintén csalódás volt, nem nyertetek, igaz neked hosszú idő után újra sikerült gólt szerezned.

"Igen, de egy döntetlen szintén csalódás. Utána ugyanaz az érzés van, mint vereség után. A gólomnál persze még minden csodálatos volt, hiszen azzal vezettünk 2:0-ra, de aztán leadtuk az előnyt... ami nem volt valami jó tőlünk."

Aztán jött a Sampdoria elleni meccs, ahol a meccs vagy 1 órát állt a heves esőzés miatt. Az volt pályafutásod egyik legfurcsább meccse?

"Igen, az volt az egyik legkülönösebb. Hatalmas különbség volt a két félidő között a játékunkat illetően, a félidőben pedig ott volt a bizonytalanság, hogy mi lesz: kimegyünk a pályára játszani, vagy befejezzük a meccset? Az öltözőben nagyon furcsa volt ezt megélni."

"Az első félidő elején megszereztük a vezetést, majd a félidőre már 2:1-es hátrányban voltunk. Aztán a második félidőben nagyon jól játszottunk, legalább 8-10 gólszerzési lehetőségünk volt, aztán jött a büntető 2:2-nél az utolsó percben. És amikor Totti állt a labda mögé, én már tudtam, hogy berúgja."

Igen? Ő azt mondta utána, hogy talán az volt az első olyan tizenegyese, ahol ideges volt előtte...

"Igen, de mi már akkor is tudtuk, hogy belövi. Efelől nem volt kétség."

A szezon első felében szinte minden meccsen pályára léptél. Milyen formában érezted magad akkoriban? Olyan 70% körül, vagy...

"Nem, ezt százalékben nem lehet meghatározni. A szezont elég jól kezdtem, voltak jó meccseim. Aztán jött egy nehezebb időszak, amikor nem játszottam valami jól, egyszerűen nem ütöttem meg az elvárt szintet. Fizikálisan jó formában voltam, de meccseket játszani teljesen más dolog. Amikor 2 évig nem lépsz pályára, akkor sok-sok meccsre van szükséged ahhoz, hogy visszanyerd a régi formádat."

"Nem elég edzeni, meg kell találnod újra önmagad, mert előfordulhat, hogy a játékstílusod is változik picit a sérülést követően, ami igen nagy hatással van az emberre. A tested már teljesen másként reagál dolgokra. Viszont igen, nekem akkor még meg kellett találnom a régi formám, ehhez időre volt szükség."

Rendben, szóval pár héttel később jött az Inter elleni hazai győzelem. Talán a szezon első nagy sikere, amit rögtön egy Napoli elleni idegenbeli győzelem követett. Úgy tűnt, hogy a csapat és te is elkaptad a fonalat.

"Igen, természetesen, de én tényleg úgy gondolom, hogy az egész még az ezt megelőző szezonban kezdődött. Mert nagyon jó sorozatot produkálva remek eredményeket, köztük nagyokat is, értünk el. A Cagliari elleni meccset követően megbeszéltük egymással, hogy többet ilyen nem fordulhat elő. Így nem lehet döntetlent játszani, hogy vezetünk 2:0-ra. Az ilyen meccseket meg kell nyernünk. Ez pedig hozott egy kis változást."

"Szóval az egész még múlt szezonban kezdődött és mindannyian azt akartuk folytatni idén is sőt, még tovább fejlődni. És persze ha megversz két olyan csapatot, mint az Inter és a Napoli, akkor az jó érzéssel tölt el és érzed, hogy fejlődsz. El kell érned a céljaidat, ez számít."

Az elmúlt szezonban a támadó szekció kicsit másképpen állt fel, Perotti például sokkal több lehetőséget kapott. Aztán idén Dzeko visszatért, ehhez mennyire kellett alkalmazkodnia a csapatnak?

"Dzeko tavaly is játszott még akkor is, ha nem szerzett annyi gólt és emiatt az edző többször a kispadra ültette. Perotti remekül teljesített és mellett El Shaarawy, valamint Radja is sok gólt szerzett. Viszont idén kicsit megváltozott a rendszer, sokszor meccsről-meccsre és volt, hogy 5 védővel, volt hogy 4 védővel játszottunk. Viszont ami a meccsekhez történő hozzáállást illeti, abban a mentális felfogás játszott hatalmas szerepet. Na ez volt az, ami viszont tényleg idén kezdődött."

A Napoli elleni meccs igazi teszt volt, egy igazi csata teljesen ellenséges közeg előtt. Azt gondolod, hogy az sokkal inkább a tavalyi hangulat folytatása volt, mintsem egy fordulópont, valami újnak a kezdete?

"Amikor bizonyos csapatokkal játszol, akkor sokszor tudod előre, hogy nagyon nehéz lesz. Amikor sorozatban 5 meccset megnyersz, akkor azzal szerzel némi önbizalmat természetesen. Mi tudtuk, hogy nehéz meccs vár ránk, de ha megvan az önbizalmad és nyugodt maradsz, valamint a tudásodnak megfelelő szinten teljesítesz, akkor tudtuk, hogy legyőzhetjük őket. Nagyon erős csapat a Napoli, de nekünk nem szabad senkitől sem félni."

Az ezt követő újabb komoly teszt a Lazio elleni városi derbi volt. Az ember csak találgat, de talán az a gól volt a szezon legnagyobb pillanata ami a szezonodat illeti...

"Igen, az tényleg remek volt. Talán valahol olvastam, hogy több, mint 900 nap telt el azóta, hogy utoljára gólt szereztem a Stadio Olimpicóban, szóval különösen örültem neki."

"A szurkolók nagy része nem jött ki a meccsre, így a kanyar üres volt, viszont a többi rész megtelt és nagyon jó érzés volt velük együtt ünnepelni."

Amikor az ember remek derbi gólokat néz, sokszor látni játékosokat, hogy átugorva a hirdető táblákat kifutnak a szurkolókhoz ünnepelni. Amikor te is megszerezted a gólt, akkor eszedbe jutott, hogy na, most akkor kifutok a kanyarhoz ünnepelni, vagy egyszerűen csak vonzott az a közeg?

"Óó, ember, nem is tudtam, hogy mit csinálok akkor. Nem tudtam ellenállni. Nem rúgok túl sok gólt, szóval nem is tudok így gondolkodni, hogy 'na, ha sikerül, akkor majd ezt fogom tenni'... De mivel a meccs nagyon kiegyenlített és szoros volt, az a gól sokat jelentett. Kicsit jobbak voltunk, bár nem játszottunk igazán jól és nem voltak igazi helyzeteink sem. Aztán a semmiből gólt szerezni, na az csodálatos érzés."

Aztán rá egy héttel jött a Milan elleni győzelem egy igen nehéz meccsen, ahol Wojciech Szczesny tizenegyest fogott.

"Igen, még az első félidőben, aztán Radja gólt szerzett. Amikor a csapat magabiztos, van önbizalma, és amikor tudod, hogy egyszerűen nem kapsz gólt, akkor csak megfordul a fejedben, hogy 'oké, valaki biztosan gólt fog szerezni, mert tele vagyunk olyan játékossal, aki képes gólt szerezni.' Erre a magabiztosságra van szükség a nagy meccseken. Nem szabad pánikolni 60-70 perc után sem, ha 0:0 az állás, játszani kell a játékodat és bízni abban, hogy a csatárok betalálnak."

Az volt Szczesny egyik legnagyobb pillanata a szezonban...

"Igen, nyilvánvaló, hogy hatalmas elismerés illeti érte. Amikor megfogsz egy büntetőt és a csapat 1:0-ra nyer, az egy kapus számára csodálatos dolog. De neki az egész szezon nagyon szépre sikeredett. Viszont Alisson is megérdemel minden elismerést, mindketten remek kapusok és az Európa Ligában remek munkát végzett. És mivel mindketten nagyon jók, ezért egymást ösztönzik a jobbnál jobb teljesítményre. Az én szememben mindketten világklasszisok és mindkettőnek jó szezonja volt."

Aztán jött a Juventus elleni meccs. Mit gondolsz arról a meccsről? A csapatban kicsit változtatni kellett, mert Salah még sérült volt és mások nem voltak 100%-os állapotban...

"Azon a meccsen igaz nem játszottunk rosszul, de a Juve kihasználta az egyetlen lehetőségét és abból gólt szereztek. Ők ezt tudják. Nekünk voltak lehetőségeink, szögletekből kialakulhattak volna veszélyes helyzetek, de a Juventus egy nagyon erős csapat. Nem volt valami jó meccs és hatalmas volt a feszültség a pályán."

"Ha egy kicsit szerencsésebbek vagyunk, akkor akár 1:1 is lehetett volna és az megváltoztatta volna a bajnokságot, de az igazán csalódáskeltő volt, hogy úgy kaptunk ki 1:0-ra, hogy ezen kívül nem is volt helyzetük."

Áttérve 2017-re, a csapat túljutott az Európa Liga csoportküzdelmein és Spanyolországban a Villarreal következett. Az volt a szezon egyik legjobb teljesítménye a csapat részéről?

"Nem tudom, ti tudjátok. Habár 4:0-ra nyertünk, de nem voltunk sokkal jobbak, mint ők, csak jó időszakokban szereztük a gólokat. A Villarreal is nagyon jó csapat és nem volt könnyű ellenük játszani. Edinnek ráadásul remek meccse volt: mesterhármast szerzett és ezen kívül még volt legalább 4 helyzete. Csapatként jól teljesítettünk, mert a csatársoruk nagyon erős, de mi mégsem kaptunk gólt, ami egy kupameccsen nagyon fontos. Jól játszottunk, de a végeredmény talán egy kicsit túlzó."

Edin egyik góljánál szépen becsapta a védőt és bevágta a rövidbe. Emlékszem, hogy Pinzolóban nagyon sokat gyakorolta ezt. Elmondható, hogy a szezonja a kemény munka eredménye?

"Edin már tavaly is tudta, hogy fontos láncszeme a csapatnak, de szerintem azt is tudta, hogy ennél ő sokkal többre képes. Mindig igazi profiként viselkedett, ott volt mindig az edzőteremben és csinálta a gyakorlatokat, hogy fejlessze magát. Az edzések után ottmaradt az edzőkkel és gyakorolt, kapura lődözött 5-10 méterről. Mi pedig csak néztük és mondtuk neki: 'ez könnyű, ezt már eddig is tudtad!' De ő csak fejlődni akart, még precízebb szeretett volna lenni. Aztán a meccseken jöttek is a gólok."

"Ebben az évben már láthatták, hogy mennyire fontos láncszeme a csapatnak és milyen sokat számítanak a góljai. Amikor egy csapat elleni nem játszottunk jól, akkor a hirtelen jött gólja nagyon sokat segített nekünk."

Aztán az idei szezon nem a szerencse, hanem a kemény munka eredménye...

"Igen, és talán tavaly az is gond volt, hogy túl sokat akart, nagyon szeretett volna segíteni a csapatnak. Ismeritek, ott van mindenhol, akár 50 métert is visszafut védekezni, küzdeni és mindent megtenni a csapatért. Aztán megy előre és megpróbál gólt szerezni. Talán nagyon akart, viszont végre idén megtalálta a megfelelő egyensúlyt."

Azon a meccsen Dzekon kívül Emerson Palmieri szerzett még gólt. Meglepett téged, hogy milyen szezont produkált? Talán ő a szezon egyik nagy meglepetése...

"Talán azoknak, akik nem látták belülről, de nekünk nem volt meglepetés. Már tavaly a tréningeken is hihetetlen volt. Olyan dolgokat tud a labdával, amit sokan nem, brutális ahogy cselez, ahogy kontrollálja a labdát. Ő egy olyan csatár, aki védekezni is tud. A múlt szezonban alig játszott, így nem tudta megmutatni mit tud, aztán idén megváltozott, mert tavaly kicsit ideges volt még, most viszont mentálisan sokat változott és a pályán nagyon jól játszott."

"Pedig nem kezdődött valami jól a szezon számára, mert a Porto ellen kiállították. Ezt követően nagyon sok kritika érte, de ő csak folytatta a munkát. Nagyszerű srác és mi tudjuk, hogy milyen jó játékos, ezért nagyon örültünk annak, hogy ezt a pályán is megmutatta. A védekezésben nagyon fontos számunkra, de emellett a támadásokat is nagyon jól tudja segíteni. A Villarreal elleni gólja pedig hatalmas önbizalmat adott neki."

Akartam is mondani, hogy a Porto elleni meccs után nem lehetett valami könnyű neki. Az egy hatalmas gödör lehet egy játékos számára, főleg egy olyan fiatalnak, aki bizonyítani akar. Valaki beszélt vele, vagy egymaga jutott túl a dolgon?

"Nos, mindkettő egy kicsit. Mert az edzők és a technikai stáb kiállt mellette, megvédte őt az újságírókkal és a kritikusokkal szemben. Ez pedig nagyon fontos. Persze az edzők kritizálnak minket az öltözőben és tőle is megkérdezték: 'Miért csináltad?' De aztán a sajtóval szemben megvédték. Ezzel lehet levenni a terhet egy játékos válláról. Csapatként kell viselkednünk."

"Az öltözőben az edző bárkit kicsinálhat, de tisztában vagy azzal, hogy a sajtó és a média képviselői előtt nem fogja megtenni ezt. Ez pedig a fiatalok számára nagyon fontos."

Aztán jött a Lyon. Dzeko a Facebook Live-on azt nyilatkozta egy interjúban, hogy annak a meccsnek a második 45 perce az, amit ha lehetne, akkor újrajátszana. Egyetértesz ezzel?

"Nagyon sokszor megnéztük videón a második félidőt, analizáltuk, és szinte hihetetlen, ahogy alakult. Ráadásul az első félidőben jól játszottunk, akár 2 góllal is vezethettünk volna, de így is 2:1 volt, pedig vezettek 1:0-ra. Ez az eredmény tökéletes volt egy idegenbeli meccsen, főleg egy olasz csapatnak, amelyiktől azt várod, hogy jól tud védekezni. A csapat azt érezte, hogy ezt a meccset megnyerjük, még 2:2 után is, aztán talán túl sok energiát fordítottunk arra, hogy kiegyenlítsünk, ehelyett jött a negyedik..."

"Tőlünk, mint a Roma profi játékosaitól ez az eredmény elfogadhatatlan volt. Egy olyan első félidő után így kiengedni az egészet a kezedből. Túl nagy volt a különbség a két félidő között. Persze a Lyon is jó csapat, de akkoris. Egyetértek Edinnel, én is szeretném újrajátszani."

A visszavágó, és a Lazio elleni visszavágónál is, milyen érzés volt a meccs előtt, hogy ekkora hátrányt kell ledolgozni? Gondoltatok arra, hogy megfordítható?

"A Lyon elleni meccs előtt tudtuk, hogy képesek vagyunk rá. Tudtuk, hogy kaphatunk gólt, de még úgy is képesek leszünk továbbjutni. A Lazio esetében viszont, mivel ott 2:0 volt az eredménye az első meccsnek, az már nehezebb volt. Persze az edző kérte, hogy ne kapjunk gólt és mi még a 70. perc után is képesek vagyunk betalálni, viszont a pályán már csak az jár a fejedben, hogy 'gólt kell szereznünk, gólt kell mielőbb szereznünk'... és rengeteg szabad terület maradt. Aztán a korai Lazio gól után már tudtuk, hogy ez szinte lehetetlen küldetés."

"A Lazio ellen kikapni az elődöntőben Roma játékosként nem valami csodás érzés. Ott vagy a pályán, van még hátra 30 perc és tudod, hogy már nem fog sikerülni, na az életed leghosszabb 30 perce. Ez az az érzés, amit többet nem akarsz megtapasztalni."

Elgondolkodtál már azon, hogy ezek a meccsek, különösen az első találkozók mennyire közel voltak egymáshoz?

"Nem, de az első meccsen, ha megnézed tévében, akkor az első 20 percben láthatod, hogy 2-3 gólt is szerezhettünk volna. És ha sikerült volna... persze a meccs után már könnyű ezt mondani, de teljesen más lett volna a helyzet. Ehelyett ők szereztek korai gólt és onnantól játszhatták a kontráikat, ami nekünk nagyon megnehezítette a dolgunkat. Az első 20 percben minden második labdát szereztük vissza, 80-20 volt a labdabirtoklási arány és teljesen magabiztosak voltunk. Aztán mégsem sikerült semmi, nem tudtuk megfordítani az eredményt."

Más lett volna, ha nincsenek a meccsek annyira közel egymáshoz?

"Igen, volt benne szerepe, de ilyen a sorsolás. Ezt nem lehet kifogásként használni, hiszen mindannyian jó formában voltunk. Persze a sok meccs sok energiát is emésztett fel, de profik vagyunk, akik hozzászoktak az ilyen meccsek megnyeréséhez. Ha csak egy kicsit is jobbak lettünk volna, akkor biztos vagyok benne, hogy megnyertük volna a párharcot."

Aztán ott a bajnokság. Akkor jött az Inter elleni idegenbeli győzelem, amivel kezdetét vette egy fantasztikus, 7 meccsből álló idegenbeli győzelmi sorozat, ami rekord a klub történelmében, valamint Radja zseniális játéka.

"Neki voltak más remek meccsei is, de amikor a San Siroban két ilyen gólt szerzel, az nem semmi. Azon a meccsen fantasztikusak voltunk mint csapat, Radja pedig ott volt mindenhol és nagyon jól játszott. Ő nagyon fontos a csapat számára. A félidőben interjút kellett adnom a TV-nek és a srác megkérdezte tőlem, 'Radja remek gólt szerzett...' Én pedig azt válaszoltam, hogy remélem a második félidőben szerez még egy fantasztikus gólt. És megtette! Ez a tudás, ezt láthatjuk edzésen és aztán a meccseken is."

"Ebben a szezonban rekord számú gólt szerzett és szerintem még ennél is többre képes. De igen, az a meccs az egyik legjobb volt és ha minden meccsen így tudna játszani és ilyen eredményes tudna lenni, na az lenne a nagyszerű."

Ráadásul akkor még az Inter is nagyon közel volt hozzátok, a sajtó folyton azt feszegette, hogy akár még az első három helyre is odaérhetnek...

"De abban az időszakban volt a remek győzelmi sorozatunk és a csapat is remekül játszott. Olyan 30 perc után szereztük meg a vezetést és ezt követően ha csak egy kis hely is marad a Salah, Dzeko, Radja hármasnak, akkor már tudjuk a saját játékunkat játszani. Különösen ott, mert tudtuk, hogy támadni fognak saját közönség előtt, szóval a lehető legtöbbet kihoztuk a meccsből."

Ezt követően jött egy újabb fajsúlyos győzelem a Milan ellen. Most fordult elő másodszor, hogy a két milánói együttest mind a 4 alkalommal legyőzte a Roma. Mennyire meghatározó egy ilyen mérföldkő a játékosok számára?

"Ez azért többről szól, mint a meccsek megnyerése. Mindkettő remek csapat, nagyon szép múlttal, ezért bármikor jó dolog őket legyőzni. Hosszú időn keresztül mindkét csapat ott volt a top 4 körül, ezért a győzelmeink nagyon fontosak voltak. Mindkettő legyőzte a Juventust hazai pályán, ezért is nagy volt az a két győzelem idegenben."

És De Rossi végleg eldöntötte a meccset akkor. Milyen volt vele játszani - tavaly nagyon sok kritikát kapott, aztán elment az Eb-re és úgy tűnt, hogy megtalált valamit, amivel idénre újra a remek De Rossi tért vissza.

"Számomra ő mindig remek játékos volt. A sérülésem előtt elég keveset játszottam vele, de most már nagyon sokszor voltunk együtt a pályán. De Rossi remek játékos. Ő a pályán és az öltözőben is az egyik csapatkapitányunk, aki mindenkinek segít. Remek srác. Tavaly sem a játékosoktól kapta a kritikákat, hanem az újságíróktól és a médiától. Persze mindenkinek vannak rosszabb és jobb időszakai, de ő mindig megmutatta, hogy nagyon jó játékos és még most, 33 évesen is."

"Igaz az arcára nézve lehet, hogy annyinak néz ki, de a játékát illetően még mindig nagyon okos. Az edzéseken már előre mindig tudja, hogy merre fogsz menni, amit a válogatottban és nálunk is láthattunk a pályán. Hihetetlen fanatizmus van benne, Ő és Totti volt az egyik oka annak, hogy a Romához akartam igazolni, mert ők ketten példaképek mindenki számára. Nagyon jó vele együtt játszani."

"Amikor fiatalabb voltam, sok videót megnéztem, sok összefoglalót és azokban sokkal támadószelleműbb volt, bár talán egy kicsit butább is, mert sok piros lapot kapott és sokszor durva volt. Ebben nagyon sokat fejlődött és most már inkább a védelem előtt tevékenykedik nagyon jól, ami a hatalmas tapasztalatból adódik."

Sokat játszottál Danielével, de Paradesszel is. Mennyivel más az, hogy te vagy az idősebb, taasztaltabb játékos a pályán?

"Ez a jó bennünk, az, hogy nagyon sok játékosunknak van önbizalma, szóval ha lecserélsz egy játékost, akkor az új tudni fogja, hogy mit kell csinálnia. Mindenki hozzáteszi az egyéni képességeit, de mindenki tudja, hogy mit kell tennie a szerepkörében. Sok olyan csapat van, ahol olyanok ülnek a kispadon, akik igaz pályára tudnak lépni, de nincs bennük 90 perc. Nálunk viszont például Paredes esetében is, teljesen másként van, bármikor lehet rá számítani."

"Már tavaly az Empolinál is bizonyította, hogy sokat fejlődött és idén sikerült neki tovább fejlődnie. A labdával sokkal jobban bánik már, míg Daniele labda nélkül sokkal jobb, meg ahogy irányítja a csapatot. Viszont mindkettő remek játékos, akik tudnak együtt is játszani. Örülök neki, hogy Leo meghívást kapott a válogatottól, mert megérdemli."

És ahogy a kapusoknál is említetted, a rivalizálás, együttműködés mindenkit fejlődésre ösztönöz.

"Az edzések mindig magas színvonalúak. Az sosem jó, ha nagy a különbség az edzések között, de ilyen nálunk nem volt. Persze, ha egy játékosra nem számíthatsz, akkor hiányozni fog valami, Salahnál a sebessége, Dzekonak a góljai és a labdatartása, Tottinak a zseniális passzai, de mindenki jó játékos és mindenkire lehet számolni."

Ekkoriban érkezett Monchi. Mi volt az első beszélgetésed vele?

"Minden játékossal beszélt. Persze kiállt a csapat elé is és mesélt magáról valamennyit és elmondta, hogy mit szeretne csinálni. Szerintem ő meghatározó lesz a klub számára, persze nem ismerem jól, de ahogy beszél, amiket eddig elért, az a sok trófea és a játékosok, akiket megvett, az mind remek eredmény."

A játékosok számára így az átigazolási időszak előtt, Monchi érkezése egyfajta kinyilvánítás a klub részéről, hogy megpróbál jobb lenni.

"Igen, ez egy nagyon jó dolog. Mert mehetett volna számtalan más klubhoz, de ő a Romát választotta. A Romának sikerült meggyőznie, hogy ide jöjjön. Ez jó, ez azt mutatja, hogy mindenki milyen ambiciózus a klubnál és hogy mindenki fejlődni akar."

"Amikor a csapat elé kiállt, akkor az csak egy sima beszélgetés volt önmagáról. Az interjúban tette nyilvánvalóvá, hogy nyerni akar és ezt jó volt hallani."

Aztán jött a Juventus elleni visszavágó meccs, ami fontos volt a bajnokság szempontjából. Meg persze mindig jó megverni a Juvét.

"Természetesen! És az is jó volt, hogy nem nálunk lettek bajnokok. Erre is gondolnunk kellett és ez talán extra motivációként is hatott ránk. Csak egy picit, mert a Juventus ellen sosincs szükség plusz motivációra. A bajnokság szempontjából fontos volt a győzelem, mert így a Napoli előtt tudtunk maradni."

Ráadásul hátrányból nyert a csapat...

"Igen, pontosan, pedig akár ugyanúgy is alakulhatott volna a meccs, mint az idegenbeli ősszel. De a csapat remek teljesítményt nyújtott, talán a legjobbat a szezonban, pedig én nem is játszottam. Persze sokan mondták, hogy talán a Juve már a BL és a kupadöntőre koncentrált... de mi így is kihoztuk a maximumot belőle. Kegyetlenek voltunk és megvertük őket, ami csak párszor fordult velük elő."

A stadion pedig végre teljesen megtelt.

"Ez sokat segít a csapatnak. Teltháznál 0:1-nél egyszerűen nem adhatod fel. Menni kell előre, mindent bele kell adni és a stadion ilyenkor olyan, amilyet minden héten szeretnél. Iszonyat sokat jelent."

Sok olyan játékos van, aki mióta a klubnál van még nem is látott ilyet.

"Igen, közel másfél évig nem volt jelen a Curva Sud, pedig nagyon sokat segítenek és remélem, hogy jövőre velünk lesznek."

Aztán jött az utolsó meccs, Totti búcsúja. Már mondtad, hogy ő volt az egyik oka annak, hogy a a Romához igazoltál.

"Igen, ez így van. Ha elmész valahova, akkor mindenhol azt hallod, hogy 'Totti, Totti, Totti'. Ha valakivel a Romáról beszélsz, akkor mindig Tottiról van szó. Ezt ő érte el azzal, hogy 25 évet lehúzott a csapatnál, amiből 15 évig a csapatkapitány is volt. Ez szinte hihetetlen. Ha Róma jut az eszedbe, akkor arról Totti fog az eszedbe jutni. Együtt edzeni, játszani vele, egy öltözőben lenni vele mind csodálatos dolog. Mindenki számára egy példakép."

Olyan ő, mint amilyennek vártad? Nem gondoltad azt, hogy elérhetetlen, egy szupersztár?

"Lehet, hogy a pályán ilyennek látszik és ilyen a hozzáállása, mint talán Danielének is, aki ezért is kapott olyan sok pirosat, de én 4 éve vagyok itt és még nem állították ki. A pályán kívül remek srác és egyáltalán nem arrogáns."

A csapattal járva világszerte tapasztalhattad, hogy mennyien szeretnének egy pillanatra is melléállni, vele lenni, bárhol is van. Szerinted mennyire lenne nehéz megbirkózni az ilyen figyelemmel? Nem vagy irígy?

"Ahh, dehogy, ez mindannyiunknak csak jó, mert ha ő ott van, akkor mindenki vele akar lenni, te pedig le tudsz lépni... Az emberek minden nap róla beszélnek, róla írnak és ezt megérdemli. Csodálatos dolgokat csinált az elmúlt 25 évben."

"A Genoa elleni meccsre szeretett volna mindenki kimenni, ami mutatja, hogy milyen hatással van az emberekre. Mindenki hívott, sms-t küldött, mert jegyet szerettek volna. Csak erre a meccsre, csak miatta. Ez is mutatja, hogy mit tett Rómáért, mit jelent Róma számára és megérdemli ezt a szeretetet."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Strootman, interjú